Magyar Nobel-díjasok

11. John Charles Polanyi 

John Charles Polanyi (Polányi János) magyar származású, Kanadában élő Nobel-díjas kémikus 1929. január 23-án született.

Berlinben látta meg a napvilágot, apja Polányi Mihály orvos, majd fizikai kémikus, aki később közgazdaságtannal és filozófiával is foglalkozott. Nagybátyja, Polányi Károly világhírű gazdaságtörténész. Édesanyja Kemény Magda kémikus, nagyanyja pedig az a 

„Cecil mama”, aki a századelő Budapestjének legszínvonalasabb szalonját vezette. A szülők 1922-ben települtek át Berlinbe. 1933-ban a nácizmus elől az angliai Manchesterbe költöztek, Polányi János ott végezte alap- és középiskoláit, néhány szünidőt pedig Budapesten élő nagymamájánál töltött.

1946-ban beiratkozott a Manchesteri Egyetemre, ahol apja a fizikai-kémiai tanszék professzora volt. A diploma megszerzése után, 23 évesen itt szerezte meg a Ph.D tudományos fokozatot kémiából. 1952 és 1954 között a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács posztdoktorális ösztöndíjasa, 1954 és 1956 között a Princetoni Egyetem tudományos munkatársa volt. 1956-ban a kanadai Torontóban telepedett le, azóta az egyetem tanára. 1962-től a kémia professzora, 1974-től a fizikáé is.

Ő fedezte fel, fejlesztette ki az infravörös kémiai lumineszcencia mérésének módszerét, amelynek segítségével egy újonnan képződött molekula rendkívül gyenge infravörös sugárzását detektálta, és elemezte a kémiai reakció során bekövetkező energiaváltozásokat. 1986-ban kémiai Nobel-díjban részesült – megosztva Dudley R. Herschbach és Yuan T. Lee amerikai tudósokkal – a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért. A reakciódinamika a kémiai folyamatok időbeli és minőségbeli lefolyásával foglalkozik, azt is vizsgálja, hogy egy adott reakció milyen lépésekben, részfolyamatok során játszódik le. A vegyipar költségei szempontjából nem mellékes, hogy egy folyamat mennyi idő alatt, mekkora hőmérsékleten és nyomáson zajlik le.

Polányi elsősorban azt vizsgálta, hogy miként változnak a molekulák energiaállapotai a reakciók során, és az energiaátadások mibenlétét kutatta a kémiai lézereknél. Ultranagy vákuumban az atomi és molekuláris ütközések során bekövetkező energiaátadási folyamatok természetét kutatta olyan fontos műszaki berendezésekben, mint a kémiai lézer, amelyben a vegyi reakció energiája közvetlenül alakul át lézerfénnyé. Fontos eredményeket ért el azt vizsgálva, hogy a molekulák mozgási és rezgési energiája hogyan hat a vegyi reakciók kimenetelére. Munkásságát a Nobel-díjat megelőzően számos díjjal – többek közt Wolf-díj (1982) – és akadémiai tagsággal ismerték el. 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

Szakmai tevékenysége mellett, apjához hasonlóan, ő is módot talált arra, hogy társadalmi kérdésekkel is foglalkozzon. Felismerte korunk fő veszélyét, a fegyverkezést, és számos fórumon fejtette ki nézeteit a leszerelés érdekében. John Charles Polanyi, mivel nem Magyarországon született és nem itt élt, sohasem tartotta magát magyarnak. Az egri Wigner Jenő Szakközépiskola magyar származású Nobel-díjasok emlékparkjában mégis felállították mellszobrát.

(MTI)