Olvasom az öles betűs hírt, hogy tegnap, a tanév első napján 30.000 pedagógusi hely volt szabad a hazai iskolákban, és a szaktárcának fogalma sincs, hogy az elkövetkező hónapokban sikerül-e bár egy részét betölteni.
Olvasom az öles betűs hírt, hogy tegnap, a tanév első napján 30.000 pedagógusi hely volt szabad a hazai iskolákban, és a szaktárcának fogalma sincs, hogy az elkövetkező hónapokban sikerül-e bár egy részét betölteni. Illetve, hogy elkezdődött a tanügyi káderek „vadászata”. Lasszóval fognák a tanítókat, tanárokat, diplomával vagy diploma nélkül. A szakszervezetek felhívják a figyelmet, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a „rendszer” kb. 11.000 helyettesítő pedagógust keres az üresen maradt helyekre. Ezek egy részét eddig nyugdíjas pedagógusok töltötték be, a többit szakképzetlen személyek. Az idei helyzetet a szakszervezetek a tavalyinál is súlyosabbnak tartják, szerintük a közoktatásba egyre nehezebb szakképzett kádert találni, aminek az oka az, hogy kevés a tanügynek juttatott költségvetési összeg.
Egy másik probléma – mondják a szakszervezetek –, hogy a magasan képzett tanárokat nem látják szívesen, mert azoknak nagyobb bér jár(na), és csak a nagynevű iskolákban hajlandók őket alkalmazni, ahol a tanulók száma is indokolja a jelenlétüket. A tanfelügyelőségek pedig oda jutottak, hogy azt kérik az oktatási intézményektől, csökkentsék azok számát, akiknek nagy fizetést kellene adni.
Ha ehhez hozzáadjuk a főleg falusi tanintézmények lerobbant állapotát, ahol még mindig az udvar végében van a „pottyantós” illemhely, és azt, hogy több mint 2.000 iskola bármiféle engedély nélkül működik, kijelenthetjük: mélyrepülésben a hazai oktatás.
Visszatérve az elejére: óriási probléma a pedagógushiány. Harmincezer nem kis szám, szakképzetlen helyettesítőkkel is nehezen pótolható. Ami azt is jelenti, hogy az oktatás minősége még a mostaninál is gyengébb lesz, hiszen hogyan taníthatnak olyanok, akik – kissé sarkítva fogalmazva – azt sem tudják, miről beszélnek?
És itt köszön vissza a kormány és a tanügyminiszter hozzá nem értése. Mert szándékosságot nem akarunk feltételezni, de elgondolkodtató, hogy az iskolakezdés előtt 10 nappal egy olyan kormányrendeletet adtak ki, amely előírja, hogy szaktanárok oktassák a román nyelvet a kisebbségi nyelvű elemi osztályokban. A kormányrendelet 3.000 magyar tanítót, számos tanárt és 52 ezer gyermeket érint. Ezzel tulajdonképpen leértékeli a felsőfokú végzettséggel rendelkező, a román nyelv és irodalom oktatásának sajátos, elemi iskolai módszertanát ismerő tanítók eddigi munkáját, és a román szakos tanárokat olyan helyzetbe kényszeríti, amihez nincs képesítésük.
Mélyrepülésben van az oktatás. Hogy mi lesz ebből? Talán még Baba Vanga sem tudná megmondani.
Jut eszembe, hogy az államfő a kampányban egy megaprojektet ígért Művelt Románia címmel, értékteremtő és értékmegőrző, munkára, integritásra, becsületre és versenyképességre alapozó kulturális és ki tudja még milyen fellendülést. Aztán, a jelek szerint, Cotroceni-ben teljes amnéziába esett... Sebaj, jön a következő kampány!