Magyar állami kitüntetéseket adtak át a hét elején

Dr. Ábrám Zoltánnak és Böjte Lídiának

Az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Novák Katalin köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetések ünnepélyes átadására került sor szeptember 12-én, kedden Csíkszeredában, a Lázár-ház eskütermében. A kitüntetéseket Tóth László főkonzul adta át. 

Maros megyéből dr. Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár és Böjte Lídia nyugalmazott tanár részesült a rangos kitüntetésben. További díjazottak: Bajcsi Ákos agrármérnök, a kurtapataki Zonda Lovarda tulajdonosa, Makkai Enikő, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Kapernaum Alapítvány vezetője, Szakács Sándor, a Székelyudvarhelyi Magánerdészet nyugalmazott vezetője, Balázs Árpád nyugalmazott újságíró, helytörténész, az Udvarhelyi Televízió alapítója. 

Dr. Ábrám Zoltán 

orvos, a marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem Orvostudományi Kara Közegészségtani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta az erdélyi, különösen a marosvásárhelyi kulturális közéletben meghatározó újságírói, tényfeltáró művelődéstörténeti, illetve szak- és közírói munkája, valamint a marosvásárhelyi egyetemen végzett kutatói-oktatói tevékenységéért. 

Dr. Ábrám Zoltánnak évtizedek óta jelennek meg írásai a Népújságban, sőt már 1990 elött jelen volt lapelődünkben, a Vörös Zászlóban is. Újságírói affinitása kiderül az alábbi laudációból:

„Ábrám Zoltán a Máramaros megyei Szinérváralján született 1963. december 9-én, ahol édesapja negyedszázadon át református lelkészként, édesanyja orvosként tevékenykedett. Szatmárnémetiben érettségizett 1982-ben, majd 1989-ben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben általános orvosi diplomát szerzett. Egyetemista évei alatt a diáklap magyar oldalának a szerkesztőjeként harmadmagával megalapította és három éven át irányította a marosvásárhelyi orvostanhallgatók Communitas irodalmi körét, amelynek ez idő alatt – a diktatúra nyomása ellenére – több mint félszáz meghívottja volt jeles erdélyi értelmiségiek köréből. 1989 decemberében az RMDSZ Maros megyei szervezete első intézőbizottságának a tagjává válik, a Maros megyei MADISZ első elnöke, két éven át a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége elnökségi tagja. A fekete márciusi események során Sütő Andrással és hetvenkilenced-magával az elhíresült „RMDSZ-székház” ostromának szenvedője volt, amiért később Ezüst Tulipán díjban részesült (2016). 1991-ben újságírói diplomát szerzett a budapesti Bálint György Újságíró Iskola belpolitika szakán. Írásai több mint két tucat hazai, magyarországi és határon túli lapban jelentek meg. Újságírói tevékenységéről így vallott: „Értelmiségi feladatnak, a közösségnek szánt ajándéknak tartottam ezt a teljesen ingyenes tevékenységemet, és igyekeztem a lehetőségekhez mérten egyenes és szókimondó lenni”. A Marosvásárhelyi Rádióban közölt interjúit Magyarok a nagyvilágban címmel adta ki, a Krónika napilap Szempont rovatában 2015–2018 között megjelent írásait pedig a Krónikás szempontok című könyvében. Külön kötetben köszöntötte szakmai mesterét: Csodálatos tanúságtétel. Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből. Két településmonográfia (Nyárádszereda, Szentegyháza), tucatnyi szakkönyv, útleírások (Egyesült Királyság, Dél-amerikai szentháromságok), emlékkönyvek (Communitas, Misszesek voltunk) szerzője, EMKE-kiadványok szerkesztője, egyetemi jegyzetek és számos szakdolgozat szerzője és társszerzője. 

1991 márciusában sikeresen vizsgázott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Közegészségtani Tanszékére, majd a ranglétrán fokozatosan előrehaladva, 2006-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozik. Közegészségtani tudományos, kutató tevékenységéért Pro Hygiéne emlékéremmel tüntették ki, tudományos tevékenységét Lencsés György- és a Pápai Páriz Ferenc-díjakkal ismerték el. Mintegy két évtizeden át a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának, kari tanácsának tagja; 2020–2021-ben dékánhelyettesi tisztséget töltött be. Lelkiismeretesen, rendszeresen kiállt a magyar nyelvű oktatásért, szókimondó tényfeltáró írásokat közölt a marosvásárhelyi orvosegyetem sorsáról.

