Mezőmadaras

Új tervek, régebbi célok

Mezőmadarason jártunkkor a község újonnan megválasztott polgármesterével, Kovács Ilonával beszélgettünk. Beszélgetésünk alatt a polgármester asszony elmondta: két hónapnyi eddigi mandátuma során még sok mindent nem tudott megvalósítani, és több projekt is az előző polgármester idején kezdődött, ám tervekben és célokban nincsen hiány a székely mezőségi településen. 

– Ön alpolgármester volt sok éven keresztül. Miért gondolta úgy, hogy a tavaly indul a polgármester-választáson, mi az, amiben többet tud segíteni a közösségen?

– Igen, tizenkét évig, három mandátumon keresztül voltam alpolgármester. Ebben az időszakban, úgy érzem, elég tapasztalatot szereztem, és azért indultam a választáson, mert úgy gondoltam, hogy polgármesterként sokkal többet tudok megvalósítani, mint addig. Sok ötletem, tervem van, ezeket gyakorlatba szeretném ültetni, mert úgy vélem, hogy Mezőmadarasnak változásra van szüksége.

– Milyen szempontból érezte úgy, hogy szükség van a változásra?

– Például a fiatalok összefogása szempontjából, de emellett nagyon sok apróbb és nagyobb dologban is. Ezek közül nagyon fontos a megfelelő kommunikáció, amely nem maradhat el sem a lakosság, sem az új tanácsosok irányában. Mindig ki kell kérni a falunak a véleményét. Ennek híján voltunk. Nagyon sokat fejlődtünk az elmúlt tizenkét évben, ez kétségtelen, de még nagyon sok célunk és teendőnk van.

– Hogy gondolja, miért önnek szavaztak bizalmat?

– Nyitottabb voltam. Bárkinek bármikor bármire szüksége volt, engem mindig megtalált, és a falustársaimnak soha nem kellett „hivatalosan”, alpolgármester asszonyként beszélniük velem, hanem már a kapuban kérdezték, hogy „Hol van Ici?” És ez a mai napig így van, én ilyennek is maradok. A polgármesteri székért nem a címért vagy státuszért indultam, hanem azért, hogy az elmúlt tizenkét év tapasztalatát, mindazt, amit láttam, megéltem, jobban a gyakorlatba tudjam ültetni, a terveimet meg tudjam valósítani, illetve a meglévő projekteket folytatni. Természetesen mindez az anyagiaktól függ majd, de ameddig nincsen költségvetésünk, addig erről nem tudok többet mondani.

– Tisztában vagyok azzal, hogy ez még nem téma, de ettől függetlenül mik azok a tervek, amikkel indult, amelyeket meg szeretne valósítani?

– A legfontosabb célkitűzéseim közé tartozik a helyi egészségügyi állapotok javítása, a földterületek tulajdonviszonyának tisztázása, a mellékutcák leaszfaltozása. Ami az első pontot illeti, szeretnénk felépíteni egy multifunkcionális orvosi rendelőt. Az előző polgármester idején készített, majd benyújtott pályázatunk felkerült az Országos Beruházási Társaság (CNI) listájára, igaz, még nem tudjuk, hányadik helyen vagyunk. Ebben az épületben kapna helyet az orvosi rendelő mellett az orvosi szolgálati lakás és a fogászat is. A meglévő orvosi rendelőnket nem lehet kibővíteni, mert a helyi tanács épületében van, ezért szeretnénk egy újat építeni. A mellékutcák leaszfaltozása is nagyon fontos a számunkra. Az elmúlt két hónapban elkezdtük a felmérést, jelenleg három céggel tárgyalunk a kivitelezésről. Szeretnénk továbbá egy új sportpályát építeni, és elkezdtük a szénáságyi iskola telekelését. Meg szeretnénk oldani a csatornázási gondokat is: Szénáságyon ugyan elkészült a szennyvízelvezető hálózat, de Mezőmadarason csak az út egyik felén lévő házakban van kanalizálás. Vízhálózatunk van, de szennyvízelvezetés nincsen. Sokat még nem tudok felmutatni, és emiatt is óvatosan nyilatkozom a terveimről, hiszen kívülállóként teljesen másnak tűnhet a polgármesteri funkció, nekem is annak tűnt. Régebbi dolog ugyan, de megemlíteném, hogy a Pro Economica Alapítvány nagyon sokat segített a község életén a pályázataival. Rengetegen éltek a fiatal gazdálkodóknak kiírt, több ezer eurós mezőgazdasági pályázat adta lehetőségekkel mind 2017-ben, mind 2019-ben. Le a kalappal az alapítvány csapata előtt, amely oly sokat tett a községünkért, mert ezekkel a pályázatokkal sokat gazdagodott Mezőmadaras. A két pályázaton több mint százan nyertek a községből pályázónként tizenötezer eurót. Volt, aki a földjei telekelésére fordította, volt, aki mezőgazdasági gépeket vásárolt belőle.

