Merre tovább, MOGYE?

• 2011-09-06 13:37:00

• Bodolai Gyöngyi

Fájdalmas és felháborító dolgok derültek ki azon a tanácskozáson, amelyet az új tanügyi törvénynek a felsőoktatásban való alkalmazásáról szervezett a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány.

Fájdalmas és felháborító dolgok derültek ki azon a tanácskozáson, amelyet az új tanügyi törvénynek a felsőoktatásban való alkalmazásáról szervezett a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. Bár Borbély László környezetvédelmi miniszter és Markó Béla kormányfőhelyettes a jogszabály előnyeit dicsérte, a szemináriumon kiderült, hogy a jogszabály előírásainak életbe léptetése nemcsak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen jelent gondot.

Ezek azonban más természetűek. A lényeges kérdésekben, a másik két multikulturálisnak nyilvánított felsőoktatási intézmény, a kolozsvári Babeş-Bolyai és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is idejében megtette a legszükségesebb intézkedéseket. A Babeş-Bolyai Egyetemen a magyar vonalon működő 72 szak oktatási programjának az akkreditálása már 2008-tól elkezdődött, ami lehetővé tette, hogy az új charta alapján létrejöjjön a 18 főtanszék, intézet (departament), s ezenkívül még két főtanszék létrehozása is folyamatban van. Az egyetem 40.000 hallgatójából 7.000-en tanulnak magyarul. Ahol nem volt magyar oktató, a román tagozatról kértek meg tanárt az előadások megtartására. A Művészeti Egyetem is jóváhagyott programokkal rendelkezik mind a két nyelven, s két változatot is kidolgoztak a további működésre, önálló főtanszékek létrehozására a színház, képzőművészet és zene szakon, valamint egy másik változatot, amely a magyar és a román szakokat egy-egy külön karban képzeli el. Az új működési szabályzattervezetet azonban egyelőre visszautasította a szaktárca vezetője.

Ami mindenkit meglepett, hogy a MOGYE-n nem is kezdeményezték a magyar nyelvű oktatási programok akkreditálását, tehát ezek törvénytelenül működnek, vagy az egyetem működik törvénytelenül. A magyar tagozat akkreditálását egyelőre lehetetlenné teszi az is, hogy nincs elegendő oktató a diákok számához képest. Valójában azért lenne elengedhetetlenül szükséges a magyar vonal, tagozat önállósítása, mivel a román többségű vezetéssel és a román nyelven tartott gyakorlati oktatással ez a szám várhatóan nem is fog növekedni. A magyar oktatói létszám drasztikus csökkenését egyrészt a 65. évet betöltött kilenc professzor nyugdíjazása okozta, óraadóként ugyanis már nem számítanak bele az akkreditáláshoz szükséges keretbe. Vendégoktatóként is teljes katedrával akkreditált személyeket lehet külföldről fogadni. A tudományos prorektor szavaiból kiderült, hogy az egyetem nem tesz eleget a tudományos munka terén előírt követelményeknek sem. Míg a háromnegyed részben román oktatói gárda 60 százalékban nyert nemzetközi tudományos pályázatot, ez a magyar oktatók esetében 30 százalék, ami számarányukhoz képest nem is lehet jóval több, de az akkreditációhoz korántsem elegendő.

Hogyan jutott ilyen helyzetbe az egyetem? A jelen levő gyógyszerész professzor asszonyok felháborodva tették szóvá, hogy lefordították, kidolgozták a magyar programot. Minden jel arra utal, hogy a magyar oktatás mellékvágányra terelése a cél, amire az egyetem magyar vezetőinek jobban kellett volna figyelniük. Ennek érdekében valóban hasznos lett volna egy olyan felsőoktatási stratégia megléte, amely meghatározta volna a szükséges lépéseket, s amelynek hiányára a hozzászólók között Tófalvi Zoltán figyelmeztette a résztvevőket.

Végezetül egyet kell értenünk Nagy Örs rektorhelyettessel, miszerint az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar tagozat önállósulása létkérdés. De ilyen körülmények között hogyan lehet továbblépni? Erre Hollanda Dénes nyugalmazott egyetemi tanár adott választ, aki szerint ideiglenes működési engedéllyel újra kell kezdeni a magyar tagozat felépítését. Benedek Imre egyetemi tanár is kiállt a független magyar oktatás mellett, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyakorlati tevékenység egyelőre kétnyelvű kellene legyen. Nem kell a „nem lehet nosztalgiájában” elmerülni, mert amit többen akarnak, azt megvalósítható. Ennek támogatására egymillió aláírás összegyűjtését ígérte, amit az európai fórumokhoz nyújtanának be.

Befejezésképpen hadd idézzük Tonk Mártont, a Sapientia egyetem előadótanárát, hogy 12.000 magyar nemzetiségű hallgató tanul a romániai egyetemeken, akik az összhallgatói létszám öt százalékát képezik. A nyolcezer érettségizőből az egyetemek első évére beiratkozott 2.000 hallgatónak a 25 százaléka tanul magyar nyelven.

A marosvásárhelyi tanácskozás sok szempontból hasznos volt, de a magyar nyelvű felsőoktatásról lévén szó, egyszerűbb és hozzáférhetőbb lett volna magyarul megtartani.