Lovaskultúra és gazdaság
2011-12-11 17:52:03
- Vajda György
Napjainkban többen is azon fáradoznak, hogy a modern korszakban miként lehet a lovaskultúrát ápolni, fejleszteni, milyen szerepet szánjanak a lónak a XXI. században.
Napjainkban többen is azon fáradoznak, hogy a modern korszakban miként lehet a lovaskultúrát ápolni, fejleszteni, milyen szerepet szánjanak a lónak a XXI. században. Erről folytattak igen érdekes beszélgetést a hét végén Marosvásárhelyen a III. székelyföldi lovaskonferencia résztvevői.
A Maros Megyei Tanács és a Marosvásárhelyi Magyar Királyi 9-es Honvéd Huszárezred Hagyományőrző Csapata által a Kultúrpalota kistermében megszervezett zárt körű ülésre azokat a Hargita, Kovászna és Maros megyei hagyományőrzőket, lóval foglalkozókat hívták meg, akiknek eltökélt szándéka a lovas hagyományokat megőrizni, továbbvinni. A laikus számára a tanácskozáson egyértelműen kiderült, ez távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, hiszen ahhoz, hogy valaki megfelelően foglalkozzon a lóval – az állat tartásától, gondozásától a lovaglásig –, szaktudásra van szüksége.
Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő, a Román Lovasszövetség alelnöke, a konferencia egyik szervezője bevezető beszédében elmondta: meg kell valósítani a minőség forradalmát a lovaskultúrában. A legnagyobb gond ma az, hogy hiányzik az igényesség e téren. Aki megfelelően akar foglalkozni a lovakkal, az tisztában kell legyen azzal, hogy ez egy külön életforma, amely 24 órás készenlétet jelent, hiszen a ló gondozása maximális odafigyelést igényel. Aki pedig sportlovaglásra, fogathajtásra, díjugratásra, lovastusára vállalkozik, az – mindamellett, hogy óriási anyagi áldozatokat kell hozzon – tudományos szinten kell e sportágakat űzze – a tenyésztéstől a ló irányításáig –, mert csak úgy lehet sikereket, eredményeket elérni. Nagyon fontos az összefogás is, hiszen a huszárkodásnak és a sport-, vagy akár a szabadidős lovaglásnak is helye van a lovaskultúrában. A különböző szervezetek, egyesületek és állami hatóságok együtt kell működjenek, hogy megteremtsék a körülményeket a minőségi lovasfoglalkozáshoz.
Dr. Kelemen Atilla örömmel újságolta, hogy a konferenciát megelőző napon a marosvásárhelyi méntelepen tárgyalásokat folytattak Szarka Ferenccel, a kaposvári Lovasakadémia tanárával, Balla Róberttel, az állami méntelepek vezérigazgatójával, Balog Sándorral, a Romsilva országos erdőgazdálkodási vállalat vezérigazgató-helyettesével arról, hogy miként tudnák átalakítani az egységet. A tervek szerint európai szintű kutatóközpontot hoznak létre, amelyhez megvásárolták az 1,5 millió euró értékű laboratóriumi felszerelést, amellyel többek között fajtavonalat megállapító DNS-vizsgálatokat is tudnak végezni. A tenyésztés mellett gondot fordítanak a képzésre is. A kaposvári akadémia segítségével közép- és felsőfokú szakoktató központ lesz a méntelepen, ahol a lótartástól a szakedzőképzésig minden ágban indul majd tanítás. Az elképzelés kivitelezésében számítanak a környezetvédelmi, a mezőgazdasági és az oktatási minisztériumok hathatós támogatására.
A konferencián az intézményi építkezésről Szarka Ferenc beszélt. Az egyetemi tanár, a kaposvári Lovasakadémia példáját vázolva részletesen ismertette, miként működik az intézmény, illetve a magyar lovasképzés. Előadásában többször visszatért a szakképzés fontosságára. Ha sikerül nálunk is felépíteni az általa ismertetett rendszert, óriásit léphetünk előre a lovaskultúra fejlesztésében, amelyhez az előadó felkínálta segítségét.
A továbbiakban dr. Szász István Endre fiatal állatorvos előadásában a körültekintő takarmányozás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Huszár Ákos marosvásárhelyi patkolókovács-mester rövid történelmi visszatekintő után a patkolás technikáját ismertette.
Dr. Filep Csaba Kálmán egyetemi kurzusnak is beillő, alapos tanulmányában az erdélyi lóról beszélt. Az igen érdekes történelmi, kultúrtörténeti kalandozás során a ló több tízezer éves tárgyi megjelenítésével, a híres alkotók képzőművészeti munkáinak az ismertetésével betekintést nyerhettünk abba, miként alakultak a fajok szűkebb pátriánkban, és kik voltak eleink, akik az előző évszázadokban szakszerű méneseket tartottak. Többek között arról is hallhattunk, hogy milyen szerepük volt a történelemben az erdélyi lovaknak.
Kelemen Melinda díjugrató szakoktató a lovaglási technikákról és ezek fontosságáról beszélt. Elmondta, ha nincs meg a ló és a lovas közötti testi-lelki harmónia, a tökéletes együttműködés, akkor mindkettőnek kínszenvedés lehet a lovaglás. Ezért nem mindegy, hogy ki miként tanul meg lovagolni, hogyan sajátítja el és alkalmazza a fogásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy létrejöjjön az ideális együttműködés az ember és az állat között.
Csontos János volt magyarországi parlamenti képviselő, hagyományápoló huszár az ápolt ló és a lovas kölcsönös tiszteletéről beszélt. Aki ezt nem tudja megteremteni, ne is foglalkozzon lovakkal! – tanácsolta, majd az anyagi forrásokat ismertette, amelyek a lovaskultúra ápolását segíthetnék. Ezek egyike a nálunk is beindult Leader-program, amelyre kis közösségek pályázhatnak. A magyarországi Sármellék tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal egy rövidfilm segítségével.
Győrffy-Villám András, a kaposvári Lovasakadémia professzora a lovasturizmus fejlesztésének felté-teleit vázolta. Többször is hangsúlyozta: Erdélynek megfelelő földrajzi adottságai vannak az említett üzletág fejlesztésére. Ehhez azonban a tőkeberuházás mellett minőségi, komplex, hiteles, szakszerű és kulturált kiegészítő szolgáltatások (néptáncbemutató, borkóstoló, gasztronómiai rendezvény stb.) is kellenek. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindezekhez megfelelő jogi hátteret kell teremteni – mondta többek között az előadó.
Az öt és fél órás tanácskozás – a méntelepen elhangzottak kivitelezésével együtt – fontos mérföldköve lehet annak, hogy itt, Erdélyben beinduljon a lovasakadémia, vagy legalább a kaposvári egyetem kihelyezett kara. Erre lenne igény, hiszen Erdélyben a turizmus és ezen belül a lovasfoglalkozás egyik alternatív gazdasági forrás lehet.
