Mákvirág és Ezüstgyopár

Maratoni ünnepség keretében osztották ki szombaton a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Mákvirág-, Bolyai Farkas- és Kós Károly-díjait a legjobb teljesítményt elért diákoknak valamint a kiváló pedagógusi életpályát jutalmazó Ezüstgyopár-díjat.

Maratoni ünnepség keretében osztották ki szombaton a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Mákvirág-, Bolyai Farkas- és Kós Károly-díjait a legjobb teljesítményt elért diákoknak valamint a kiváló pedagógusi életpályát jutalmazó Ezüstgyopár-díjat. A több mint száz tanító-tanár között volt Lászlófy Pál, akinek a Pedagógusszövetség élén folytatott húszéves eredményes tevékenységét köszönték meg a kollégák és műsorukkal a Mákvirágok is. Kitüntették Szőcs Judit kolozsvári matematika szakos tanárt, aki 1996–2011 között az RMPSZ alelnöki tisztségét betöltve a szovátai Teleki Oktatási Központban tartott rendezvények lelkes szervezője és szereplője volt. Az ünnepségen részt vettek Magyarország csíkszeredai konzulátusának képviselői, a Hargita és a Kovászna megyei főtanfelügyelő.

Emberség, optimizmus, lelkiismeretesség, igényesség, igazságérzet, empátia, önismeret, önkontroll, felelősségvállalás, együttműködési készség, rugalmasság, szervező- és kommunikációs készség, a konfliktusok kezelésének és a problémák megoldásának készsége, megbocsátani tudás… – a teljesség igénye nélkül néhányat idéztünk a jó pedagógust jellemző tulajdonságok közül, amelyek Siklódi Burus Botond, országos RMPSZ-elnök köszöntő beszédében hangzottak el. Ennél azonban sokkal gazdagabb volt az a kép, amely a 123 pedagógus méltatásából kirajzolódott, akik kis falvak tanítói állásában vagy főiskolai tanárként életre szóló nyomot hagytak tanítványaik, s a kisebb-nagyobb közösség lelkében, amelynek a szervezői, irányítói voltak.

A diákok kitüntetésének, a Mákvirág-díjnak a különböző fokozatait a leköszönő elnök, Lászlófy Pál ismertette, s mondott köszönetet az ünnepségen jelen levő dr. Szendrey Gábor erdélyi származású magyarországi főorvosnak, aki húsz éven át szponzorálta a Pedagógusszövetség tevékenységét, s aki egészségi állapotára hivatkozva szombaton elköszönt eddigi támogatottjaitól.

A kilencedik osztályban megyéjében elért legjobb eredményt elért 13 diák kapta meg a Mákvirág-díj bronzfokozatát, köztük Megyesfalvi Botond, a Bolyai Farkas középiskola jelenleg X. osztályos tanulója. Aki X. osztályban is tartani tudta az első helyet, ezüst fokozatot kapott, így Kiss Anna is, aki a Bolyai Farkas középiskola XI.-es diákja. A XI. osztályban is a legelsők teljesítményét arany fokozattal jutalmazták, s köztük van Gyéresi Hunor-András végzős bolyais diák. A díj gyémánt fokozatát négyen vehették át, köztük Borsos Zalán, volt bolyais tanuló, aki négy évig tartotta az első helyet a megyében, s jelenleg a kolozsvári Műszaki Egyetem elsőéves hallgatója.

A matematikából legjobb eredményt elért négy diák között, akik Bolyai Farkas-díjat kapták, nem volt vásárhelyi diák, az irodalmi Kós Károly-díj (mindkettő 700 lejes pénzjutalommal is járt) két nyertese közül a Bolyai Farkas líceumban a tavaly érettségizett Molnár Zsófia volt az egyik, aki kétszer nyert első és kétszer második díjat a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszán, s jelenleg magyar–német szakos hallgató Kolozsváron.

Kérdésemre a kitüntetett diákok elmondták, hogy az otthoni biztatás, lelki támasz mellett tanítóik, tanáraik hatására, illetve sok gyakorlással, olvasással sikerült mindig a legjobbnak lenni. A díjazottak, akik énekből, szavalásból és hangszeren való játékból is bizonyították sokoldalú tehetségüket, tudásukat a Teleki Oktatási Központ Mákvirág táborában valamint Zánkán üdülhetnek.