– Egykori „kívülállóként” hogyan látja, mi most a legnagyobb nehézség a község életében és a polgármesteri státusszal kapcsolatosan?

– A megfelelő kommunikáció mindig nagyon fontos, és gyakran nehézségekbe ütközik. Előfordul, hogy hiába segítesz 99 alkalommal: ha egyszer nem tudsz, mert nem engedi a törvény, akkor az előzőek mintha meg sem történtek volna. Ezzel tisztában vagyok, ez mindenhol így működik, így én jelenleg csak azt tudom mondani, minden erőmmel azon leszek, hogy a következő négy évben Mezőmadaras községet gazdaságilag és kulturálisan is fejlesszem, és megtegyek mindent, ami tőlem telik. Ennek érdekében minden, törvény szerinti kis- és nagykaput megkeresünk, minden pályázati lehetőséggel élni fogunk. Községszinten talán az egyik legnagyobb gond, amivel folyamatosan szembesülünk, a terjeszkedési lehetőségeink teljes hiánya. A belterületeink aránylag kicsik, és nem is tudunk újakat vásárolni. Van ez a kis parkunk és a régi futballpálya területe, egy hektár nyolcvan ár. Ezeken kívül semmink sincs. Se legelőnk, se földjeink a határban. Nem vagyunk túl gazdagok. Nincsenek cégeink, az egyetlen bevételi forrásunk az emberek adója. Csak magánszemélyektől vásárolhatunk telket, ha terjeszkedni, építeni szeretnénk, és ha lehetőségünk nyílik erre, ezt is fogjuk tenni. Természetesen pályázunk is, de jelenleg még nem tudni, hogy mire lesz kiírás az idén. Sportpályánk sincs, hosszú távon ezt a hiányosságot is orvosolni szeretnénk, mert az is segítené a fiatalok összetartását. Természetesen mindezt pályázati úton, ahogy a valamivel több mint 16 kilométernyi mellékutca-hálózat leaszfaltozását is, hiszen önrészből ezeket nem tudjuk fedezni. Gond volt a szénáságyi vízellátással, mert a szárazság idején a kutakban nem volt víz, de, mint említettem, ott már kiépült a hálózat, a munka 95 százalékban elkészült, és hamarosan használhatóvá válik a rendszer. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy szinte mindenünk megvan, minden működik, de ha még jobban működne, akkor sokkal jobban élnénk. Nagyon szeretnénk például cégeket bevonzani, de mivel alig van saját földünk, és nincsen olyan belterületünk, amit fel tudnánk ajánlani, jelenleg ez nem lehetséges. Pedig nagyon jó lenne, ha a fiatalok itthon maradnának, itt keresnének megélhetési lehetőséget, és nem vándorolnának el. A fiatalabb korosztály nagyobb része sajnos külföldre távozik, kivándorolnak Németországba, Angliába. Kimennek külföldre dolgozni, hogy megalapozzák a jövőjüket, van, aki hazajön, de nagyon sokan ott maradnak. Ezt a tendenciát szeretnénk megváltoztatni, de sajnos túlmutat rajtunk. Ugyanakkor vannak olyan fiataljaink, akik visszatértek, és olyanok is, akik el sem mentek, itthon gazdálkodnak. A mezőgazdaságtól azonban szinte mindenki menekül, mert munka van vele, de szerintem nagyon szép. A mi családunk is mezőgazdasággal foglalkozott, mindmáig szeretek kimenni az állatokhoz, miután hazaértem. 

