Marosvásárhely és Balassi Bálint

Főtéri történet

 A főtéri madarakról szóló jegyzetem megjelenése után kedves ismerősöm rám kérdezett: „Most akkor következnek a fák és virágok?” Kíváncsi kérdésén elmerengve, eszembe jutott egy Balassi Bálint-verssor:

„Hajnalban szépülnek fák, virágok füvek,

harmaton ha nap felkél.”

Nem e Maros-parti erdélyi városról írta ezt a költői képsort, de vajon látott-e erdélyi fákat, virágokat és füvet első nagy magyar költőnk?

Szolgálati elődöm idején, valamikor az ezredforduló éveiben nevezték el a Vártemplom tornya alatti szobát Balassi teremnek. (Annyira megtetszett az elnevezés, hogy manapság csak így emlegetik – megyek a Balassiba.) Az elnevezés ténye mögött az az irodalomtörténeti vagy éppen erdélyi történelmi esemény áll, amely szerint pár napig ott tartották fogságban Balassi Bálintot. 

Az általam egykor hallott történet szerint Balassi Bálint 1575. július 19-én a trónkövetelő Bekes Gáspár oldalán vett részt a kerelőszentpáli csatában, ott fogságba esett, pár napig a Vártemplom tornya alatti teremben tartották fogva, majd innen vitte magával a győztes Báthory István Lengyelországba, ahol királynak választották az erdélyi fejedelmet.

Úgy másfél évtizeddel ezelőtt féltucatnyi irodalmárból álló magyarországi turistacsoport látogatta meg a Vártemplomot. Buzgón és büszkén mutattam be a város legrégebbi épületét, felsorolva az itt megfordult nagy személyiségeket, az adományozó fejedelmeket II. Rákóczi Ferenccel bezárva, majd megemlítettem az egykori schola particula híres-neves tanárait: Laskai Csókás Pétert és Baranyai Decsi Czimor Jánost, aztán a Balassi Bálintról szóló előbbi történettel fejeztem be, mintegy igazolva, miért áll ott a torony alatti terem bejárati ajtaján a költő neve. Feszült csend, mély hallgatás és ámulás után megszólalt egy budapesti egyetemi tanár, irodalomtörténész (talán Szabó Imre?), és szerény, szépen fogalmazott mondatokkal a következőt közölte velünk: Balassi Bálint valóban részt vett a kerelőszentpáli csatában, ahol megsebesült, és Báthory magával vitte Gyulafehérvárra, még a török kényszerítő kérésére sem adta ki. Onnan kezdve viszont igaz a történet. Majd enyhe mosollyal, így szólt: 

„Tiszteletes úr! Az irodalomtörténet szerint a sebesült Balassi Bálint nem járt Marosvásárhelyen, de ezután is nyugodtan mondja az ön verzióját, talán akkor több magyarországi lesz kíváncsi Marosvásárhelyre és a Vártemplomra”.