2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

UNESCO-világörökségi listára kerülhet az egykori római határvédelmi rendszer

2023. január 31-én átadták azt az ötkötetes dossziét az UNESCO-nak, melynek alapján az Erdélyt is érintő római határvédelmi rendszer (limes) több mint 1000 km-es hazai szakasza felkerülhet a világörökségi listára. A több mint háromezer oldalas nevezési dokumentum hosszas, kitartó munka eredménye, jelentős lépés afelé, hogy a majdnem kétezer éves rendszer az emberiség közös kincsévé váljon. A kezdeményezés jelentőségéről, a kutatási eredményekről Pánczél Szilamér Péterrel, a Maros Megyei Múzeum osztályvezető régészével beszélgettünk, aki tagja volt a dokumentációt összeállító szakmai testületnek. 

– Kik és miért kezdeményezték a római limes felvételét az UNESCO világörökség-listájára? 

– A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején az Atlanti-óceántól Európán keresztül a Fekete-tengerig húzódott, majd körbeölelve a Földközi-tengert, az Atlanti-óceánnál ért véget. A limeskutatás egy nemzetközi tudományos mozgalom, melynek eredményeként Hadrianus falát és a germán–raetiai limest már korábban jelöltették az UNESCO-világörökségi listára, de több szakmai tanácskozást követően úgy döntöttek, hogy ezeket és a frissebben nevezett szakaszokat a Római Birodalom határai nemzetközi helyszínként tartsák nyilván. A romániai limeskutatás már a 19. század végén elkezdődött, de a nemzeti limesprogram csak 2014-ben indult el, és 2016-tól nyert finanszírozást. 

– Mit tartalmaz a dosszié?

– Vaskos, mintegy 3000 oldalt tartalmazó ötkötetnyi munkát foglal magába a nevezési dokumentáció, amelyet az Országos Limeskutató Bizottság, az Országos Örökségvédelmi Intézet, az Erdélyi Történeti Múzeum, a Román Nemzeti Múzeum, a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeum és a Maros Megyei Múzeum munkatársaiból álló szakértők állítottak össze. A január 31-én leadott pályázati csomag tartalmazza Dácia teljes határvonalának a leírását, amely a Bánságon, Erdélyen, Olténián és Havasalföldön halad tovább, elvileg a Dunától a Dunáig. Figyelembe véve az előző kutatások eredményeit, szerepel benne minden egyes lelőhely pontos leírása, térképpel, helyrajzokkal együtt, az objektumok jelenlegi állapotának bemutatása, továbbá külön le van írva az is, hogy milyen veszélynek vannak kitéve az adott lelőhelyek, és alapos menedzsmentterv is készült a hosszú távú megőrzésükről. Négy kötet a leírás, egy a menedzsmentterveket tartalmazza. Ez a legkomplexebb dokumentáció, amit valaha összeállítottak Romániában ilyen nevezéshez. Bár vannak az országban világörökségi helyszínek, mint Segesvár óvárosa, a moldvai kolostorok vagy a szász erődtemplomok, ez a nevezés több szempontból is premier. 285 eleme van (táborok, őrtornyok, védművek, telepek, erődítmények), több mint 1000 km-en húzódik, és 123 közigazgatási egységet érint. A bánsági és erdélyi részen a munkát a kolozsvári múzeum koordinálta, a marosvásárhelyi múzeum csapata és külső munkatársai dokumentálták a Maros és Hargita megyei szakaszt. Megyénkből felkerült a listára három katonai tábor és civil település (Marosvécs, Mikháza és Sóvárad), valamint nyolc őrtorony Felsőrépától Szakadátig. A lelőhelyek menedzsmentjére vonatkozó fejezeteket a Romániai Örökségvédelmi Intézet munkatársai készítették, akiknek nagyobb a tapasztalata az ilyen projektekben. 


Fotó: Szabó Máté


– Miért fontos, hogy egy műemlék, történelmi jelentőségű lelőhely felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára?