– Említette, hogy a földek telekelésével is gond van… Ez a – sajnos általános – probléma mennyire érinti a községet?

– Nincsen nálunk felparcellázva szinte semmi. Mindenkinek van földje, mindenki használja is a földjét, csak az a gond, hogy ezek a területek nincsenek telekelve, és vannak hibák is, sok esetben elírták a birtokleveleket. Ez a magántulajdonban lévő földterületek összességét tekintve elég nagy arányban érint minket, és hosszú időbe telik majd, ameddig sikerül megoldani a problémát, megfelelően rendszerezni ezeket a területeket. De megpróbáljuk.

– Mi a helyzet a vírusfertőzéssel, voltak a Covid által okozott megbetegedések?

– Voltak betegeink, de szerencsére kevesen, óvatosak az emberek. Halálesetünk nem volt, akik elkapták, mindannyian enyhe tünetekkel átvészelték a betegséget. Eddigi mandátumom alatt hat esetről van tudomásom, mindannyian otthoni elkülönítésben voltak 14 napig. A járvány okozta helyzet miatt mi is áttértünk az online oktatásra, az iskoláink számára megpályáztuk a laptopokat és táblagépeket. Még nem tudjuk, hányat fogunk kapni, mert éltünk egy korábbi pályázati lehetőséggel is, de elmondhatom, hogy ahány gyereknek szüksége lesz rá, mindegyik fog kapni belőlük. Szénáságyon elemi iskola működik, Mezőmadarason első osztálytól nyolcadikig zajlik a tanítás, összesen 199 gyerekkel, beleszámítva az óvodásokat is. 

– A vírushelyzettel is összefüggésben, mi a helyzet a község kulturális életével? Mezőmadarason gazdag művészeti tevékenység folyt, illetve folyik, itt zajlik a Maros-mezőségi Művésztelep, avagy a Czirjék Lajos által irányított képzőművészeti alkotótábor, van tánccsoportjuk, a református egyházközségnek van dalárdája, a Szabó Izolda tiszteletes asszony által vezetett, szintén helyi Pro Ruris Egyesület is számos kulturális tevékenységet szervez...

– A mezőmadarasi alkotótáborra sor került a tavaly. Az Árvalányhaj nevű néptánccsoportunknak van egy kisebbekből és egy nagyobbakból álló csoportja, nekik is nagyon hiányzik a megszokott életük, hiszen egy éve nem járhattak táncpróbára, nem volt fellépésük, nem tudtak elutazni. Az egyházi dalárda tagjai is megszokták, hogy minden vasárnap próbáltak, felléptek, szomszéd falvakban, városokban vendégszerepeltek. Mindenki tudta, hogy pénteken délután négytől kezdődik a kiscsoport táncpróbája, utána következik a nagycsoporté – ez is egy éven keresztül kimaradt. A tánccsoportok a nyáron az egyháznak visszaszolgáltatott kultúrotthonban próbálnak, télen pedig az iskolában. Jelenleg nincsen a községnek az önkormányzat tulajdonában lévő kultúrotthona, de ez ügyben is pályáztunk az Országos Beruházási Társaságnál. Híresek vagyunk még a helyi levendulafesztiválról, amelyet az idén is megszervezünk. A Borbély Béla és a Roşca Ovidiu telkén lévő levendulamező a tavaly is rengeteg látogatót vonzott, holott a vírushelyzet miatt akkor csak hétvégi látogatásokra kerülhetett sor, nem voltak sátrak, élelmezőegységek. