Hiába reménykedett az élelmiszeripar, a csomagolóanyagok utáni környezetvédelmi adót csak kivetették azokra a cégekre, amelyek nem hasznosítják újra termékeik csomagolóanyagának 60 százalékát.
Hiába reménykedett az élelmiszeripar, a csomagolóanyagok utáni környezetvédelmi adót csak kivetették azokra a cégekre, amelyek nem hasznosítják újra termékeik csomagolóanyagának 60 százalékát. Az üveg és fém csomagolóanyagok több mint felét kell ugyanis a törvény szerint újrahasznosítani, ez eddig köztes, ún. TRO (transfer of responsability organisation) vállalatokkal megkötött szerződések alapján történt. Mint időközben kiderült, az országos viszonylatban 10 TRO cég közül már csak három működik, az újrahasznosított mennyiséget túljelentették, miközben a fém- és üveghulladék legtöbbször a szeméttelepre került. Korrupciót lehet sejteni a javából, amit bizonyára az illetékes szervek ki fognak majd vizsgálni.
A tavaly elfogadott, az államfő által kihirdetett 249-es, a csomagolóanyagok kezelésére vonatkozó törvény célja az újrahasznosítás növelése, illetve a hulladékmennyiség csökkentése. A célt pedig a tonnánkénti 2000 lejes környezetvédelmi adó kirovásával próbálják megvalósítani, amit azoknak a cégeknek kell kifizetniük, amelyek nem hasznosítják újra termékeik csomagolóanyagának törvényben meghatározott mennyiségét. A TRO-nak eddig 65 lejt fizettek tonnánként, a január 25-től fizetendő 2000 lejes illeték ennek a többszöröse. A környezetvédelmi tárcával hiába tárgyaltak a különféle – főleg élelmiszeripari – gyártók, termékforgalmazók, egyezségre nem jutottak. A vállalkozói szervezetek pedig arra figyelmeztetnek, a kormány a fenti intézkedéssel ellehetetleníti a hazai élelmiszergyártókat, ezek jó részét csődbe juttatja. A pár évvel ezelőtti „zacskóadót” követő újabb illeték bevezetését büntetésként élik meg a vállalatok, és követelik az újraszámítását. Ők csak „méltányos, igazságos” díjat szeretnének, és nem vállalják fel annak a felelősségét, hogy Románia ellen szerződésszegési eljárást indíthat az Európai Unió a vállalások be nem tartása miatt.
A csomagolóanyagokra számított környezetvédelmi adót közvetve ismét a lakosság fogja megfizetni, ami egyes becslések szerint a termék árának akár 30 százalékos növekedését is okozhatja. A kérdés az, hogy a piaci versenyben hány ilyen mértékű drágítást alkalmazó hazai vállalat marad talpon, de az is, hogy az intézkedés mennyire éri el a célját, ha a vállalkozások, szolgáltatók jórészt a fogyasztóktól bevételezik a megnövekedett költségeket. Esetünkben a csicsás, gyakran a termék árának akár felét is kitevő csomagolóanyagra kivetett környezetvédelmi adót. A törvényalkotók szándéka – környezettudatos viselkedésre bírni a vállalatokat – kétségtelenül szükséges, a környezetvédelmi illeték mértékének meghatározásakor azonban talán túlságosan elvetették a sulykot.
