Megoldható?

Kötelező online órák

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium elfogadott egy rendeletet, amely kötelezővé teszi az online tanórákon való részvételt. Több százezer olyan diák van Romániában, aki a technikai eszközök vagy az internet hiánya miatt nem tud részt venni az online oktatásban. Ez a probléma Maros megyét is súlyosan érinti.

A Maros Megyei Magyar Diáktanács (MDT) támogatja az oktatási rendszer visszatérését a helyzethez mérten normális kerékvágásba, amennyiben minden tanuló számára garantáltak az online oktatáshoz szükséges feltételek.

A diáktanács meglátásáról és javaslatairól Szepessy Lászlót, az MDT elnökét kérdeztük.

– Azt javasoltátok, hogy a kormány anyagi alapot biztosítson, hogy létrejöhessenek az online oktatás feltételei. Ezt hogyan gondoltátok el?

– Az a nagy probléma, hogy Romániában körülbelül a háztartások egyharmada nem rendelkezik internet-hozzáféréssel. Sajnos megyei statisztikákat nem közöltek, viszont, ha az országos átlagból indulunk ki, akkor az azt jelenti, hogy Maros megyében is hasonló az arány. Ez pedig azt jelenti, hogy több ezer diákot érint ez a súlyosan diszkriminatív helyzet. Kiemelném, hogy az MDT egyáltalán nincs az online oktatás ellen, sőt amellett vagyunk, hogy addig, ameddig visszaáll minden a normális kerek- vágásba, mindenki tudjon tanulni. 

Április 22-én fogadta el a tanügyminisztérium azt a rendeletet, amelyik kimondja, hogy minden diák kötelezően részt kell vegyen az online órákon. Ez az intézkedés lényegében kiszorítja azt a több ezer diákot Maros megyében és azt a több százezer diákot Románia-szerte, akik nem rendelkeznek internettel vagy számítógéppel. Ha megfigyeljük a többi országot Moldvától Új-Zélandig, akkor azt látjuk, hogy a legtöbb esetben voltak költségvetés-átcsoportosítások, és külön alapokat hoztak létre a kormányok annak érdekében, hogy azok a hátrányos helyzetű diákok, akik az említett okok miatt nem tudnak részt venni az online oktatáson, segítségben részesüljenek. Ez a segítség nem feltétlenül pénzbeli; volt, ahol táblagépeket, laptopokat adtak a rászoruló diákoknak, vagy akár hordozható wifiket, hiszen az internetbekötés már problémásabb. Tehát azt látjuk, hogy világszerte valamilyen intézkedéseket megpróbálnak, ellenben a romániai dokumentumban nem szerepel semmiféle hasonló, még ötlet sem, hogy miként lehetne ezt az infrastruktúrát kiépíteni. Ezért szólítottuk fel a kormányt és a tanügyminisztériumot, hogy harcolja ki azokat a pénzösszegeket, amelyeket most az oktatásra kell átcsoportosítani. 

– Egy másik javaslatotok az, hogy legyenek 40 perces tanórák. Miért gondoljátok, hogy ez optimális lenne?

– Azért gondoljuk így, mert bár 50 percesek az iskolai tanórák, ez az időintervallum csengetéstől csengetésig tart, tehát az iskolában körülbelül 40 perces effektív órákról beszélhetünk. Az online oktatás esetében viszont nincsenek késések, mert amikor elkezdődik az óra, mindenki ott van, nem kell megvárni, ameddig felér a terembe. Meg kell említsem azt is, hogy az online oktatás esetében vannak zavaró tényezők, mint például a családtagok vagy bárki más, aki megzavarhat, és a diák sincs abban a megszokott helyzetben, hogy most csak az órára figyel, hiszen sokkal több tényező elvonhatja a figyelmét. Ezenkívül egyes kutatások is kimutatták, hogy 40 perc az az idő, ameddig egy diák megfelelőképpen tud figyelni, különösen igaz ez az online oktatásra nézve. Ez azért is nagyon fontos, mert ezek az alapvető szabályok és időintervallumok az offline oktatás esetében le vannak szögezve. A rendelet értelmében kötelező lett ugye az online oktatás, tehát ez lett teljes mértékben a helyettesítő, és sehol nem szerepel, hogy egy nap hány tanóra lehet, az órák milyen hosszúak lehetnek stb. Például előfordulhat az, hogy egy tanárnak olyan kedve van, hogy 3 órát folyamatosan, szünet nélkül oktat. Sőt az is előfordulhat, hogy akár feleltet és jegyeket ad, persze ennek kicsi a valószínűsége, de felmerülhet bármilyen visszaélés gyanúja. Ezért is támogatjuk azt, hogy az online oktatás legyen keretekhez kötve. 

Még egy dolgot megemlítenék. Egyelőre úgy van, hogy a szülő beleegyezésével kaphatnak jegyet a diákok, de azt írja ebben a rendeletben, hogy bizonyos esetben kötelező lehet a jegyadás. Itt akkor megint visszatérünk az alapproblémához: mi lesz a diákok 25-30%-ával, akik nem tudnak részt venni ezeken az órákon? Nem kapnak jegyet vagy mi lesz? Úgy látjuk, hogy ez megint egy elhamarkodott döntés volt, amire még nincs felkészülve az ország. Először pedig fel kellett volna készülni és csak utána kötelezővé tenni.

– Tegyük fel, hogy a kormány támogatja a rászoruló diákokat. De mi van, ha ezek az ország olyan részén laknak, ahol nincs semmiféle internet-hozzáférés, sem hálózati jel?

– Ténylegesen vannak ilyen esetek. Felmerült az, hogy május 15-e után, miután lejár a szükségállapot, két részre osztanák az osztályokat, és 15-15 fős csoportok vennének részt az órákon, hiszen, ha kevesebben vannak, akkor kisebb a fertőzés veszélye is. Olyan helyeken, ahol nincs internet-hozzáférési lehetőség, szerintem az lenne opció, hogy a tanár valahol kinyomtatja a tananyagot, és valamilyen formában eljuttatja a diákoknak. Akár postán. A feladatok megoldásait pedig szintén valamilyen alternatív megoldással begyűjti. Helyi, alternatív opciókban kell gondolkodni.