Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vajon kik élhetnek még a mellékelt fényképen bemutatott barátok közül? Akik élnek, azok ma 84, 85 vagy 86 évesek.
Én csak édesapámat ismerem a képen, aki a barátok templomában és elemi iskolájukban kezdte meg az első osztályt.
Engedjék meg, hogy elmeséljem a barátok templomával kapcsolatos emlékemet.
Amikor a hetvenes évek elején elhatározták, hogy szétverik Marosvásárhely évszázados vásárvárosi főterét, nekifogtak a barátok templomának lebontásához. Persze a cél az volt, hogy felépítik a színházat és kialakítják a Színház teret. Az építkezések évekig tartottak, és ronda építőteleppé vált az addigi Lázár Ödön park. Mivel a házunk a Kossuth utca 25. szám alatt volt, mindig rövidítettem, és a Lázár Ödön parkon keresztül mászkáltam át, ha a főtérre kellett menjek. Mikor egyszer a „sántieren” mentem keresztül, láttam a lebontott barátok temploma körül, hogy emberi csontok hevernek szanaszét. Ugyanis megbolygatták és feltúrták a templom alatt fekvő kriptát is. Akkor egy jobb állapotban lévő koponyát szépen hazavittem. Este meglátta apám a kisasztalomon a koponyát, és megkérdezte, honnan van. Mondtam, hogy összeszedtem a Lázár Ödön parkban, a barátok temploma körül, ahol szanaszét ki vannak dobálva a csontok. Apám akkor rám szólt, hogy azonnal vigyem vissza. Ő ott járt elemibe, és a tanárai iránti kegyeletből és tiszteletből nem nézheti, hogy talán egy volt paptanárának a koponyája díszelegjen az asztalomon.
Mit volt mit tennem, rögtön visszavittem a koponyát, és igyekeztem egy mélyedésben elhelyezni, hogy lehetőleg más rosszcsont ne vegye észre.
Vajon ki emlékszik még az ott tanító barátokra? Vajon halottak napján nem kellene-e gyertyát gyújtsunk az ő emlékezetükre is? Nekem is csak halvány emlékeim vannak a barátok temploma belső szentélyéről.