Marosvásárhelyi kálvária

Tömbház épülhet a történelmi városrészen

Marosvásárhelyt a szecesszió tette jellegzetes európai várossá. Elsősorban a ma is megcsodált középületei révén, de az új stílus „az élet minden területére behatolt”. Lakóházak egész sora épült a szecesszió jegyében, amelyek feltérképezését és az adatok közzétételét a megyei múzeum művészettörténész munkatársai végzik minden elismerést megérdemlő sziszifuszi munkával. Mások viszont, az általános városrendezési terv előírásaival ellentétben, ennek az örökségnek a lebontására, tönkretételére törekednek, amiben – a jelek szerint – a polgármesteri hivatal építkezéseket engedélyező urbanisztikai osztálya és főépítésze is partner. 

Ennek egyik példája a főtér arculatát megbontó „üvegpalota”. Bár az engedély megadásakor a homlokzat megőrzését ígérték, ahogy azt lapunkban is közöltük, a valóságban ennek az ellenkezője történt. Mindenki láthatja, hogy a főtér építészeti arculatába nem illő épület lett a régi házból. Korábban a Papiu Ilarian líceum (volt Városi Felsőbb Leányiskola) környékén hagyták elcsúfítani az egykori hírneves Súrlott Grádicsot, amelynek kétféle homlokzata és tetőzete lett, holott az átalakítás idején is felhívtuk az illetékesek figyelmét – sajnos, eredmény nélkül. A Papiu Ilarian (Kálvária) utcában pedig annyira „szabad a vásár”, hogy a sarki vendéglő tulajdonosa a szomszéd megkérdezése nélkül, annak házfalához ragasztva alakított ki teraszt építési engedély hiányában. 

A helyi rendőrség megállapította a törvényszegést, és felszólította a tulajdonost a munkálatok leállítására, de a teraszon továbbra is fogadják a vendégeket. 

30 lakrész, 37 autónak való mélygarázs

Ennél durvább „merénylet” készül a Papiu (Kálvária) utcában néhány házzal odébb. 2020 áprilisában a várat övező történelmi városrész műemlék épületének számító iskola bal szárnyával szemben levő szecessziós házsor megbontására adtak ki városrendezési (urbanisztikai) bizonylatot, anélkül, hogy az építtető cég rendelkezett volna valamennyi szomszéd beleegyezésével. Az engedély egy szecessziós homlokzatú ház és a szomszédos épület, valamint egy kert helyére tervezett 30 lakrészes és 37 helyes mélygarázsos bekerített lakópark építésére szól, és a 13-as számú telket is érinti. A háromszintes tömbház az említett házak helyén és kertjében épülne fel, a mélygarázs feltehetően nem fog használni a római katolikus temető felé meredeken emelkedő domb szerkezetének, egyensúlyának. Az építkezés megszüntetné a szép, tágas kertek egy részét, amelyek dús növényzetükkel, élősövénnyel befuttatott kerítésükkel a városrész tüdejét jelentik. A kertekből származó oxigénre nagy szükség van a környéken, beleérve a közelben működő három iskola diákjait és az ott lakókat. A Papiu (Kálvária) utca forgalma ugyanis egyre félelmetesebbé válik nemcsak az állandó balesetveszély, de a jelzőlámpánál hosszú sorban álló gépkocsik kipufogógáza miatt is. Ugyancsak ezekből a kertekből kapnak oxigént a Mihai Viteazul (Klastrom) utca alsó szakaszának a hasonlóan forgalmas útra néző házai is. A környékbeli lakosok az utóbbi években hozzávetőleg negyedszáz kérelemmel fordultak az illetékesekhez (rendőrség, polgármesteri hivatal), hogy legalább sebességkorlátozást vezessenek be a Papiu utcának ezen a szakaszán, de hiába. A mindig zsúfolt utca átjárhatóságának korántsem fog kedvezni a mélygarázst használó 37 gépkocsi. Vajon a környezetvédők is nyugodt lélekkel írták alá a kertek beépítésére vonatkozó tervet? Vagy az ő véleményük nem számít? A domb szerkezetének a megbontása veszélyt jelenthet a szomszédos épületekre, köztük a közvetlen szomszédban lévő, 13. szám alatti szép, szecessziós villára, amely 1898–1908 között téglaalapra épült.

