Marossolymos és Barcsay Ábrahám

Marossolymos (románul Şoimuş, németül Scholmosch) falu Hunyad megyében. Dévától 5 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik. 1278-ban említették először. Nevét a dévai vár itt élő solymászairól kaphatta. 1427-ben oppidum, vámmal és sóraktárral. 1440-ben Hunyadi János és testvére adományul kapta II. Ulászló királytól.

A Maros Solymosnál

270 éve született Barcsay Ábrahám (1742. február 2 – 1806. március 3.).

Marossolymos (románul Şoimuş, németül Scholmosch) falu Hunyad megyében. Dévától 5 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik. 1278-ban említették először. Nevét a dévai vár itt élő solymászairól kaphatta. 1427-ben oppidum, vámmal és sóraktárral. 1440-ben Hunyadi János és testvére adományul kapta II. Ulászló királytól. 1453-ban Déva várának uradalmához tartozott. 1465-ben Nádasdi Ungor Jánosé volt, majd Szobi Mihály tulajdonába került. 1528-tól az 1580-as évek elejéig a szerb származású Cserepovics család, majd 1610-ig a Zalasdi család birtokolta. A 17. századtól legnagyobb birtokosa a Barcsay család. 1730-ban a Barcsayakon kívül a Bethlen, a Szentmihályi, a Zalányi és a Nopcsa családnak is volt benne udvarháza. Református egyháza egy 1634-ben írott feljegyzés szerint korábban anyaegyház, a 17. században csak fília volt, de a század folyamán a Barcsay, a Zeyk, a Naláczi, a Brádi, a Vadas és az agyagfalvi Goró nemesi családok ismét saját papot tartottak fenn. 1784-ben a felkelők feldúlták nemesi kúriáit, tönkretették a református templomot és megölték a papot. A templomot ezután Barcsay Ábrahámné Bethlen Zsuzsanna állíttatta helyre. Közelében Asztalos Sándor honvédei 1848. november 16-án szétverték a román parasztfelkelők egyik táborát. Református egyháza 1888-ig volt anyaegyház. A két világháború között a hívek elapadása miatt megszűnt, templomának harangját Málnásfürdőre szállították. Határának legnagyobb birtokosai 1910-ben az államkincstár, a Lugoşana bank, valamint Kompolty Aladár és társa voltak. 1920 körül kivált belőle Balátatelep. 1850-ben 935 lakosából 797 volt román, 60 cigány, 56 magyar és 18 német nemzetiségű; 855 ortodox, 44 református és 32 római katolikus vallású. 1910-ben 1290 lakosából 1095 volt román és 156 magyar anyanyelvű; 1120 ortodox, 104 római katolikus, 44 református és 15 zsidó vallású. 2002-ben 1177 lakosából 1115 volt román és 44 magyar nemzetiségű; 1101 ortodox, 36 római katolikus és 13 református vallású. 1705-ben épült ortodox fatemploma. Oltárának egyik tartóköve a miciai római táborból való.

1794 után itteni birtokán élt Barcsay Ábrahám költő. 1816-ban Kazinczy Ferenc itt látogatta meg Barcsay Ábrahámnét. Itt született 1839-ben Barcsay Kálmán főispán. Itt született 1865-ben Goró Lajos könyvillusztrátor.

Barcsay Ábrahám Kemény János erdélyi fejedelem leszármazottja volt. Piskin született, Hunyad vármegye főbírájának fiaként. Iskoláit Nagyenyeden végezte, a református kollégiumban tanult. Szüleit korán elvesztette, így Erdély részéről 1761-ben, más források szerint 1762-ben a bécsi testőrségbe küldték. Itt kötött ismeretséget Bessenyei Györggyel és Báróczi Sándorral. A testőrségi szabályszerű öt év letelte után 1767-ben mint kapitány átlépett a Leopold nagyherceg nevét viselő 4. sz. dragonyosezredbe. 1774 körül Dunántúlon és váltakozva Nyitrán és Trencsénben, majd Nagyszombaton tartózkodott: itt ismerkedett meg Ányos Pállal; aztán idegen tartományokba kellett mennie, s a sziléziai táborozásban részt vett. 1777-ben már a római katolikus hitet vallotta. 1778-ban gróf Bethlen Zsuzsannával kelt egybe. A háború elmúltával hazájába tért. Tíz év múlva kitörvén a török háború, ismét táborba szállott és Lasci regementjében ezredesnek választatott. 1788 áprilisában Szabácsnál, augusztusban Dubovánál, 1789 októberében Nándorfehérvárnál harcolt, és a béke megkötése után 1790. december elején magyar testőr ezredessé nevezték ki. 1794-ben nyugalomba vonult. Jószágaira vonult vissza, és hol Marossolymoson, hol Csórán lakott, mely helységben a lázadó románok 1784-ben az ő épületeit sem kímélték meg. Versei többnyire episztolákból állnak, melyeket Révai, összegyűjtve, báró Orczy Lőrinc munkáival együtt Két nagyságos elmének költeményes szüleményei címmel adott ki Pozsonyban 1789-ben. Idézzük A kávéra című versét: Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse, / Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse, / Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek, / Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek. / Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab, / Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab, / A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéből / Mint hörpöl ő is részt Anglusok bűnéből.

Versei olvashatók a világhálón: http://mek.niif.hu/06000/06097/06097.htm

(Forrás: Wikipédia)

Összeállíotta: B. D.