Megkésett tudósítás

Száz éve még füstölgő gyárkémények, szürke téglás gyárépületek álltak ezen a helyen, 1878-ban még GANZ és TÁRSA VASÖNTŐ GÉPGYÁR RT. felirat díszeleghetett az egyre jobban terebélyesedő és fejlődő, világszerte ismertté vált és 1906-tól elektrotechnikai üzemmel kibővült Ganz Művek főépületén.

Száz éve még füstölgő gyárkémények, szürke téglás gyárépületek álltak ezen a helyen, 1878-ban még GANZ és TÁRSA VASÖNTŐ GÉPGYÁR RT. felirat díszeleghetett az egyre jobban terebélyesedő és fejlődő, világszerte ismertté vált és 1906-tól elektrotechnikai üzemmel kibővült Ganz Művek főépületén. Az elektromos rendszerek gyártásával, a Kandó Kálmán nevéhez fűződő villamos vontatású mozdonyokkal, az itt kifejlesztett különféle motorok és turbinák gyártásával a világméretű gazdasági válságból is sikerült kilábalnia ennek a gépipari nagyüzemnek. A második világháború döntötte romba, ám 1949-től ismét működött, sokáig megőrizte hajdani jó hírét kiváló termékeivel. Azonban 1991-től megkezdődött a gyártelep vidékre költöztetése. Többet érdemelne ennek a nagyszabású ipari és kultúrtörténeti, mára műemlékké vált örökségnek a története. Részben megtekinthető az egykori öntőműhely a közeli Öntödei Múzeumban, ahol 1844-ben Ganz Ábrahám első műhelyét alapította, és ebből nőtt ki a hatalmas gyáróriás.

Elgondolkodhatunk azon, vajon mit szólna Ganz Ábrahám, Mechwart András, esetleg Kandó Kálmán vagy a többiek – csodálatos tehetséggel, munkabírással megáldott mérnökök, akiknek találmányait hajdan évtizedeken át itt öntik vasba, fémbe, itt szerelik, állítják össze – mint például a villanyórát, Bláthy Ottó Titusz szabadalmát –, ha megpillantanák, mi van most a régi Ganz Művek helyén, a hajdani központi gyártelepen. Ez pedig a MILLENÁRIS PARK, amely a gyártelep leépülésével egy időben, 2000-ben már egy nagyszabású terv alapján és csodát érő elgondolással kulturális, művészeti centrummá kezdett alakulni, a részben megtartott és felújított gyárépületekkel.

A Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Európa Nostra-díjat kapott. Ma már akár a pestiek, akár a budaiak, nemkülönben a sok külföldi, a tavaszi nagy könyvfesztiválok, a képzőművészeti kiállítások, a Jövő Háza bemutatói vagy a Csodák Palotája látványai miatt évente többször is felkeresik. Könnyen megközelíthető, a Margit körút, a Széll Kálmán tér (Moszkva tér), a Fény utcai piac felől, a Mamut üzletház hatalmas épülete közelében ez a mesterséges tavakkal, zöldövezettel kialakított, pihenésre, játékra, szórakozásra alkalmas kulturális központ.

A legújabb üzleti rendezvény a Kézműves Magyar Ízek Vására

Gasztronómiai fesztiválnak is nevezik, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programba illeszkedik, és immár harmadszor tartották március 9–11-én. Mintha a nagy ünnep, március 15. bevezetője lett volna, és három napon át a főváros minden korosztályát érdekelte, nagy volt a vásárlókedv. Segített a jól időzített reklámozás, mert aki ide jött, tudta már, hogy melyik standot szeretné legelőbb látni, mit kíván kóstolni, vagy mit akar már eddigi jó tapasztalatai alapján megvásárolni.

A parkolóban sok erdélyi kisebb szállítókocsit (Hargitai, Fehér megyei, Kovásznai) látni. Itt vannak tehát a torockói tejtermékek, a gyergyói fenyőrügyszörpök, az udvarhelyi lekvárok és már megismert készítőik. Sokan vártak erre, mert a torockói bivalytejből készült tejföl, a többféle sajt, a házi vaj íze valóban a legfinomabb, és kitűnően ellátott a standjuk, szépen csomagoltak a termékek, jól mozognak, csinosak és jólöltözöttek az eladók, a kóstolót kínálók.

A sajtkészítők hosszú sorával kezdődnek a standok. Megízlelem az egri hegyvidéki sajtmanufaktúrák tufapincében érlelt sajtjait, a savósajtokat, az Agria sajtműhely gomolyáját, valóban különleges ízek. Aztán a sajtosok közé beékelődik egy-egy házikolbász és parasztsonka-mintaárus stand. Itt is finomakat lehet kóstolni, egy-egy falat lágy kenyérrel. Békéscsabai gazdaság kínálja házi fűszerpaprikáját, ajándéknak is bárhova beillő díszdobozos csemege sonkáit. Mangalicaszalonna, paprikás mangalicaszalámi, már az illata is kitűnő, és természetes, hogy pálinkát kívánna, ami neves pálinkaházak kínálatában, a legzamatosabb ízekben van itt jelen.

A zselici családi gazdaság biogazdaságként működik, üstben, hagyományosan főzött szilvaízet, cseresznye- és meggybefőttet kínálnak.

Székelyudvarhely vidékéről galagonya- és csipkebogyólekvárt hoztak, a felvidéki standok csodás mézkülönlegességeket, propoliszos termékeket kínálnak. Kárpátaljáról a gránátalmaszörp a különlegesség, vitaminokban gazdag, valódi gyümölcslé.

Mondanom sem kell, hogy a bejáratnál farkaslakiak sütik a kürtőskalácsot (sajnos, mindenféle ízesítőbe meghengergetve, szerencsére van még eredeti, cukormázas is).

A húsvéti sonka vásárlását is, úgy látom, sokan megoldották, sokan vagyunk, de jól megférünk, a standok gazdái, a lekvárok, kolbászok készítői szívesen elbeszélgetnek, elmondják, mi hogy készül, szeletelnek, kanalaztatják a tejfölt, a lekvárokat.

A csokoládémanufaktúrák húsvéti nyuszikat, csokoládétojást, marcipánkülönlegességeket kínálnak.

És végül szarvasgombás sajtot (hogy életemben először azt is megízleljem), derecskei zöldségkrémeket, zakuszkát kóstolunk. A dobozos székely töltött káposztáig már jóllaktunk, de látjuk, hogy sokan vásárolják.

Sok finomságot lehet a büféasztaloknál is enni, még csörögefánkot is. Hiányzik nekem mégis a Nyárádmente vagy a Marosmente jelenléte, elkelne a hazai finom disznófősajt, a Petry-féle aszpikos nyelv, a szaftos virsli, a kibédi koszorús vörös hagyma füstölt kolbásszal, abált szalonnával, a nyárádmenti zöldségből sajtolt ivólé, ami csak hirtelen az eszembe jut.

A belépődíj eléggé drága volt, nincs családi belépő, 12 éven felülieknek 1900 Ft. De ezt egy évig még megjelölt üzletben le lehet vásárolni. Mégis nagyon sokan vannak és voltak három napon át. Megnyílt már egy székelyföldi termékbolt a Hegedüs Gyula utcában, a Gáll-féle lekvárokat, a töltött káposztát itt már lehet vásárolni.

Talán nem haragudna Ganz Ábrahám és neves munkatársai, ha meglátnák, miképpen váltak hatalmas, szürke gyárépületeik a kultúra és a művelődés központjává.