Veszélyben a szecessziós ház

A lakásban az épület tulajdonosának édesanyja, dr. Burghardt Judit nyugalmazott fogorvos lakik. Amióta megtudta, hogy a megkérdezésük, beleegyezésük nélkül mi készül, az ő élete is kálváriává vált, abban az igyekezetben, hogy a 13. szám alatti lakást megvédje. A jó ízléssel berendezett ház és a hozzá tartozó gondozott kert százéves díszfáival és termőre fordult fiatal gyümölcsfáival viharos múltbeli évek után rengeteg munka és befektetés nyomán nyerte el jelenlegi arculatát. A tágas lakóházat a kertre néző, félkör alakú terasszal a XIX. és XX. század fordulóján a nagyszebeni szász Haller család építtette szecessziós stílusban. A ház hullámos vonalú homlokzatát virágmotívumok díszítik. A lakásban megmaradtak a szecessziós kályhák és néhány bútordarab is az eredeti berendezésből. A megőrzött építési tervek mellett az óriási padlástérben egy gerendán az építés ideje olvasható. 

A ház 1948-ban került Burghardt Károly, a fogorvosnő édesapja tulajdonába, aki a Hangya szövetkezet alapítói közé tartozott. A Kálvária utcai házért egy hasonló nagyszebeni villát vásárolt cserébe. Az impozáns épületet azonban 1952-ben kinézte magának a katonai parancsnokság, és beleköltözött. A családnak 24 óra alatt ki kellett ürítenie a lakást, az új lakók a bútorokat, a koncertzongorát összetörték, a festményeket tönkretették, sőt idővel még a padlást borító téglalapokat is elhordták. Hosszas utánajárást követően, 1956-ban kapták vissza a lakást, tele lakókkal, akik korábban a katonaság alkalmazottai voltak. Évek teltével a család más tagjainak a tulajdonában lévő cserelakásokkal tudták megoldani, hogy belakhassák az egész házat, amelyet rendkívüli anyagi és emberi ráfordítással sikerült minden szempontból rendbe tenni. A sok nehézség ellenére a család mindig fontosnak tartotta, hogy a vásárhelyi közösséget, a várost támogassa. Ma is megvan a Béla (ma Cuza Vodă) utcában lakó nagyapa, Vérvölgyi Kiss Lajos házassági okmánya a násznagy dr. Bernády György aláírásával. A nagyszülők jelentős összeggel járultak hozzá a Czakó-szanatórium (a Köteles Sámuel utcai szülészeti nőgyógyászati klinika) építéséhez. Burghardt Károly pedig a Hangya szövetkezet alapítását támogatta jelentős adománnyal. Az apai nagymama testvére, Bodoni Ida a Súrlott Grádics vendéglő tulajdonosa volt. 

Dr. Burghardt Judit annyi viszontagság után nyugdíjas éveit szeretné a példásan rendben tartott házban nyugodt körülmények között eltölteni családjával együtt. Ehelyett valóságos vesszőfutásra kényszerült. A nyugalma akkor lett oda, amikor 2019-ben értesült, hogy eladják a szomszédban üresen álló, 11. szám alatti házat és telket. Amikor megtudta, hogy a mellette levő, 9. szám alatti házat is eladták, és idősotthonnak fogják átalakítani, még örült is, hogy a nagy kertben kellemesen sétálhatnak az otthon lakói. 2020 márciusában személyesen érdeklődött Marosvásárhely főépítészénél, ahol azt a választ kapta, hogy nem tudnak semmit az eladott házak új rendeltetéséről. Közben a lakók elmondásából kiderült, hogy a házakat ki kell üresíteni, mert építeni fognak. A városi főépítésztől a saját házára tájékoztató jellegű urbanisztikai bizonylatot kért, amit az iratok benyújtása és a megszabott összeg kifizetése után 2020 júliusában kapott kézhez. Ebben világosan olvasható, hogy a Papiu utca 13. szám alatti épület Marosvásárhely központi övezetében áll, ahol építkezés esetén meg kell őrizni a hagyományos városszerkezetet, azaz a családi házakból álló övezetben kizárólag családi házak építhetők. Ami ugyanúgy érvényes a szomszédos telkekre is. Ha betartanák. Ekkor már a tudta nélkül Dorin Florea volt polgármester aláírásával az eladott telkek beépítésére ki volt adva az urbanisztikai bizonylat.

