Marosszentanna

Dísznövénytermesztés járvány idején Marosszentannán

Fellendült az értékesítés 

Az udvarfalvi Szalai Dénes Attila Marosszentanna egyik legnagyobb virágtermesztő cégét vezeti. Családi vállalkozás, közel 20 évvel ezelőtt szülei fogtak neki zöldséget termeszteni, majd váltottak virágkertészetre, és ahogy a család bővült, a területet átadták a fiataloknak. Ma négy család négy hektáron, korszerű fóliasátrakban foglalkozik dísznövénytermesztéssel. 

Arról érdeklődtünk, hogy miként érintette a virágtermesztőket a koronavírus-járvány. Szalai Dénes Attila elmondta, a világjárvány kirobbanása nagy érvágás volt a virágkertészeknek, hiszen akkor hirdették meg az igen szigorú óvintézkedéseket, amikor a legtöbb a megrendelésük, ugyanis tavasszal ültetik ki a parkokba, zöldövezetekbe, a magánházak udvarára a virágokat, díszcserjéket. Az intézkedések megbénították a virágkereskedést, február végén, márciusban leállt az eladás. A költségek halmozódtak, hiszen az alkalmazottaknak gondozniuk kellett a növényeket, a fóliasátrak fűtése, fenntartása is komoly kiadást jelentett. Ez a helyzet nemcsak nekik, Marosszentanna község minden virágtermesztőjének hasonló gondokat okozott. A marketingtevékenység a közösségi oldalra vagy különböző más reklámfelületekre szorult. Ennek köszönhetően fokozatosan nőtt az érdeklődés, és beindult a leszállítás. 

– Először kurírcéggel küldtük el az árut, majd én is autóba ültem, hogy felvegyem, majd leszállítsam a megrendeléseket. Mintegy 10 napig a járműben laktam. Csak árut felvenni és ruhát cserélni jöttem haza. A márciusi szigorú óvintézkedések feloldását követően is bizalmatlanok voltak a kliensek, nem mertek eljönni hozzánk, így az említett módszerrel sikerült visszanyerni őket, és valahogy helyreállt az egyensúly. Aztán egyszer csak elárasztottak megrendeléssel. Egy hónap alatt több növényt adtunk el, mint máskor egy teljes idényben. Az történt ugyanis, 

hogy lezárták a határokat, a viszonteladók nem hoztak be növényeket, megnőtt a belpiaci igény, így sikerült a kiesés miatti veszteséget pótolni – mondja Szalai Dénes Attila.

Mindez komoly erőfeszítést jelentett a munkatársai részéről is, akiknek a nem könnyű munkahelyen a fertőzésmegelőző szabályokat is be kellett tartaniuk. A cégnek tavaly sikerült Szovátán és az idén néhány hete Nagyernyében is nyitni egy forgalmazó egységet. Nem egy üzletet kell elképzelni, hanem mindkét helyen fóliasátrakban kínálják eladásra a szebbnél szebb virágokat. Még mindig „kínlódnak”, de a nehéz járványidőszaknak a hozadéka, hogy bővült a hazai ügyfélkör, és talán ez jelzés lehet arra is, hogy ha van minőségi termék, sokkal hatékonyabban le lehet fedni az árukeresletet belföldi termékekkel, mint a behozott – sok esetben mesterségesen táplált –, alig néhány napig viruló virágokkal – vonjuk le a következtetést a gazdával. 

Községfejlesztés a megyeszékhely árnyékában 

Igazi kihívás a megyeszékhely peremtelepülésének a közigazgatása. Az évek során egyre többen költöztek ide a városból, gombamód szaporodtak a családi házak, hosszabbodtak az utcák. Ez infrastruktúra-fejlesztési gondot is jelentett, ugyanakkor biztosítani kell a község fenntartásához, működtetéséhez szükséges költségek fedezését is. Marosszentanna alpolgármestere, László Ildikó Tünde a közelgő önkormányzati választásokon polgármesterjelöltként indul. A terveiről, elképzeléseiről beszélgettünk. 

Elmondta, sokat fejlődött Marosszentanna az utóbbi négy évben. Arra törekedtek, hogy a csatorna- és vízhálózat kiépítését követően minél több utcát leaszfaltozzanak. Jelenleg Bárdoson három, Várhegyen két utcára kerül önerőből aszfaltszőnyeg, és készülőben a községben a leghosszabb, a Tonorog utcának a korszerűsítési terve. Erre több mint egymillió lejt különítenének el. Ezzel egy időben elkészítenék az övezeti területrendezési tervet (PUZ), amelynek célja kijelölni a beépíthető területeket, ezen belül egy ipari övezetet is elkülönítenének az Imatex gyár környékén. Ugyanakkor tervbe vették, hogy folytatják az aszfaltozást a gyárig, egy új utcával kötnék össze a községet a megyeszékhellyel. Ez azért is fontos, mert a Szabadi úton (a község területén) működő, autóalkatrészeket gyártó Turbocam Romania Kft. igazgatói szeretnének egy másfél hektáros területet vásárolni, ahova több részlegüket telepítenék. 