Több szakmai és civil szervezet tagja, tisztségviselője. Az EMKE Maros megyei szervezetében és országos elnökségében betöltött tevékenysége legjelentősebb eredményei közé sorolható a marosvásárhelyi Petőfi-szobor felállítása, a Don-kanyari áldozatok emlékművének a létrehozása és húsz éve januárban megemlékezések szervezése, a székesi Bercsényi László-szobor megvalósítása, valamint pelikánszobor avatása Mezőfelében a Duna-delta munkatáborait ártatlanul megjártak emlékére, hogy Periprava, a szovjet gulágok mintájára létrehozott láger emlékezete megmaradjon a köztudatban. „Elanyagiasodott, értékeitől megfosztott, eltorzult világunkban a közművelődés szolgálata a kisebbségi sorsból származó egyfajta kötelesség teljesítésén túl gyakorta az egyén boldogságvágyának a kiteljesítését jelenti. Ki a köznek él, annak élni érdemes” – vallja egyik EMKE-közgyűlési beszámolójában.”

Böjte Lídia

nyugalmazott tanár, a szászrégeni Florea Bogdan Általános Iskola korábbi igazgatóhelyettese, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke Magyar Ezüst Érdemkeresztben részesült a szászrégeni és Felső-Maros menti szórványban élő magyarság kulturális értékeinek megőrzése érdekében folytatott tevékenységéért, valamint a magyar irodalom népszerűsítésében és az anyanyelvi oktatásban végzett több évtizedes, példaértékű munkájáért. 

„Böjte Lídia Zágonban született 1953. augusztus 21-én. Nagyszülei nevelték, mivel hároméves korában a szülei elváltak. Az általános iskola I-VI. osztályát helyben végezte, utána Sepsiszentgyörgyön folytatta a tanulmányait, a későbbi Székely Mikó Kollégiumban. 1972-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanul, amely keretén belül az orosz mellékszakot választja. Egyetemi évei alatt statisztaként és szakmai gyakornokként együttműködött a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal, interjúkat készített a Dolgozó Nő társadalmi-politikai és kulturális folyóiratnak, bedolgozott a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör időszakos kiadványnak és a kolozsvári magyar diákrádiónak, a Visszhang Rádiónak is. 1976-ban, az utolsó egyetemi év elején házasságot kötött Böjte Vilmos fizikatanárral, akit kinevezése miatt Szászrégenbe követett. 1977-től a román többségű Libánfalván kezdte tanári pályafutását, ahol négy évig orosz nyelvet tanított, majd következett Soropháza és a szászrégeni 2. számú líceum. A Kolozsváron megszokott magyar kulturális rendezvények hiányának pótlására kapcsolódott be a szászrégeni művelődési háznál 1974 óta működő Kemény János irodalmi kör munkájába, ahova a romániai magyar irodalom nagyjait hívták meg, és ugyanitt önképzőkör is működött. 1982-ben átvette a szászrégeni irodalmi kör vezetését, amely akkoriban a függöny mögött leselkedő szekusok, pártbizottsági elvtársak, elvtársnők megfigyelése alatt is állt. Igyekezett a kor legnagyobb egyéniségeit (Beke György, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Sütő András, Demény Lajos, Toró Tibor) meghívni, akiknek a szavaiból, tevékenységéből erőt meríthetett a közösség a diktatúra nyomasztó éveiben. Az események között figyelemre méltó a Sütő Andrással szervezett találkozó, amelyen több százan vettek részt, és amelyről a Szabad Európa Rádió is beszámolt. Ezt követően behívatták a pártbizottsághoz, és „idős korára” hivatkozva leváltották. Akkor 34 éves volt. A kommunista hatalom bukása utáni első évben, 1990-ben többedmagával megalapította a Kemény János Művelődési Társaságot. 1991-től a civil szervezet elnökeként célja az volt, hogy a színvonalas tevékenységekbe bevonják a helyi közösség minél több tagját, ezen keresztül ápolják a helyi hagyományokat is. Mindig szem előtt tartotta a szászrégeni és környékbeli irodalmi, történelmi hagyományok ápolását, a magyar identitás megőrzését és a magyar közösség összetartozásának megerősítését a Kemény János-i szellemiség jegyében. Minden évben megszervezte a magyar nyelv és a költészet napját, a diákoknak versenyeket szervezett. 1990 és 2015 között az RMDSZ szászrégeni szervezetében kulturális rendezvények felelőseként tevékenykedett, és nagyban hozzájárult az idén 10 éves Szászrégeni Magyar Napok sikeréhez is, amely keretén belül több kulturális programot szervezett. Az 1998-ban Szászrégenben megjelent háromnyelvű ASTRE hetilap magyar nyelvű rovatának szerkesztője. Az 1999-ben megjelent Szászrégen és Vidéke havilap alapítói között volt, 2000-től a Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriumának tagja. 1990 és 2004 között igazgatóhelyettese volt a szászrégeni Florea Bogdan Általános Iskolának, ahol sikerült jól működő, színvonalas magyar tagozatot kiépítenie. 2018-ban az Alexandru Ceuşianu Általános Iskola tanáraként vonult nyugdíjba. Oktatói és kulturális tevékenységéért számos elismerésben részesült. Böjte Lídia tanárnő a szórványban küldetést vállalt és teljesített, kellő alázattal, önfeláldozással szolgálta és szolgálja Szászrégent és a Felső-Maros vidékét, a térség szórványmagyarságát” – hangzott el a laudációban.