„Mesés” tanévnyitó a katolikus iskolában

Hol volt, hol nem volt

Torokszorítóan megható, de ugyanakkor látványos nyitóünnepséget tartották a a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumban, amely továbbra is a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz tartozik. Zöld nyakkendős diákok és szülők népes tábora lepte el az udvarát az iskolának, amelynek osztályszerkezete az idén először lett teljes, de amelynek önálló létét sötét, rosszindulatú erők továbbra is akadályozzák.

A Rákóczi-induló dallamára a kicsik formálta virágkapun át vonultak be az osztályok, immár minden évfolyam, az előkészítőtől a XII. osztályig. Az emelvényen az épület tulajdonosát, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítványt Vízi Zakariás elnök, kolozsvári plébános és Balla Árpád alelnök, szászrégeni plébános képviselte. Mellettük Péter Arthur Maros-Küküllő kerületi esperes, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia új plébánosa, Tuzson Attila, az új és Balla Imre volt iskolalelkész, Kovács Mihály-Levente, a megyei tanács alelnöke, valamint Tamási Zsolt-József, a tagozat vezetője, Hajdú Zoltán iskolaigazgató és Jakab Irma Tünde igazgatóhelyettes foglalt helyet.

Külön örömöt jelent, hogy a nyári vakációra induló diákokhoz képest szinte százzal vannak többen azok, akik az új tanévet kezdik. Köztük az előkészítős legkisebbek, akiknek először csengettek be, és akiknek szeretnék biztosítani, hogy igazi otthonukká váljon az iskola. Az induló kilencedik osztályba pedig sokan visszatértek, és új diákok is érkeztek, akik közül egyesek a nyár folyamán kérték áthelyezésüket az iskolába – számolt be a diákok számának alakulásáról beszéde kezdetén Tamási Zsolt. A továbbiakban a tanulók mellett köszöntötte a szülőket és a kollégákat, akikkel az elmúlt évek során közösen edződtek hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a „legmesésebb” iskola, amely hol van, hol nincs, házi feladatként ad fel pedagógusainak. Mert „a mese” sajnos folytatódik. A továbbiakban beszámolt az elmaradt feladatokról, a bizonytalanságról a katolikus iskola újraindítását, továbbá a tanév szerkezetét illetően is. A bizonytalanság esetlegessége közepette alázattal és türelemmel kell mégis tudomásul venni, hogy az iskola nincs egyedül, sokan szurkolnak azért, hogy végre biztonságban működhessen. 

„Hiszem és tudom, hogy Isten itt van, volt és lesz velünk, közöttünk. Ezért más a mi iskolánk, mert nemcsak a falakból és termekből áll, hanem ez egy közösség, ahova mosolyogva jönnek a diákok, és amelyre a szülők szívesen bízzák gyermeküket.” Olyan közösség, amely minden körülmények között összetart, összefogásra sarkall másokat, egy közösség, amely a puszta létével hirdeti Ady Endre szavaival, hogy az „élet szent okokból élni akar”. És élni is fog, amelynek élő tanúbizonysága, hogy még mindig létezik – mondta a továbbiakban. Végül azzal zárta szavait, hogy, bár viszontagságos körülmények között, „de az Úr építi ezt a házat”. Lakói pedig hittel és kitartással kell tovább szőjék a mesét. 

A következőkben Tamási Zsolt köszönetet mondott Hajdú Zoltánnak, a Bolyai Farkas Líceum igazgatójának és Jakab Irma Tünde aligazgatónak, akik mindent megtesznek, hogy az újraalakulásig biztonságban érezzék magukat. 

Beszédét követően Vizi Zakariásnak, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsa elnökének fejezte ki háláját azért, hogy a Státus, az egyház kiállásával, erkölcsi és anyagi támogatásával biztosítja, hogy reményeik ne legyenek hiábavalók. 

Majd a szót Kovács Mihály Leventének, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete elnökének, a megyei tanács alelnökének adta át, aki talán a legjobban ismeri az iskola történetét, az örömöket és a nehézségeket, és aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az iskolának mielőbb önálló tanévnyitója legyen. 

Az a tény, hogy a líceum diákjai és tanárai lelkesedésüket megőrizve új tanévet kezdhetnek színeikben bolyaisként, szívükben rákóczisként, annak a belső formálódásnak az eredménye, amely a keresztény értékeket előtérbe helyezte az elmúlt évek során. Ebben nagy szerepe volt Balla Imre korondi plébánosnak, volt iskolalelkésznek, aki eljött az évnyitóra, hogy a stafétát átadja utódjának, Tuzson Attila atyának, hogy tovább gondozza az iskola diákjainak lelki továbbfejlődését – hangsúlyozta Tamási Zsolt. Ugyanakkor kiemelte reményét, hogy ebben a tevékenységben számíthat Péter Arthur, a Keresztelő Szent János-plébánia új plébánosának, a Maros-Küküllő kerületi főesperesnek is a támogatására, akit szeretettel kért, hogy legyen az iskola rendszeres látogatója, küzdelmeik és örömeik részese. 

Az ünnepség közös imával zárult, ezután az elemi osztályosok jelképesen megöntözték az iskola fáját, majd a Keresztelő Szent János-templomba vonult az évnyitó közönsége. A szentmise megható pillanata volt az iskolastóla átadása Tuzson Attila új iskolalelkésznek, aki kedves prédikációval szólt az izgő-mozgó kisdiákokhoz. A szentmise alatt az iskola diákjai szavalattal, énekkel, hegedűjátékkal bizonyították tehetségüket. 

A szentmisét záró áldást megelőzően Tamási Zsolt átadta az iskola jelképét, a hímzett zöld nyakkendőt az új esperes atyának és az iskolalelkésznek, akiktől azt kérte, hogy viseljék olyan büszkén és szeretettel, amilyennel az iskola diákjai és tanárai viselik hovatartozásuk megvallásaként. A nyakkendők megáldása után az iskolacsengő megszólalása az új tanév megkezdését jelentette. A záró áldást nemzeti imánk követte. 

A szentmise végén minden osztály fényképet készített az új esperessel és az új iskolalelkésszel.