Még egyszer a pedagógusok jogairól és az új gyermekjogvédő törvényről
Mivel hűséges olvasója vagyok a Népújságnak, egy szembetűnő cím keltette fel a figyelmemet: Szilágyi Domokos – Szegény pedagógusok! Mi lesz veled, tanügy? címmel.
Mivel hűséges olvasója vagyok a Népújságnak, egy szembetűnő cím keltette fel a figyelmemet: Szilágyi Domokos – Szegény pedagógusok! Mi lesz veled, tanügy? címmel.
Naponta meglepődve tapasztaljuk, hogy jobbnál jobb hírekkel (?), törvényekkel örvendeztetnek meg vagy bosszantanak minket, szegény állampolgárokat. Az új gyermekjogvédő törvény a csúcs!
Hát csak gratulálni tudok Szilágyi Domokosnak tömör és korrekt meglátásaiért.
Nyugdíjas tanítónő vagyok, 41 évi tanítást tudhatok a hátam mögött, melyben óvónői, kultúr-igazgatói posztot is töltöttem be, de életem legszebb napjait mindig a kisiskolások padjai között töltöttem. Nyugdíjazásom után nagyon sokszor elmondtam, hogy ha az életem elölről kezdeném, újra a pedagógusi pályát választanám. Sajnos, most megingott a hitem! Vajon úgy tennék? Érdemes volna egyáltalán bár benyitni az iskola ajtaját és egy olyan intézmény kapuján belépni, ahol a tisztelet és megbecsülés helyett 1000-2500 lejes büntetéssel fenyegetnek? Érdemes-e egy olyan intézményben tanítani, ahol a pedagógus kezéből kivesznek minden fegyelmező eszközt?
Nem vagyok híve a testi fenyítésnek, de hogy szóbeli figyelmeztetés sem alkalmazható, ez már a pedagógus teljes megalázásának eszköze. Azok az urak, akik e törvényt megalkották, életükben forgattak-e lélektan könyveket?
Több mint 50 éve szereztem tanítói diplomát. Szakmai felkészültségünk alapját a lélektan képezte, amely kimondja a nevelési módszerek fő eszközeit: dicséret – dorgálás, jutalmazás – büntetés.
Tanítói diplomájától elbúcsúzhatott az a jelölt, aki a világhírű pedagógus, Makarenko nevelési módszereit nem fújta úgy, mint a lelkész a Bibliát.
Makarenko az utca gyermekeit gyűjtötte össze, és nevelt belőlük a társadalomnak hasznos embereket, de ő is alkalmazta a fent említett fegyelmezési módszer minden típusát, amikor arra szükség volt. Sőt, egy alkalommal, amikor a szemtelenség a tetőfokára hágott, testi fenyítést is alkalmazott, amit végül meg is bánt.
Az közismert dolog, hogy minden osztályban akadnak pajkos, hangadó gyermekek, akik ha rájönnek a pedagógus gyengeségére, viccórává változtatják a tanítási órát, így válna a matematikaóra, vagy akár valamelyik nyelvóra kabaréműsorrá.
Csakhogy, kedves urak, akik ezt a törvényt megalkották! Elfelejtették, hogy a XXI. században élünk, és nem bohócokra és heccmesterekre van szükségünk, hanem felkészült, komoly tudású emberekre, akik felnőtt korukban megállják a helyüket a modern technika és szakmai felkészültség világában? Komoly tudásra, felkészültségre van szüksége a jövő nemzedékének. Ha ebbe nem tud beilleszkedni, mehet sáncot ásni vagy napszámosmunkára, ha lesz hová!
Rend és fegyelem nélkül lehetetlen a jövő kihívásainak eleget tenni. Sajnos, akadnak olyan szülők is, akik a kabaréórákat szórakoztatónak tartanák, szerencsére kevesen.
A két kezemen megszámolhatom, hogy tanítói pályafutásom alatt hány gyereket buktattam osztályismétlésre, mert ezt tartottam minden erőfeszítés mellett a legvégső megoldásnak. Minden lemaradt gyermekről nehéz volt lemondani, tőlük megválni.
Összegezve a gondolataimat, megkérdezném a tanügy illetékes szerveit, hogy szó nélkül hagyják ezt a megalázó és érthetetlen törvényt?
A tanfelügyelőségek illetékesei mind pedagógusokból kerültek ki, szerintem alkalomadtán szükséges megvédeni a beosztottakat, ahogyan egy édesanya tűzzel-vassal védi a gyermekeit.
Megérné megvédeni pedagógusainkat, hisz a pedagógusi hivatást valóban a szeretet, gyöngédség, türelem, kitartás és hivatáshoz való hűség jellemzi.
Én, mint három iskolás gyermek nagymamája, őszintén drukkolok pedagógusaink megbecsüléséért.
Összegezve a pedagógiai pálya szépségét és buktatóit, meggyőződésem, hogy minden tanár és tanító legszívesebben a jeles minősítést írná be a naplóba, s szomorú szívvel az elégtelent.
Végezetül, nyugodt szívvel kijelentem ország-világ előtt, ha módomban állna a gyermekvédő törvény alkotóinak minősítése, lelkiismeret-furdalás nélkül mindannyiukat elégtelen osztályzattal minősíteném.
Márton Erzsébet, Szováta
