Marx Arthur biokémikus*

Marx Arthur biokémikus, tudományos kutató, kutatólaboratórium vezető a bukaresti I. Cantacuzino mikrobiológiai intézetben, háromszoros Humboldt-ösztöndíjas vendégkutató a freiburgi Max Planck Immunbiológiai Intézetben, a Román Tudományos Akadémia elismeréseként a V. Babeş-díj tulajdonosa volt.

Mottó:

„Szép látomások-előbb homályosak

Majd fénylők, mert az ész

Mely kél a szépség

Öléből (honnét a formák valók,

S ezek csak árnyaik) rájuk tereli

Az összegyűjtött fényt,

Mely a világosság.”

(Shelley: A megszabadult Prometheusz)

Marx Arthur biokémikus, tudományos kutató, kutatólaboratórium vezető a bukaresti I. Cantacuzino mikrobiológiai intézetben, háromszoros Humboldt-ösztöndíjas vendégkutató a freiburgi Max Planck Immunbiológiai Intézetben, a Román Tudományos Akadémia elismeréseként a V. Babeş-díj tulajdonosa volt.

Sokgyerekes családban született Nagyenyeden 1927. XII. 25-én, karácsonykor. Nyolcan voltak testvérek: József, az ismert fotóművész, Mária, Piroska, Öcsike Bandi Emília, Éva és Arthur. Édesanyja Kovács Mária (1889–1973), édesapja Marx József (1887–1963) kereskedelmi pénzügyi ellenőr volt a Hangya Szövetkezetnél Marosvásárhelyen, majd Nagyenyeden közismert kereskedelmi üzletet működtetett Marx üzlet néven, amit Czirneréktől vásárolt meg, az emeletes épületet is, amiben az üzlet működött, lakásuk ugyancsak az emeleten volt, ma a rendőrség működik az épületben. Mindez történt az l948-as államosításig, amikor üzletét és minden vagyonát elvette a kommunista államhatalom.

Szép gyerekkora volt Nagyenyeden, a csendes kisvárosban, a szőlődombok tövében, ahol ősszel mézédes szőlőt és más, finom gyümölcsöket fogyasztott, tiszta levegőt szívhatott tüdejébe. Barangolhatott a környéken, az Őrhegy ösvényein, a Sétatéren, a Bükköslaposán, a Maros-parton, a Kőköz sziklái közt. Amikor kinézett a város főterén lévő szülői ház ablakán, csodás látvány tárult szemei elé, az enyedi régi várfalakat, a református templomot, a városházát és a Bethlen Kollégium épületét látta maga előtt. 100 méterre volt lakásuktól az iskola, nála közelebb csak a kollégiumi „intrisek” laktak.

Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a Bethlen kollégiumban végezte, ahol – saját bevallása szerint – hatással voltak rá Rácz Lajos német–román nyelv és Szathmári Gyula biológia–kémia szakos tanárai. Osztálytársai voltak: Akli Miklós, Kovács Éva, Lőrincz János, Márki Zoltán, Mészáros Éva, Szabó István, Tóth László stb.

Főiskolai tanulmányait Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetem biokémia karán végezte 1951-ben. Tanárai: Varga László – „akinél a pontosság eleganciája volt megkapó”, Felszegh Ödön – „aki a biokémia szépségeit oltotta hallgatóiba”.

Tudományos munkássága négy időszakra osztható:

I. Az egyetem elvégzése után 1951-től Bukarestbe a rangos I. Cantacuzino Mikrobiológiai Kutatóintézetbe kapott kinevezést, ahol a baktériumokkal foglalkozott a táptalaj osztályon. Itt szenvedélyes munka következett, minek eredménye egy pár új táptalaj elkészítése volt, amelyek közül egyet – az élesztőből készítettet – ma is használ az intézet. Ui. az akkori gyakorlatnak megfelelően használt költséges húskivonatot élesztőgombákkal helyettesítette, és dolgozott ki új táptalaj-előállítási módszert. Hivatalos elismerést is nyert mindezekért. A kutatások eredményei könyv formájában is megjelentek, amit két kollégájával valósított meg (1961).

