Megnyílt az EU-tábor
Szerdán, a 9. EU-tábor első napján, soron kívüli sajtótájékoztatóval egybekötött előadást tartott Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője az elmúlt időszakban nagy hangsúlyt kapó Mikó-ügyről, részleteibe menően ismertetve az események alakulását és hivatalos álláspontját.
Szerdán, a 9. EU-tábor első napján, soron kívüli sajtótájékoztatóval egybekötött előadást tartott Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője az elmúlt időszakban nagy hangsúlyt kapó Mikó-ügyről, részleteibe menően ismertetve az események alakulását és hivatalos álláspontját.
„Elnézést kérek, hogy eddig hallgattam ezzel a témával, de úgy gondolom, erő kell erről beszélni” – kezdte meg beszédét Markó Attila, majd egy rövid történeti áttekintés keretén belül ismertette a kialakult helyzetet. Az 1870-es évek tájékán létrehozott Mikó Kollégium fő támogatói magánszemélyek, köztük kiemelten maga Mikó gróf, a magyar állam, illetve a közadakozás voltak. Egy sor dokumentum igazolja, hogy a tulajdonjog az egyházé, ilyenek az építési és a működési engedély. „A probléma abból indult, hogy rossz szándékú értelmezések szerint nem lehet az egyházé az olyan vagyon, amelyet a közadakozásból hoztak létre. Ezzel teljesen ellentétes az igazság, hiszen ha valaki adományoz az egyháznak, még nem lesz az abból a pénzből épült ingatlan társtulajdonosa” – ismertette Markó. A visszaadási jogszabály után az egyház értesítette az önkormányzatot, hogy a tulajdont ne bocsássa eladásra, mert hamarosan visszakapja, ennek ellenére mégis voltak családok, akik innen vásároltak lakásokat. Ezen családok közül kettő polgári pert indított az egyház ellen, melynek jogerős ítélete kimondta, hogy a Mikó-vagyon az egyház tulajdonát képezi. Ezt követően próbálták meg céljukat büntetőjogi úton érvényesíteni: „A vádiratról értesülve jöttünk rá, hogy veszélyes ügyről van szó. Egészen addig a pontig nem hittük el, hogy egy ilyen dolgot komolyan vehetnek” – emlékezett vissza Markó.
A Brassói Táblabíróság jogerős ítéletének figyelmen kívül hagyásával megszületett, börtönbüntetésekről szóló döntésről Markó Attila a következőképpen vélekedett: „Normális jogállami rendszerben ilyen döntés nem születhet, vagy tárgyi tévedés történt, vagy nyomást gyakoroltak az igazságszolgáltatásra. Képtelen vagyok elhinni, hogy jogerős ítéleteket hagytak figyelmen kívül. Ezért érzem úgy, hogy egy ilyen döntés izomból születhetett. Itt az a pillanat, amikor megálljt kell mondjunk, nem maradhatunk szótlanul, cselekednünk kell. Ha ezt hagyjuk, minden ingatlan veszélybe kerül, amit jogosan visszakaptak a jogos tulajdonosok.”
Beszéde folytatásában az államtitkár mindenki figyelmét arra hívta fel, hogy egy olyan széles körű kiállásra van szükség, amely összehangoltan bevonja az egyházak, a civil szféra, a sajtó, a diplomácia és a nemzetközi szervezetek erejét.
Zárógondolatként Markó Attila kifejtette: „Csak akkor nyerhetünk, ha tudunk erőt felmutatni. Ez az ügy csak úgy oldható meg, ha mozgalommá válik, és a fenntartott küzdelem kialakítására kell törekednünk” – hangsúlyozta, kitérve a jogbiztonságba vetett megrendült hitére.
