Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vasorrú helyett gyurmakolbászt, kígyót, hüvelyujjnyi úthengert vetettek a varázskemencébe, ahol a sütni való mézeskaláccsá változott, kötélen bohócot bicikliztettek, bekötött szemmel helyére ragasztották a szamár farkát, megetették a műanyaggolyót faló sárkányt, közben zsákban ugráltak, célba dobtak, aztán segítettek a párjuk nélkül maradt képeken, és újra meg újra elnyerték jótettük jutalmát, a cukorkát, arcfestést, lufit érő pecséteket – így váltak – ha csak egy szombat délelőttre is – igazi mesehősökké a Deus Providebit Ház földszinti termeit elárasztó gyerekek. A Gyulafehérvári Caritas szervezet marosvásárhelyi fiókja Boldogabb gyermekekért című kampányának zárórendezvénye volt ez, mely a Somostetőn, illetve Szovátán, Erdőszentgyörgyön és Marosszent-györgyön zajlott találkozók fő témájának, szülő–gyerek minőségi együttlétének megéléséhez kínált kiváló, ötletesebbnél ötletesebb díszleteket.
– Míg a kampány korábbi rendezvényein a szülőkkel való beszélgetésen, az együttgondolkodáson volt a lényeg, és közben a gyerekek barkácsolhattak, illetve kipróbálhatták a mozgásfejlesztő játékainkat, erre az alkalomra egy nagy bulit képzeltünk el, amelyben kicsik és nagyok együtt szórakoznak. Ezt sikerült is megvalósítanunk, hiszen a felnőttek és a gyerekek közös erővel birkóztak meg a feladatokkal – mondta Mezei Borbála, a Caritas munkatársa, akitől azt is megtudtuk, hogy körülbelül 220 gyerek jelentkezett be és pecsételtetett a játékba zárt mesevilágban, ahol az aprónépet papírszínházba és kézművesműhelyekbe is várták. Borbála szerint az, hogy mennyire volt sikeres a júniusban indított kampány, mennyire sikerült megszólítani a szülőket, akik plakátokra kifüggesztve oszthatták meg egymással gondolataikat, a továbbiakban, az értékelések során tisztázódik. De aki szombat délelőtt a Deusban járt – mint már annyiszor –, újra meggyőződhetett arról, milyen sok játszani tudó felnőtt és gyermeknyelven értő fiatal vigyáz arra, hogy a marosvásárhelyi hüvelyk matyik boldogsága ne csak három mesebeli óráig tartson.