II. Áttért az endoxin kutatására, aminek keretein belül komplex megfigyelések és kísérletek sora következett. Az endotoxin szerkezete és biológiája foglalkoztatta különösképpen. Doktori disszertációját is ebből a témakörből írta. „A bakteriális antigének immunkémiája” címmel (Immunochimia antigenilor bacteriali), amit Bukarestben 1973. július 17-én védett meg.

III. 1969-ben Humboldt-ösztöndíjasként egy évig a németországi Freiburgban a Max Planck Immunbiológiai Intézetben dolgozott, ahol az Enterobacteriaceae család közös antigénjének a szerkezetvizsgálata volt a feladata, majd ezt a Brucella abortus és Yersinia enterocollitica közös antigénjének a tanulmányozása követte. Nagy fontosságot tulajdonított a kémiai szerkezet vizsgálatának, ami sok esetben magyarázatot adhat a biológiai sajátosságokat illetőleg.

IV. A Bacteroidaceae cross-reacting antigén (BCA) kutatásait csoportosan más kollégákkal közösen végezte (Maria Petrovici, J. Bittner és mások). Ezek után következett az immunmodulátorokkal való kísérletsorozat, melyet a nemzetközi szakirodalom Biological Respons Modifiers (BRM) elnevezéssel illet. Kiindulási pont az az alapelv volt, miszerint az immunrendszer elsődleges feladata mind a saját, mind a testidegen struktúrák felismerése. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a külvilágból érkező ellenség (baktériumok, vírusok, gombák stb.) legyőzéséről gondoskodik a szervezet, hanem elsősorban a szervezeten belül állandóan képződő saját struktúrák felismeréséről, és ezek eltávolításáról. Mint ismeretes, minden szervezetben folyamatosan képződnek – genetikai meghibásodás folytán – rákos sejtek, amelyeket a szervezet felismer és semlegesít. A szervezet felismerőképessége hihetetlenül precíz és végtelenül aprólékos. Mindezek – a környezetből a szervezetbe kerülő baktériumok, vírusok – mellett a saját, megváltozott struktúrák felismerése és semlegesítése, eltávolítása – jelenti a szervezet immun-homeosztázisát. Tehát más kifejezéssel élve a szervezet állandó harc színterének tekinthető. Kutatásaiban olyan – baktériumokból kivont – anyagokkal folytatott kísérleteket, amelyeknek immunmodulátor hatása van, ezek képesek megváltoztatni a szervezet immunválaszát a környezetből beérkező külső vagy az említett belső ellenségekkel szemben. A sejtimmunológia alapja az immunrendszer katonái – az A és T limfociták, a makrofágok és a többi fehérvérsejt, (amelyek ellenanyagokat termelnek) – közötti együttműködés, ami biztosítja a szervezet tökéletes működését és „egészséges” szinten tartását.

1986-tól ismét Freiburgban, a Max Planck Intézetben dolgozott vendégkutatóként, ahova Humboldt-ösztöndíjjal ment ki, ahol fáradtságot nem ismerve és odaadással végezte munkáját öt éven keresztül.

Az évek folyamán a családszeretet, kikapcsolódás és pihenés miatt minden nyári szabadságának nagy részét szülővárosában Nagyenyeden, a család keretében töltötte, ahova mindig visszavágyott.

1991-ben szülőföldjétől távol, Németországban, Freiburgban hunyt el májfertőzésben. Földi maradványait a nagyenyedi református temetőben helyezték örök nyugalomra. A Max Planck Immunbiológiai Intézet munkaközössége 1991 júniusában részvétnyilvánítást jelentetett meg egy freiburgi újságban, idézzük:

„Fájlaljuk egykori Dr. Marx Arthur vendégtudós elhunytát, aki több éven át dolgozott velünk. Szeretetreméltó és mindnyájunk által nagyra becsült munkatársunk emlékét hálásan fogjuk megőrizni. Részvétünk családjának is szól.”

* A Bethlen Baráti Társaság – a Kollégium véndiákjainak társasága a Nagyenyedi Bethlen Kollégium 39l éves jubileuma alkalmával a Magyar Parlamentben 2013. február 22-én tartott ünnepély kapcsán egy kortárs véndiák pályafutásával tisztelgett.

Lőrincz László