 – Elsősorban ez kiváló nemzetközi márkajegy. Természetesen nem jár automatikusan finanszírozási lehetőségekkel, de turisztikai és más településfejlesztési pályázatoknál hozzáadott érték lehet. Az a közösség, amely ezt a védjegyet ügyesen kihasználja, profitálhat belőle. Azt is tudni kell, hogy ez bizonyos megszorításokkal jár, hiszen csak bizonyos feltételekkel lehet majd a lelőhelyek környékén építkezni. Igaz, ezt a hazai törvények is előírják, így semmivel sem lesznek szigorúbbak a szabályok, ha az adott lelőhely felkerül a listára, legfennebb elveszti ezt a címet, ami lényeges presztízsvesztéssel járhat. 

– Milyen alapvető feltételeknek kell eleget tennie egy műemléknek, lelőhelynek, hogy a világörökség részévé nyilvánítsák? 

– Több kritériumnak kell megfelelnie, amelyeket nyilvánvalóan a nevezési dosszié összeállításánál is figyelembe vettünk. Az első a lelőhely épsége, ami azt jelenti, hogy a romok jó állapotban kell legyenek, és semmiféle oda nem illő beavatkozást nem szabad rajtuk végezni. Számít a környék eredetisége, 

vagyis nem lehet olyan épületek közelében, amelyek megbontják a környezet és a kultúrtáj egységét. Fontos, hogy minden lelőhely rendelkezzen egy hosszú távú, fenntartható menedzsmenttervvel. A turisztikai értékesítés opcionális, nem kötelező, ha a lelőhely kezelője megőrzi ennek az épségét és autentikusságát, az az UNESCO számára elegendő. Azt kell tudatosítani, hogy a turizmus egy lehetőség az érintett települések fejlesztésére, ebből csak nyerhet a közösség. A hazai törvénykezés előírja, hogy műemlékek, lelőhelyek esetén legyen egy védelmi övezet, de sajnos a vidéki települések nagy részének nincsenek érvényes területrendezési terveik, ahol a tervezők és a szakmai grémiumok leszögezik, mit, hova és hogyan szabad építeni, és eszerint adják ki az építkezési engedélyeket. Mi nem vagyunk hatóság, ezt nem tudjuk befolyásolni, csak szakmai tanáccsal tudunk segíteni, a szabályok ellenőrzésével, netán intéssel, ha azt tapasztaljuk, hogy valahol a lelőhely kárára történt beavatkozás. És természetesen, ahol megkérnek, ott segítünk, hogy az adott lehetőségeket még jobban kihasználják. 

– Az utóbbi évtizedben a Maros megyei limeskutatás inkább Mikházára összpontosult. Nyilván ez is számított, hogy a castrum felkerült a listára. 

– Az évek során nem csak Mikházát kutattuk. Kollégáimmal, diákokkal és önkéntesekkel Marosvécsen, Sóváradon és több őrtoronynál folytattunk régészeti kutatásokat. Mikháza jelentősége abban rejlik, hogy a lelőhely nagy része beépítetlen területen van, és több egyetemmel partnerségben sikerült rendszeresíteni a kutatásokat. Több mint tízévi munka eredményeit koronázza meg ez a nevezés, és ennek is köszönhető, hogy az újjáépítési program (PNRR) keretében jelentős támogatást nyertünk el lelőhely-bemutatásra, melynek célja az idegenforgalom fellendítése. 


Ásatások Mikházán

Fotó: Vajda György (archív)


– Mi következik a nevezési dosszié benyújtása után?

– Az UNESCO-ICOMOS örökségvédelmi szakértői alaposan átvizsgálják a pályázati dossziét, majd helyszíni terepszemle következik. Tapasztalataikat megosztják a dokumentáció készítőivel, illetve kérhetik, hogy helyenként egészítsük ki a dossziét. Ezután egy nemzetközi szakmai grémium egy ezzel a céllal szervezett konferencián dönt arról, hogy a dáciai limes felkerül-e a világörökség listájára. A dokumentációt olyan külsős tanácsadók segítségével állítottuk össze, akik már sikeresen neveztek, konzultáltunk holland, angol, német, osztrák kollégákkal is, akik a saját limesüket sikeresen nevezték, így remélem, hogy minimális javítanivalót találnak majd az UNESCO szakértői, és körülbelül egy éven belül a régészeti lelőhelyeink is a világörökség részei lesznek. 

Pánczél Szilamér Péter 

Fotó: Maros Megyei Múzeum


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató