Fejétől büdösödik a hal, ahogy azt mondani szokás, de mi van akkor, ha az a hal még nem teljesen döglött, és vannak végtagjai? És ha ezekkel a végtagokkal mindent elkövet annak érdekében, hogy a bűzt a saját fejétől más, nála sokkal kevésbé büdös és jóval kisebb halacskák felé terelgesse? Nos, ha ezt a kafkai módon groteszk és szimbolikus képzeletbeli látványt a honi helyzetre fordítjuk, könnyen megtaláljuk azt a szituációt, amelyben – ha a civil szféra vagy az éppen kevésbé korlátolt döntéshozók nyomása nem lesz elegendő – hamarosan mindannyian leledzeni fogunk.
Arról a költségcsökkentőnek szándékozott tervezetről van szó, amelyet nemrég ismertetett a kormány, és amelynek egy része a hazai kulturális intézményeket érinti. A sürgősségi kormányhatározat tervezete ugyanis azt is tartalmazza, hogy megszüntetné, átszervezné vagy más intézményekkel összevonná azokat, amelyeknél 50 állásnál kevesebb van (vagy hasonló tevékenységet végeznek, mint egy másik helybéli intézmény), valamint megszüntetné az üres állásokat a kulturális szektorban is. És azt is meghatározza, hogy a helyi önkormányzatok a költségvetésük legfeljebb 7,5 százalékát költhetnék kultúrára, sportra, vallási és rekreációs tételekre, az előző évi saját bevételükből – összesen! A tervezett jogszabállyal mintegy 6 milliárd lejnyi megtakarítást kívánnak elérni, amely az országos költségvetés hiányának 15 százalékos csökkentését eredményezné. A gond csak ott van, hogy ez a 15 százalék az országos költségvetéshez képest jelentéktelen összeg, ám a hazai, főleg kisebb településeken működő művészeti életet teljesen sutba vágja, az amúgy is nehézkesen működő és folyamatosan pénzhiányban szenvedő kulturális ágazatot teljesen tönkreteszi! Amint azt a múzeumok országos hálózatának az üggyel kapcsolatos memoranduma megjegyzi, ha jogerőre lép a kormányrendelet, az országban 469 jogilag bejegyzett intézmény 61 százalékát kellene átszervezni vagy megszüntetni. Szinte valamennyi székelyföldi színház, múzeum és táncegyüttes elveszítené jogi önállóságát, ezek ugyanis 50 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztatnak. Amint írják, a 127 hazai színház és filharmónia közül 37-et összevonás vagy megszűnés fenyeget: a Csíki Játékszínt, a Figura Stúdió Színházat, a Tomcsa Sándor Színházat, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest, a Háromszék Táncegyüttest, az Udvarhely Néptáncműhelyt, a Székelyföldi Filharmóniát, a Csíki Székely Múzeumot, a Haáz Rezső Múzeumot, a Tarisznyás Márton Múzeumot, a Kolozsvári Művészeti Múzeumot és a csucsai Octavian Goga Múzeumot is, amelyhez az Ady Endre-emlékház tartozik. A jogszabálytervezet számos megyei és városi könyvtárat is érint, és olyan kulturális kiadványok fennállását is veszélybe sodorja, mint a marosvásárhelyi Látó vagy a kolozsvári Művelődés folyóirat.
Értik? A rengeteg lopás, a korrupció, az ezredik kilométert meg nem haladó autópályarendszer, a különböző pótlékok, a bürokrácia ölelő karjaiban feredőző, közalkalmazásban lévő kisebb és nagyobb főnököcskék, az ügyeskedő fizetéshalmozók, smekkerek, gájnerek és báronlokálok mennyei királyságában épp azt az ágazatot próbálják most felszámolni a jelek szerint a falusi kultúrházaknál nívósabb termekbe a lábukat be nem tévő törvényhozók, amely egyedüliként hívja fel a nagyközönség figyelmét a világ visszásságaira, amely egyedüliként tarthat görbe tükröt a mindent is szétlopó réteg pofázmányába. Amely szinte az egyetlen ebben az országban, ami még értéket képvisel, és amelynek fenntartása az említett piócák eltartása mellett elhanyagolhatónak nyilvánítható. De nem, számoljuk fel azt is, hiszen kinek van szüksége valami ősi kövületek által írt zenéket játszó művészekre, ugrabugrán színészkedő bohócokra, egy szöget beverni nem tudó idióták által írt versekre, katatón majmok novelláira?
Ha ez a szögparaszt, műveletlen és közönséges emberszabásúak által összefércelt maszlag törvényerőre lép, akkor mindezek mellett búcsút mondhatunk a fesztiváloknak, a különböző, civil szférából is érkező kulturális eseményeknek, mindennek, ami egy pezsgő kulturális élettel rendelkező közepes vagy kisvárost megkülönböztet a pusztító szellemi sivársággal elborzasztó végektől, ahol ha szórakozni akarunk, akkor vagy kocsmába megyünk, vagy kiülünk a panel elé a padra magokat köpködni és szidni a karmát, hogy ide születtünk! A büdös fejű hal és annak gátlástalan, műveletlen, maga felé hajló és végbélnyílásszerű végtagjainak birodalmába.
