Március elsején márciuskát (mărţişort) ajándékoznak a román férfiak a nőknek, kislányoknak, de a nők egymást is meglepik ezzel a kis, kabátra, gallérra tűzhető vagy csuklóra köthető dísszel. A szokás nemcsak a románok, hanem más balkáni népek, pl. a bolgárok, arománok, macedónok, albánok körében is él.
A márciuskát – amelyet egykor az új év kezdetén, március 1-jén nyújtottak át, jó egészséget, szeretetet, örömet és hosszú életet kívánva – szerencsetalizmánnak tartották, amely varázserővel bírt, és védelmezte a viselőjét. Több legenda fűződik hozzá, amelyekben a tavasz és a tél harca, a hóra kiserkenő vér és a tavasz hírnöke, a hóvirág jelenik meg különböző történetekben.
Simion Florea Marian román folklór- és néprajzkutató a románok ünnepeiről írt néprajzi tanulmányában azt írja: „A márciuskát azért kötötték a gyermekek nyakára vagy kezére, hogy viselőjének hozzon szerencsét egész évben, a tavasz beköszöntével legyen egészséges és tiszta, mint az ezüst, nyáron ne fogja el a hidegrázás. A márciuska régen egy olyasfajta ajándék volt, amit nem csupán a szülők adtak a gyermekeiknek, mint manapság, hanem a románok egymásnak is küldték március elsején.” Büszkén hordták, s míg ez a dísz ékesítette őket, kerülték a rossz magatartást. Először egy pénzérmét hozzáfogtak egy piros és fehér cérnához, és a gólyák vagy a darvak visszatértéig, másutt a fák virágzásáig hordták. Ezután a cérnát felkötötték egy faágra, hogy elüldözzék a rossz szellemeket. A pénzzel a lányok sajtot vagy túrót vettek, hogy tiszta fehér legyen a bőrük egész esztendőben. Bukovinában a lányok ajándékoztak márciuskát a falubeli legényeknek március 1-jén, ezt a szokást ma is őrzik.
A két szín összefonva idővel más szokások között is megjelent: felkerült a népszerű esküvői fára (hasonló a vőfélypálcához), a kaluserek zászlajára, a „juhbemérés” ünnepén felékesített fára, a népviselet más darabjai közé.
A bolgároknál a mărţişor megfelelője a martenica, az új életet, a fogamzást, a termékenységet, a tisztaságot és a tavaszt jelképezi. Ott nem pénzérmét, hanem egy vörös és fehér bojtot vagy kicsi, Pizso és Penda nevű bábukat viselnek, és Baba Marta – egy zsémbes vénasszony, akinek hangulata nagyon gyorsan meg tud változni – jóindulatáért könyörögnek. (A román néphagyományban ez a banya Baba Dochiaként jelenik meg, akinek haragját tél végén ugyancsak csillapítani kell.) A bolgár szokások szerint is a martenicát addig kell viselni, míg az ember egy gólyát vagy rügyező fát nem lát. Bulgária különböző tájain más-más szokások kapcsolódhatnak ahhoz, miképp veszik le a martenicát. Néhány ember egy csoportban a gyümölcsfán gyűjti ezeket össze, hogy a fa abban az évben egészséges és bő termésű legyen. Mások egy kő alá teszik, s arra gondolnak, hogy másnap az az élőlény (általában rovar) mutatja meg az embernek az év nagy részében érvényes egészségi állapotát, mely a legközelebb lesz az elrejtett tárgyhoz. Ha az élőlény egy lárva vagy egy hernyó, akkor az év egészségben, sikerekben gazdagon fog eltelni. Ugyanezt a szerencsét társítják a hangyákhoz is, azzal a különbséggel, hogy az illetőnek keményen meg kell dolgoznia a sikerért. Ha az elrejtett tárgy közelében pókot talál, az illető bajba kerül, s az év nem lesz szerencsés. (Forrás: http://romaniaistorica.ro/ és Wikipédia)
Napjainkban nálunk a márciuska minden elképzelhető formát öltött, és nem csak fémből készül, hanem az alkotó fantáziájától függően sokféle anyagból: textíliából, bőrből, kerámiából, papírból stb. A hóvirág mellett a tavasz előhírnöke, színei az élet jelképei. Ha látjuk, esetleg hordjuk, jusson eszünkbe, hogy a megújulásra emlékeztet, a mi megújulásunkra is.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