Amikor Burghardt doktornő tudomására jutott, hogy a két kertes ház helyére lakóparkot terveztek, ami több környékbeli lakost is felháborított, 2020 novemberében ügyvédhez fordult, és az építkezési engedély kiadásának a leállítását kérte. A 2020. november 17-i ügyvédi beadványra a Helyi Rendőrség december 8-án válaszolt. Ebben az áll, hogy az építkezési fegyelemért és a környezetvédelmi szabályok betartásáért felelős szakembereik kiszálltak a helyszínre, de a Papiu utca 9., 11. szám alatt sem bontást, sem építkezést nem láttak. A házak és telkek új tulajdonosának szavaiból viszont kiderült, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól városrendezési (urbanisztikai) bizonylatot kért, hogy jogi és műszaki szempontból igazolja egy épület hozzáépítését a már meglévőhöz, és közös lakások, azaz tömbház építését, de még nem kérte, és nem is kapta meg az építkezési engedélyt. A többi nem tartozik a hatáskörükbe, azt megegyezéssel vagy perrel lehet rendezni – áll a Helyi Rendőrség válaszában. 

Amikor az utolsó lakók is elköltöztek az eladott házakból, és kiderült, hogy a helyszínre valóban tömbház épül, Burghardt doktornő 2021 februárjában levélben fordult az újonnan megválasztott Soós Zoltán polgármesterhez, de csak három hónap múlva kapott iktatószámot, majd többszöri érdeklődésére a főtitkárnő azt válaszolta, hogy panasza nem a polgármester, hanem a városi főépítész hatáskörébe tartozik. Hosszas utánajárást követően küldték el a városi főépítész 2401-es számú 2021.04.20-i válaszát. Ez igazolja, hogy a volt polgármester aláírásával a városi főépítész már 2020. április 23-án kiadta az 558-as számú urbanisztikai engedélyt a Papiu utca 11. szám alatti ház lebontására, valamint a 9. szám alatti ház részleges lebontására és kibővítésére, és az alagsorral együtt egy háromszintes tömbház építésére, az udvar rendezésére, a bejárat, a kerítés átalakítására, ami érinti a 13. szám alatti házat is. (Anélkül, hogy a tulajdonos beleegyezését kérte volna.) Az átiratban pontosítják, hogy az építési engedély alapját a szükséges tanulmányok és újabb engedélyek fogják képezni, a tervet pedig egy műépítészekből, városrendészeti szakemberekből és szakmérnökökből álló bizottság fogja elemezni, hogy megfelel-e az érvényben levő törvényeknek és az építészeti műemlékek védelmének. Az átiratot a főépítész, a hivatalvezető és immár az új polgármester írja alá, akinek a kerek pecsétje teszi hivatalossá az iratot. 

Azon túl, hogy Burghardt doktornőt becsapták, fölöslegesen járatták, nem kérték a beleegyezését (holott az ő telke érintkezik a leginkább a beépítendő területtel), az építkezésben és a jogban járatos szakemberek szerint a városrendészet több szempontból is törvénytelenül járt el. Az építtetőnek először a lebontásra kellett volna engedélyt kérnie. Miután megtisztította a helyet, és rendelkezik a szomszédok beleegyezésével, azt követően kellett volna kiadni az urbanisztikai bizonylatot, nem pedig egyetlen engedéllyel mindent megoldani. Közvitát kellett volna hirdetni, és a tanács elvi beleegyezését, valamint a polgármester véleményét kérni. 

Miközben mindezt szándékosan elmulasztották, panaszosunk kénytelen az igazságügyi szervekhez folyamodni, hogy a környéken lakók írott beleegyezésének birtokában megtámadják az engedélyt, amit a szóban forgó övezetben családi házak építésére lehetett volna kiadni, és nem 30 lakrészes emeletes tömbházra és mélygarázsra, amivel nem értenek és nem is érthetnek egyet.

A forgatókönyv vége?

A történet alakulása szerint a szomszédok és a város érdekeit figyelmen kívül hagyó befektetőnek egyetlen további engedély beszerzése sem okozott gondot, és mire ezek a sorok megjelennek, valószínűleg az építési engedély birtokában lesz, miközben a helyszínre az engedélyező szervek aláírói közül aligha ment ki valaki. A fokozatosan gyűlő hasonló eseteket és a steril papírtologatást megakadá-

lyozandó, a helyhatóság főépítészének, városrendezési hivatalának munkáját jobban kellene ellenőrizni, hogy a lakosság által megválasztott polgármester és a tanács ne hagyja a régi városvezetés szennyes ügyeit tovább gyűrűzni, csúfot űzni magukból és az egyszerű városlakókból, történelmi városrészeinket tönkretenni. 

Elvégre állítólag egy szecessziós örökségéről ismert európai városban élünk. Vagy a visszaéléseknek, korrupciónak még nem lehetett határt szabni?!