Azt írja az alkotmány, hogy a törvény előtt minden állampolgár egyenlő. Hogy ez mennyire igaz, azt nap mint nap láthatjuk a televízióban.
Azt írja az alkotmány, hogy a törvény előtt minden állampolgár egyenlő. Hogy ez mennyire igaz, azt nap mint nap láthatjuk a televízióban. Például a korrupciós ügyek esetében annyira vagyunk egyenlőek, hogy ha egy magas rangú tisztségviselő vagy parlamenti képviselő ellen indul – ha a kollégái nem mentik meg, elutasítva az ügyészek kérését – bűnügyi eljárás, annak ritkán lesz finalitása. Ha látványosan be is kasztlizzák őket, hamarosan ismét szabadok lesznek, és élnek, „mint Marci Hevesen”. Mert a vagyonuk megmarad. Ezzel szemben ha valaki egy tyúkot lop, hogy enni adjon a gyermekeinek, bizony könyörtelenül bezárják, és senkit sem érdekel, hogy mennyire bírja vagy nem bírja a börtönviszonyokat.
Azt is mondják, hogy lehetsz bármilyen gazdag vagy szegény, a halál előtt mindenki egyenlő. Ám ez sem igaz. Annyi igaz, hogy mindenki meghal egyszer. De nem mindegy, hogy hogyan és mikor. Vezető politikusaink sorra külföldön kezeltetik magukat, nekik nem elég jók a hazai orvosok. Ellenben az egyik eldugott faluban – éppen választási kampányban történt, amikor tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígértek a szavazatokat kunyeráló politikusok –, ahol sem orvosi rendelő, sem buszjárat, de még telefonhálózat sem volt, kérdésünkre, hogy mi történik, ha megbetegednek, egy idős ember azt válaszolta: „lefekszünk az ágyba, és várjuk a halált”.
Romániában tehát nemcsak élni nehéz – nagyon nehéz meghalni is, hiszen az emberek általában nem is magától a haláltól félnek igazából, hanem a fájdalomtól. Erre találták ki az úgynevezett palliatív gyógyászatot, azt, hogyan lehet megkönnyíteni a halálos betegek utolsó napjait, óráit-perceit. Ám ez sem mindenkire érvényes. Csupán a kiváltságosokra. A The Economist jelentése szerint palliatív orvoslás szempontjából Románia a 64. helyen áll 80 megvizsgált ország közül. Európai viszonylatban a helyzet nálunk a legrosszabb. A tanulmány szerint ilyen szempontból Uganda, Ghána, Zimbabwe, Vietnam, sőt, még Tanzánia is jobban áll, mint mi. A betegek utolsó hónapjai, hetei sokkal könnyebbek Lengyelországban, Magyarországon, Argentínában, Mexikóban, nem beszélve Angliáról, Ausztráliáról vagy Új-Zélandról. A kormánynak a helyzet orvoslására tett erőfeszítései még ennél is siralmasabb képet mutatnak: a 80-ból a 76. helyen állunk. Rosszabb nálunk a helyzet, mint Nigériában vagy akár Etiópiában.
Az Európai Unió szegénységi listájának megfelelően az országban közel 9 millió ember él a szegénységi küszöb határán. A kis fizetésű alkalmazottak rangsorában Románia az első helyet foglalja el az Európai Unióban. A szegénység visszaszorítását célzó, 2014–2020-ra szóló nemzeti stratégia adatai szerint minden ötödik állampolgár él szegénységben, illetve a lakosság egyharmadának nincs lehetősége a normális élethez szükséges dolgok beszerzéséhez. A tanulmány szerint még mindig sok gyerek van, aki még soha nem járt iskolába, mert a szülők nem tudták beszerezni a szükséges ruházatot, tanszereket, és nagyon sok fiatal hagyja el idő előtt az iskolát.
A kormányt és a politikusokat mindez kevéssé érdekli. A nagyobbik kormánypárt is „megújult” a hét végén, teljes gőzzel készülhet a jövő évi választásokra. Ezt teszi a többi párt is, kivétel nélkül. Hogy a szegények hogyan élnek vagy halnak, nem számít. Fontos, hogy szavazzanak.
