A Ponta-kormánytól kapott rövid megbízatása után újra tanügyminiszternek kinevezett Liviu Pop szakszervezeti vezető és középiskolai matematikatanár tisztségének az elnyerése óta „a tévedések vígjátékával” szórakoztatja a nagyközönséget.
A Ponta-kormánytól kapott rövid megbízatása után újra tanügyminiszternek kinevezett Liviu Pop szakszervezeti vezető és középiskolai matematikatanár tisztségének az elnyerése óta „a tévedések vígjátékával” szórakoztatja a nagyközönséget. Pontosabban mondhatnánk szomorújátékot is, hiszen a funkcióhoz szükséges általános és a szakmájához szükséges matematikai műveltségének és tájékozottságának a hiányosságaiból eredően hibát hibára halmozva a sajtó céltáblájává vált. Nyilatkozott arról, hogy nem tudja a benzin árát, mert azt állítólag a felesége vásárolja, és arra a kérdésre sem tudott felelni, hogy a nemzeti össztermékből jelenleg hány százalék jut az oktatásügynek. Blogbejegyzései alapján bebizonyították, hogy gondjai vannak a helyesírással, nem ismeri az ország megyéit, 2012-ben nem tudta megoldania a képességvizsga egyik matekfeladatát, és csődöt mondott fejszámolásban is, amikor múlt heti telekonferenciáján az érettségiző diákokról megjegyezte, hogy „a jelenlegi végzősök, akik 17-18 éve kezdték az iskolát”.
Sajnos hasonló „tájékozatlanságról” tett bizonyságot a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyében is, ezért nehezen hihető, hogy Liviu Dragnea ígérete a magyar kormánynak a katolikus iskola helyzetének a rendezéséről időben megvalósul.
A tanügyminiszter az RMDSZ parlamenti képviselőivel folytatott tárgyalás nyomán elismerte ugyan, hogy a nyáron hatályba lépett az oktatási törvénynek egy olyan módosítása, amely megteremti a kormány számára a jogot, hogy iskolát alapítson. Ugyanakkor le is zárja ezt a lehetőséget azzal, hogy a megígért lépést a kormány csak akkor teheti meg, „ha január közepéig lezárul a katolikus iskola ügyében indult per”. Nos, először is nem egy, hanem négy perről van szó, és nagyon hozzá nem értőnek kell lennie egy miniszternek, aki azt állítja, hogy ezek a perek január közepéig lezárulhatnak. Még nagyobb tájékozatlanságra vall az a kijelentése, hogy „nem normális, hogy senki ne tehessen semmit, ha a helyi önkormányzat akadályoz egy iskolaalapítást”. Nos, a miniszternek tudnia kellene, hogy a helyhatóságnál sokkal nagyobb akadályt saját kormánya megyénkbeli képviselőjének, a prefektusnak az ellenállása jelentette, aki a katolikus iskolával kapcsolatos valamennyi tanácsi határozatot megvétózta, és a pápai nagykövetnek a sajtónyilvánosság előtt tett mézesmázos ígéretei ellenére sem a helyzet rendezésére törekedett. A másik nagy akadály pedig a közoktatási minisztérium hatáskörében levő tanfelügyelőség, amelynek vezetői az idei év során mindent megtettek az iskola működésének az ellehetetlenítésére.
Ha jól megfontoljuk, a Liviu Pop által megszabott feltételből sajnos az derül ki, hogy a legmagasabb szinten tett ígéretek ellenére sem akarják a katolikus iskola ügyét mihamarabb rendezni. Kellő jóhiszeműséggel ugyanis korrigálni lehetne az iskola alapítása körüli hiányosságot, másrészt semmilyen per (amelyeket akár is vissza is lehet vonni, vagy egyezséget kötni) nem akadályozhatja meg a kormányt abban, hogy új iskolát alapítson. Ha nem az elodázás, a félrevezetés, hanem a megoldás lenne a valódi cél.