Nem szünetel az ivóvíz- és csatornahálózat bővítése sem, hiszen mind Bárdoson, mind Marosszentannán és Várhegyen új utcák létesültek. Erre a PNDL keretében 3 millió lejt szánnak. Folyamatban van egy, a már említett vidékfejlesztési program keretében megpályáztatott felújítási projekt, amellyel a szentannai iskolát korszerűsítenék. Az 1,6 millió lejes pályázatot megnyerte a település, a tervek elkészültek, azonban a kivitelező cég képviselői kifogásolták a projektet, újra el kellett készíteni, emiatt még nem fogtak hozzá a munkálatokhoz. A gyerekekre is gondoltak, Udvarfalván kialakítottak egy modern játszóteret, ami 200.000 lejébe került az önkormányzatnak. 

A tervek között szerepel egy bölcsőde építése. Sikerült Szentannán egy modern óvodát létesíteni, de igény van a bölcsődére is, ugyanis a fiatalok közül sokan dolgoznak a városban, és ez időre intézményes gondozásra bíznák a gyerekeket. Sőt lehet, hogy a Szabadi úton lakók közül is vinnének oda gyerekeket. Ez jelenti a nagy kihívást az elkövetkezendő négy évre. Ezenkívül gondolkodnak azon is, hogy a sportterem mellett sportkomplexumot hoznak létre, kültéri teniszpályákkal. Vissza szeretnék vásárolni az udvarfalvi labdarúgópályát az olasz tulajdonostól, aki a közösség rendelkezésére bocsátja ugyan (sz. m.: itt rendezik a tavaszi virágkiállítást és vásárt), azonban elég borsos az ára, így maradt a bérlet, de mindenképpen az volna a jó, ha a község tulajdona lenne a terület. 

László Ildikó szerint jó lenne, ha a marosvásárhelyiek által is kedvelt sziget fölött is az önkormányzat rendelkezne. A terület a szentannai önkormányzat tulajdona, amit bérbe adtak egy cégnek. A cég a bérleti szerződés megkötése után jó idővel fogott hozzá a beruházáshoz és a terület hasznosításához (sz.m.: esküvői sátrat emeltek), emiatt nem fizették ki az említett időszakra a bérleti díjat. Ezért a hivatal beperelte a céget. Az ügyet még nem zárták le. Az alpolgármester szerint itt egy szabadidőközpontot kellene kialakítson a tulajdonos, azaz a marosszentannai önkormányzat, ahonnan jövedelme származna, és hasznos szolgáltatást nyújtana a marosvásárhelyieknek is, hiszen minden szempontból értékes a terület. 

Felújított templom, helytálló gyülekezet 

Jakab István a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese, három évvel ezelőtt került Galambodról Udvarfalvára református lelkipásztornak. Sikerült felújítani a templomot, de nem csak külsőségeiben újult meg az egyházközség, hanem életében is. A vírusjárványt megelőzően számos olyan tevékenységet kezdeményeztek, amely kicsitől a nagyig mindenkit megmozdított. A járvány derékba törte ugyan ezt a lendületet, de a szigorú szabályok feloldását követően úgy tűnik, hogy „helyreáll a korábbi rend”. 

– A 800 lelket számláló gyülekezet egyházmegyénk egyik élen járó, élő lelki közössége nem csak egyházi szempontból. Évtizedekre visszamenőleg megállapítható, hogy a templomba járás, a közösségi élet fontos az udvarfalviak számára – mondja a lelkész, majd így folytatja:

– A templomot a magyar kormány támogatásával sikerült felújítani, de a közösség is kivette a részét belőle adományokkal, közmunkával. Ez is jelezte, hogy a gyülekezet hálásan veszi mind a magyar, mind a román kormány, más szponzorok, a holland testvérgyülekezet támogatását, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy személyesen is részt vegyen az áldozatos munkában. A jelentős adományon kívül közel 500 napi közmunka kovácsolta össze a közösséget. Volt olyan nap is, amikor egyszerre több mint 40-en dolgoztak a templom körül. Átlagban mintegy 130-150-en járnak istentiszteletre, ami jó arány. Ünnepekkor sokkal többen voltak, de a koronavírus-járvány új kihívások elé állította a lelkipásztorokat, ugyanis többségük nem volt felkészülve az online istentiszteletekre. Kommunikálni lehet ugyan a közösséggel, de az élőszót, a szószéki prédikációt semmi sem helyettesíti. Mindezek ellenére sikeresen vettük ezt az akadályt egyházkerületi szinten is. 

