Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-11-09 14:00:00
Száz évvel ezelőtt, 1923. november 9-én Hátszegen született Maros Tibor romániai magyar anatómus és sebész egyetemi tanár, ideggyógyász és hepatológus, orvosi szakíró, aki emblematikus professzora volt a marosvásárhelyi orvosképzésnek. Szakmai pályafutása szinte pontosan egybeesett az 1948-ban létrehozott, majd 1991-ben átnevezett Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet (MOGYI) történetével. Déván és Kolozsváron végzett középiskolai tanulmányait követően, a világháborús viszonyok közepette Kolozsváron megkezdett orvosegyetemi képzését Budapesten folytatta, majd Marosvásárhelyen fejezte be 1947-ben. Pályáját a MOGYI Anatómiai Tanszékén kezdte, négy évtizeden át intézetvezető, egyetemi tanár, az Orvosi Akadémia levelező tagja, érdemes orvos. 1947–1989 között sebész főorvos a marosvásárhelyi I. Számú Sebészeti Klinikán, tudományos főkutató a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóközpontjánál. A máj és az idegrendszer kapcsolatait vizsgáló monográfiájáért Babeş-díjjal, a máj regenerációjáról írt könyvéért Marinescu-díjjal tüntették ki. Társszerzője a Romániában megjelent első anatómiai atlasznak; a kétrészes tájanatómia kiadása az ő nevéhez fűződik. Kényszernyugdíjazását követően, 1989-ben Magyarországra költözött, ahol még hat évig egyetemi tanár volt a DOTE II. számú Sebészeti Klinikáján. Debrecenben hunyt el 2002-ben. Sírja a marosvásárhelyi római katolikus temetőben található.
Szerteágazó gyógyító és tudományos tevékenységén túl Maros Tibor professzor elsősorban a marosvásárhelyi orvosképzésben szerzett érdemei, az egyetemi és kutató-utánpótlás nevelésében vállalt szerepe miatt vált elismertté. Mintegy másfél évtizeden át a MOGYI rektorhelyettesi, dékáni vagy dékánhelyettesi tisztségét töltötte be. Intézetvezetőként az oktatás színvonalának a megtartására, a tudományos kutatómunka elmélyítésére, az anatómiai oktatás és a klinikai gyakorlat összekapcsolására helyezte a hangsúlyt. Tanárként kiváló előadásokat tartott, amelyeket a kor lehetőségei szerint elsősorban saját kezű rögtönzött vázlatokkal illusztrált a táblán. A marosvásárhelyi orvosképzést négy évtizeden át meghatározó tevékenységére ma is elismeréssel és megbecsüléssel emlékeznek egykori tanítványai, munkatársai, tisztelői.