Magyar Nobel-díjasok

• 2014-07-10 15:36:10

10. Daniel Carleton Gajdusek

Sorozatunkban a magyar és magyar származású Nobel-díjas tudósokat mutatjuk be olvasóinknak

10. Daniel Carleton Gajdusek

1923. szeptember 9-én született a New York állambeli Yonkersben és 1943-ban végzett a Rochester Egyetemen. Három évvel később a Harvardon szerzett orvosi diplomát, majd többek között a kaliforniai Műszaki Intézetben képezte tovább magát. Évekig tanulmányozta a Csendes-óceán térségében a kuru betegséget, amely 6-12 hónap alatt szétrombolja az agyszöveteket, a páciens halálát okozva. Új-Guinea fennsíkjain talált egy olyan törzset, amelynek tagjait a betegség megtámadta. Gajdusek rájött, hogy a fertőzés a kannibalizmus útján terjedt a törzsben. 1976-ban kapta meg az orvosi Nobel-díjat Barusch S. Blumberggel megosztva a fertőző betegségek eredetének és terjedésének új mechanizmusait feltáró eredményeikért. Élete utolsó éveiben Párizsban, Amszterdamban, valamint Norvégiában töltötte az idejét. 2008. december 12-én hunyt el a norvégiai Tromsoeban.

Daniel Carleton Gajdusek: Polikulturális örökségem

(Részletek a Fizikai Szemlében 1998 augusztusában megjelent önéletírásából)

Magyar édesanyám

1923. szeptember 9-én születtem ma is birtokunkban lévő családi házunkban, ahol szüleim és anyai nagyszüleim laktak, Yonkersben, az USA New York államában. Öcsém 19 hónappal később érkezett.

Édesanyám, Dobroczki Ottilia, szuperromantikus pogány lélek volt, aki tiszteletet érzett minden vallás iránt, amelyikkel találkozott: katolikus módra érzett katolikusokkal beszélve, protestánsként a protestánsokkal, zsidóul a zsidókkal, mohamedánként a mohamedánokkal, hinduként vagy buddhistaként az ázsiaiakkal. Nekem és öcsémnek azonban ókori görög mítoszokat mesélt... Olvasta nekünk a pueblo, síkvidéki és erdőlakó indiánok történeteit. Később következtek Grimm és Andersen meséi is, az ókori Egyiptom mítoszai, no meg a magyarok, hunok és lappok mondái. Hunor és Magyar mondáját és Attila csatáit előbb hallottam anyámtól, mint írni és olvasni tudtam volna... Nem rádió vagy játék volt, hanem ezek az esti felolvasások, amivel elaludtunk...

Anyai nagyszüleim

Első keresztnevemet anyai nagyapám keresztneve után kaptam. Édesanyám szülei, Dobroczki Dániel és Dunowszky Nina magyarok voltak, Debrecenben születtek, de nem ismerték egymást Magyarországon. Nem tudom, hogyan találkoztak New York vagy az északi előváros, Yonkers magyar közösségében... Amikor nagyapám Debrecenben árvaságra jutott, a 19. század második felének elején, húsz év körüli fiatalemberként egyedül vágott neki Amerikának. Néhány év múlva két fivére és nővére is követte. Először cipőfényesítő fiúként szolgált... üzletvezető lett, majd bártulajdonos... később vállalkozásba fogott, hogy new-yorki gazdagok megrendelésére nagy villákat építsen föl.

...nagyszüleimnek négy gyermeke született... Ottilia (édesanyám), Etelka, Ernő és Irén.... Abban a házban születtem, amit nagyapám adott anyámnak és apámnak 1922-ben, házasságkötésükkor...

Noha anyai nagyszüleim egymás közt magyarul beszéltek, a vacsoraasztalnál apám és nagyapám magyar-szlovák keveréknyelven vitatta hosszasan a politika fejleményeit és a borkészítés titkait. Amikor a hétvégeken megérkezett hozzánk apám fivére, Guszti Gajdusek, családjával... a beszélgetés szlovákul folyt. Néha azonban, bécsi vendégek érkezésekor, németbe csapott át.

A főzést azonban nagyanyám irányította, így a konyha magyar volt. Ünnepekkor rétestészta... Mákos- és dióskalács hatalmas mennyiségben készült Karácsonyra, Újévre, Húsvétra – még az amerikai Hálaadás Ünnepre is (Thanksgiving). Kalács és bobajka, csirkepaprikás és gulyás, továbbá bécsiszelet gyakran került asztalunkra. Kolbász, debreceni és savanyúkáposzta mindig volt a háznál.

Szlovák édesapám

Édesapám Karol Gajdusek, hentes volt és fűszeres. Ételen soha nem spórolt. Ebédlőasztalunk még a nagy gazdasági válság idején is roskadozott. Az asztalhoz szabadon meghívhattuk játszópajtásainkat... Yonkersi kertünkben csirke- és nyúltenyésztő szövetkezet volt, meg nagy szőlőlugas. Minden őszön magunk szüreteltünk, magunk érleltük a fehér- és vörösbort...

Édesanyám hozzánk csak szép tiszta angolján beszélt. Ő maga megtanult görögül, latinul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, jól beszélt magyarul és szlovákul is. De gyermekeivel egyik nyelvet sem használta. Ő, akárcsak húga és öccse, Yonkersben született. Anyám New Yorkban végezte főiskolai tanulmányait. Testvérei a Cornell Egyetemen tanultak. Nagybátyám (Ernő) villamosmérnök lett, nagynéném(Irén) entomológiából (bogártanból) doktorált... Bár apám csak elemi iskolát végzett, de rendszeresen küldött adományokat a new-yorki szimfonikusoknak, operának, kamarazenekarnak és egyetemeknek. Bőkezűségét később nem követtük mi, egyetemen nevelkedett és kultúrát fogyasztó utódai.

Irén nagynéni

Tudományos érdeklődésem még az iskola előtt kezdődött, amikor kertekben, mezőkön, erdőkben mászkáltam édesanyám bogarász húgával, Irén nénivel. Fölfordítottuk a köveket, hogy megtaláljuk az alattuk rejtett növényi és állati élet sokféle formáját... Mielőtt 10 éves lettem, már tudtam, hogy tudós leszek, mint Irén néni és nyugodt viselkedésű matematika-tanítóm... édesapám üzleti világa teljesen hidegen hagyott engem... Nagynéném táplálta érdeklődésemet a rovarok, pókok, hernyók, madarak – és növények – iránt.

Apai nagyszüleim

Apám szülei szlovákok voltak, a Szenicei járásból. A Gajdusekek mind Smrdaky (becenevén Büdöskő) faluból származnak, ezt a falut forró kénes gyógyforrásai és gyógyító fekete iszapja tették híressé. Volt itt a 17. században épült kastély körül egy szép kupolás fürdőház, gazdag park, ahol nyaranta Zenei Fesztivált rendeznek.

Édesapám tizenévesen szökött meg hazulról, minekután összeveszett az apjával és beállt hentesinasnak Bécsben. Egy vagy két év múlva a hentesmestertől kölcsönzött pénzzel Amerikába érkezett, ahol egy szál rokona sem volt, és egy szót sem beszélt angolul... Negyedszázados keserű távollét után tért haza, hogy meglátogassa öreg apját; ezt a látogatást édesanyám kényszerítette ki. Gazdag és sikeres üzletemberként érkezett meg, büszkén hozván magával magyar-amerikai feleségét és két fiát... Fiait otthagyta a nagyapjuknál, aki több gyermekével egy nagy háztartásban élt... apám anyámmal visszautazott Budapestre, hogy meglátogassák a magyar rokonokat az országban. Hát ez a magyar rokonság ugyancsak elszomorodott, mikor később megtudták, hogy szlovák nyelvismeretem azon a nyáron nagyon megjavult, de magyar tudásom szinte teljesen elvesztettem.

Közelmúlt

A 2. világháború után ötször jártam Magyarországon, legutóbb 1996-ban kétszer is... Szentágothai János professzort meglátogattam lakásán is, neuroanatómiai laboratóriumában is... Az én laboratóriumomban is sok magyar látogató járt, voltak ilyen munkatársaim is. ...Szlovákiában, apám szülőhazájában is számos tudományos kapcsolatom alakult ki, többször jártam ott is... A Fizikai Szemle arra kért meg, hogy közép-európai kulturális gyökereimről írjak, így ez nem az a hely, ahol részletesen taglalhatnám magyar, szlovák és cseh kollégákkal folytatott tudományos munkáim...