A járvány idején naponta, este élőben vagy felvételről igehirdetés volt a gyülekezet Facebook-csoportjában. Elég nagy volt a látogatottság. Amikor lehetőség nyílt az istentiszteleteken való részvételre, kezdetben szabadtéren, mintegy 80-an jöttek el, majd a létszám fokozatosan növekedett, már 130-an járnak. Esős időben a templomban és az udvaron felállított sátorban tartjuk az istentiszteletet, amit a tavaly a templom falára helyezett két hangfallal kihangosítunk. Örömmel tapasztalom, hogy a járvány megszorító intézkedései ellenére nem szoktak el a hívek a templomba járástól. A járvány idején a parókia udvarán kialakítottunk egy filagóriát, ahol beindítottuk a bibliaórákat, ott 30-an kényelmesen elférünk. Volt már házas-, férfi-, nőszövetségi, fiataloknak szóló bibliaóra is. Udvarfalván minden évben a gyülekezet nyári táborokat szervezett jelentős részvétellel, ez azonban az idén elmaradt, de az ifjúsági bibliaórák tevékenységét kibővítjük, és akkor legalább hangulatában felidézzük a korábbi táborokat. A vallásórák még nem indultak újra a gyerekekkel, hiszen ezt a tanévhez kötjük, de már jelezték a szülők, hogy igényt tartanak rá. 

Újdonságként férfinapokat szerveztünk. Ez jó hangulatú, focizással egybekötött együttlét volt, ahol a férfiak identitástudattal kapcsolatos problémái, a családi felelősségvállalás is szóba került a keresztényi szellemiség tükrében. Ezt mindenképpen folytatjuk. 

Minden évet valamilyen téma köré szervezünk. Tavaly értelemszerűen az építés és az épülés esztendeje volt, az idei a házasoké. Ez abból állt volna, hogy minden hónap utolsó vasárnapján felköszöntjük azokat a házasokat, akik abban a hónapban ünnepelték a házassági évfordulójukat. Elkezdtük a sorozatot, de a járvány miatt abbamaradt, ám nem akarunk lemondani róla, mert igen népszerű volt. A házasoknak szerveztünk kirándulást Ratosnyára, Parajdra, ezt is folytatjuk, amint lehet. 

Tavaly ünnepelte fennállása 20. évfordulóját a Hozsanna kórus, amely több éve rendszeresen adventi kórustalálkozót szervez. Élő a kapcsolat a hollandiai és a magyarországi testvérgyülekezetekkel, tavaly a presbiterek látogattak el a tulipánok országába, a kórus Dunaharasztiban lépett fel. Az idén akarták viszonozni a látogatást, de elmaradt jövőre. 

1993-tól évente háromszor jelenik meg a gyülekezeti lapunk. Kiadását nem szüntettük be, a járvány előtt nem a templom ajtajában lehetett átvenni, hanem a presbiterek vitték el személyesen a gyülekezet tagjainak, ezzel is alkalmat teremtve a találkozásra, a kapcsolatépítésre. Reméljük, sikerül fenntartanunk, terjesztenünk a kiadványt. 

Jakab Istvántól még megtudtuk, hogy a parókia udvarán 1912-ben Farkas Jenő esperes idejében felhúztak egy különálló épületet amelyet már akkor egyházi irodának szántak. Az államosítást követően különböző lakói voltak. A rendszerváltás után visszakerült az egyház tulajdonába, és az a szándék, hogy felújítását követően tájházat rendezzenek be. Az is jó hír, hogy sikerült 2 millió forintos támogatást nyerni a templom udvarán levő ifjúsági gyülekezeti ház felújítására, és hamarosan hozzáfognak ehhez a munkálathoz is. Sajnos több évtizedes igénylés után sem sikerült visszaszerezni a templom melletti egykori egyházi iskola épületét, amelyet a kommunista időben két tanteremmel bővítettek, ezért azt a részt a román állam tulajdonába írták, és erre hivatkozva elodázzák a visszaszolgáltatást. Nem mondanak le a jogos jussról, azonban mindaz, ami az elmúlt időszakban történt,  igazolja, hogy az ideológiai és a patológiai vírusjárványok ellenére sikerült talpon maradni, megmaradni reformátusnak, magyarnak.