Középiskolai tanár, gimnáziumi igazgató, főtanfelügyelő, s az 1991-ben megalakult Pedagógusszövetség húsz éven át megválasztott elnöke, Lászlófy Pál tevékenységét többen is méltatták. Szakmapolitikai, szervezői, egyensúlyt teremtő vezetői munkáját, a hivatás iránti elkötelezettségét, szeretetét és felelősségérzetét emelték ki, s azt, hogy a munka mellett jó volt vele mulatni, amikor hegedült vagy zongorázott, tánczenét szolgáltatott, népdalokra tanított, zsoltárokat énekelt. Irányítása alatt alakult ki a négy területi központ mellett az országos Teleki Oktatási Központ, a rangos pedagógus-továbbképző, a Bolyai Nyári Akadémia, az Országos Információs Iroda és az országos információs hálózat.

A továbbiakban megható volt hallgatni azt a több mint száz életpályát a gyerőmonostori osztatlan osztályban egy életen át tanító és egy egész falut nevelő, szórakoztató tanítótól a 90 éves magyar-német szakos tanárnőig, aki a legnehezebb években igazgatta a kolozsvári iskolákat. A többséget azonban a 35-40 éves pedagógusi pálya után nyugdíjba vonulók alkották, akik a reál és a humán tantárgyakból, táncból, sportból, természetismeretből és védelemből a csúcsokra vitték diákjaikat, iskolákat építettek és vezettek a legmagasabb szinten. Valamennyiük tevékenységét az önzetlenül, hivatástudatból végzett szolgálat jellemezte, s nehéz lesz követni, túlszárnyalni azt, amit megvalósítottak.

Megyénkből hat kiváló pedagógus vehette át az Ezüstgyopár díjat: Fancsali Gábor, a szászrégeni tanártársadalom köztiszteletben álló fizika-kémia szakos pedagógusa; Farkas Ernő, aki magyartanárként és szakfelügyelőként végzett igazi szolgálatot; Farkas Márta magyartanár, aki tekintélyt és méltóságot tudott adni a pedagógusi pályának olyan korban is, amikor a (magyar)tanárról alkotott kép fájdalmasan módosult; Kovács Margit magyar-francia szakos tanár, aki a marosvásárhelyi tanítóképzőben több száz értelmiségit nevelt a szülőföld szeretetére, a pontos, kitartó munka fontosságára, Kovrig Magdolna erdőszentgyörgyi magyar és francia szakos tanár, aki tanári hivatásának gyakorlása mellett a közművelődési élet megszervezését, az amatőr színjátszás felkarolását vállalja lelkesen és kitartóan; Kun Lászó történelem-filozófia szakos tanár, a magyarói iskola volt igazgatója, helytörténeti, művelődéstörténeti tanulmányok szerzője, aki az egyik legismertebb és legmegbecsültebb iskolaigazgató volt megyénkben.

Kérdésemre valamennyien elmondták: nagy megtiszteltetésnek érzik a kitüntetést, s hogy valójában tették, amit kellett, nem hivatalnokként, hanem szolgálatként értelmezve a pedagógusi hivatást. A szeretettel végzett munka így tette könnyűvé e kihívásokkal, nehézségekkel járó pályát. Farkas Ernő volt magyar szakos tanfelügyelő a tőle megszokott szkepticizmussal vont párhuzamot Obama amerikai elnök és a saját szereplése között. Ez utóbbi nem tett semmit a békéért és Nobel-díjat kapott, Farkas tanár urat pedig akkor tüntetik ki, amikor elzárkózik attól az elértéktelenedéstől, ami a mai iskolát jellemzi, ahol egyéb kifogásai mellett a tanító és gyermek kapcsolata átalakult és a nevelés háttérbe szorult. Bár véleménye szerint húsz évvel ezelőtt jobban megérdemelte volna, jólesett az elismerés, és sajnálja, hogy a pálya véget ért – tette hozzá.