Hurrá, március elseje! Vége van a télnek, jönnek a téli gázszámlák és a friss tavaszi álmok. Vagy álnok(ok). Míg voltak népi ülnökök a bíróságon, addig a néphumor csak népi álnokoknak nevezte őket.
Nem ezt akartam mondani, csak úgy eszembe jutott, amikor rápillantottam a számítógép naptári kockájára. Kijelzőjére – korszerűen. Ilyenkor jönnek a hóvirágos kedveskedések, minden férj úgy érzi, most kell leróni az első fontos virágáldozatot, és a közéletet elárasztja a nyájas mercisorok (kínmagyarítással: márciuskák) özöne. Mára a bölcsődétől a koporsóig mindenki kaphat kis fityegőt a giccs kategóriától a művészi briliánsig. Pénztárcája és testületi felindulás függvénye. Természetesen jó alkalom egy kis pityizálásra meg széptevésre. Alapjában véve egy cinikus vénember gondolataival találkoztak, kedves olvasók, ugyanis máskülönben és egyáltalán kedves, könnyed ünnep, csak a szocialista állami ünnepgyár számunkra, volt állami és szövetkezeti alkalmazottak (férfiak és megjutalmazott nők) számára valahogyan végleg elbarmolta. Kiüresítette.
Ezért inkább áttérek a mai jegyzet tulajdonképpeni tárgyára. Úgy kezdődik a startmondat, hogy van valahol Kínában egy szuvenírgyár, mely évszaktól, földrengéstől és covidjárványt szétspriccoló vírusgyártástól függetlenül és persze rendületlenül gyártja az emléktárgyakat. Nem a belső kínai piacra, bár ottani fogyasztásra is, hanem a világvárosok, a turisták által leginkább kedvelt célvárosok, országok számára. Mehetsz bárhová, ó nyájas, ha egy baseballsapóra vágysz vagy egy lenge latin vagy cirill, örmény, indiai vagy ázsiai betűs (japcsi-kínai) feliratos pólóra ácsingózol, és betérnél a nagy kereskedelmi és népvándorlási utak mentén sűrűn egymás mellett elhelyezkedő szuvenírboltokba, boltocskákba, szatócsüzletekbe, hülyeségkifőzdékbe, csillogó vicikvacak-áruldákba, mindenütt megtalálod ízlésednek megfelelő és álmaidhoz leginkább simuló árucikk gyanánt, és az áru belsejében a kis diszkrét feliratot, hozzávarrott címkét: Made in China. A vérmesebbeknél a népi Kína többletinfót is.
Nem belföldiek – rómaiak, londoniak, New York-iak vagy madridiak, svédek, melbörnök gyártják, hanem az olcsó kínai munkásnők kizsákmányolása révén a kínai sapka- és pólónagyipar, a megaszövőgyárak. Végtelen gyapotföldeken hajladozó farmerek verejtékben fürdő orcával gyűjtik, csomagolják, viszik a gyártókhoz, akik aztán a római, bécsi, londoni, párizsi szuvenírközpontok rendeléseit kielégítve, pontosan, megamennyiségben kiszállítják. A bejövő összeg nem a kínai bérmunkások zsebei, kis borítékai között oszlik meg, a boríték lehet, hogy nagy, a bér ezzel szemben mikroszkopikus az angol varrodákéhoz képest, ugyanis az oroszlánrész – így rémlik nekem – a gyártulajdonosok kasszájában landol. Vagy még ott sem nyugszik túl sokáig.
Tekintélyes hányada továbbvándorol felfelé Peking (Běijing) irányába. Ha azt hinnéd, jótékony célokat szolgál, tévedsz is, meg nem is. Mert például nem a Pekingi Főegyházmegye érseki székvárosát illeti, nem a taxisofőrök jutaléka, hanem a kínai kommunista párt rendszeres jövedelmét szaporítja, vastagítja. Az ártatlan és csicsás sapka és póló, műkutya és plüss macskabagoly satöbbi árából épült fel a kínai szupergyorsvasút, rendeztek olimpiát, ebből gyártanak ezt-azt a közel-keleti harcosoknak, ami inkább pukkan-robban-kattog, mint kis dalocskákat játszik, andalít, álomba ringat. Sokakat a túloldalon örök álomba.
Ez csupán egy összeesküvés-elmélet irodalmiasított vázlata, amelyen elcsámcsoghatsz, továbbadhatod vagy dühödten megcáfolhatod. Lehetőséget kínálok neked, hogy legyints, és nyom és mellékhatások nélkül elfeledd. Csak azért gondolj rá, amikor egy ilyen fejfedőért kiadsz mondjuk öt eurót, hogy ennek tekintélyes százaléka nem marad a vén Európában, hanem a friss Putyinhoz ugrásra kész Kínába utaltatik át banki úton.
Manapság semmi sem ideológia- és conteo-mentes. Állapítottam meg magamban Athénban, ahol a múlt héten a Szüntagma tér forgalmát bámultam, elcsodálkoztam a díszes vasárnapi őrségváltáson, a város tisztaságán, ókorán, és az Akropoliszról meredek utcácskákon leereszkedve vettem egy sapkát a gyűjteményembe – több fej, több sapka – , majd beültem egy ízletes szuvlaki elköltésére. Amint a nóta is mondja: „Szuvlak(i) áll a nagy Duna mentében”.
