A majdani olvasóktól a mai könyvmolyokig

Puha könyveket markolászó, táncban pergő, forgó apróságok, betűket faló kisdiákok, kamaszodó és kamaszkoruk vége felé tartó könyvmolyok hódolhattak szenvedélyüknek az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A színház egyik titkos, félreeső helyiségében (újjá)született Gyermekszigeten a totyogótól a szárnyalóig minden korosztály talált kedvére való mulatságot. Makkai Kinga programfelelős szerint nem is lehet eldönteni, hogy melyik rendezvény volt a legnépszerűbb, annál is inkább, mivel bizonyos tevékenységekre, találkozókra marosvásárhelyi tanintézetek osztályai jelentkeztek be, a Szigetnyitó drámapedagógiai foglalkozásra pedig többszörös volt a túljelentkezés, így helyszűke miatt egyeseket vissza kellett utasítani. 

A Gyerekszigetre talán a könyvvel érkező, illetve könyvre vadászó diákok hozták a legkülönlegesebb színeket. Péntek délelőtt a Művészeti Líceum két osztálya, Nagy Edit harmadikosai és Plaias Gyöngyi negyedikesei meséltek kedvenc olvasmányaikról. A klasszikusok közül Móra Kincskereső kisködmönjét ajánlották egymásnak a diákok, bár Plaias Gyöngyi tanítónő ezt a művet sohasem hagyja fel kötelező házi olvasmánynak, mert úgy gondolja, hogy nem biztos, hogy a kilenc-tíz éves gyerekek megértik a mondanivalóját, és ha mégis, akkor a regényből áradó szomorúság miatt nem tudják feldolgozni. A kortárs könyvek közül többek között a rajzokkal teli Egy ropi naplója, a bánatot, haragot mindig elűző Csoda és Kosza sorozat, illetve a Kölcsöngyerek címe hangzott el. Egy vegyes házasságból származó, kizárólag románul olvasó negyedikes kislány a hatodikosoknak ajánlott Tamás bátya kunyhójának történetét foglalta össze szinte tökéletes magyarsággal, egy másik, hasonló családi háttérrel rendelkező lány, aki magyarul is olvas, a Gulliver utazásairól beszélt. A könyvkóstoltatás után Makkai Kinga asztalnyi meseregényt mutatott a gyerekeknek, akik majdnem mindenik könyvnek úgy örültek, ahogy egy régi barát viszontlátásának szokás. 

Délután Kincses szigetté változott a gyerekeknek fenntartott tér. Lázok Klára, a Teleki Téka könyvtár vezetője izgalmas könyvvadászatra hívta a tíz-tizennégy éves diákok alkotta csapatokat, akiknek a könyvvásár területén meg kellett találni, majd a többi versenyzőnek be kellett mutatni a vásár – szerintük – legjobb könyvét. A zsűri a vetélkedőre benevezett három csapat egy-egy tagjából formálódott. Bár az utasítás szerint elég lett volna jegyzetet készíteni az ajánlott könyvről, a versenyzőknek sikerült kölcsönkérni a választott kiadványokat a kiadóktól, igaz, voltak, akik garanciát is fizettek ezért. A kizárólag lányokból összetevődő csapatok rangidősei, a kilencedikesek egy romantikus szerelmi történetet, Nicolas Pars Menedék című regényét hozták a portyáról. A könyvet bemutató lány azt is elárulta, hogy elsírta magát, amikor a könyv végére ért. A nyolcadikosok a Szent Johanna Gimivel érkeztek vissza, a legkisebbek, a hatodikosok pedig a Nils Holgerson csodálatos utazásai című meseregényt mutatták be. A diákzsűri a kilencedikeseknek adta az első díjat, a nyolcadikosok másodikok, a hatodikosok harmadikok lettek. Lázok Klára egyetértett az értékeléssel, ugyanakkor megjegyezte, hogy életkoruknak megfelelően azonos szinten oldották meg a feladatot a diákok, illetve arra is felhívta a figyelmet, hogy egy könyv ajánlásakor nem kell részletesen elmesélni a tartalmat, akkor ugyanis megfosztjuk az ajánlás címzettjét attól, hogy maga fedezze fel a könyv világát. 

Színészbőrben, kamaszklubban

Az idei könyvvásár fontos célközönsége a tizenéves korosztály volt. Számukra a színház Underground termében Barabás Tivadar színművész gondoskodott izgalmas programokról. Az érdeklődők többek között saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy milyen is színinövendéknek lenni. Csütörtök délután huszonegynéhányan követték Tivadar utasításait, sétáltak, siettek, guggoltak, fordultak összeütközés nélkül, majd a tér kihasználására, a térben való létezésre irányuló gyakorlat után – szintén kérésre – egy közös üvöltésben adták ki az elmúlt időszakban felgyülemlett feszültségeiket, hogy aztán cowboyjá változva egy összpontosításra építő szerepet játsszanak el.

Bár alig néhányan jöttek el, vagy talán éppen azért, igen izgalmas párbeszédként zajlott le a kölyvmolyoknak szervezett kamaszklub is, melyben Barabási Tivadar mellett Láng Zsolt képviselte a tinigondolatokra kíváncsi felnőttcsapatot. 

– Képzeljétek azt, hogy este 11-kor egy kocsmában vagyunk, mi maradtunk utoljára, és beszélgetünk – helyezte az együttlétet a díszletekkel is megidézett fantáziatérbe a színész, majd máris a dolgok közepébe vágott. – Ti szoktatok olvasni? 

A Bolyai, iletve a Művészeti Líceumból érkezett középiskolások kortárs verseket, illetve ifjúsági és bűnügyi regényeket említettek kedvenc olvasmányként, az egyik lány viszont kifejtette, hogy a tartalmasabb olvasnivalót kedveli, a szereplőket és a cselekményt leegyszerűsítő ifjúsági könyvektől a falnak megy, mert ezeknek a regényeknek már a közepén tudja, hogy hogyan végződnek majd. A továbbiakban a könyvektől mindegyre elkanyarodott, de ettől csak izgalmasabbá vált a beszélgetés. Egyebek mellett arra is fény derült, hogy miről szoktak a húszperces nagyszünetben a lányok és a fiúk beszélgetni, mennyire hatékony az internetes udvarlás, elég-e egy like egy randihoz, illetve milyen taktikához folyamodnának a diákok, ha egymillió dollár fejében egész osztályukat el kellene csalogatniuk a kamasz könyvmolyok klubjába.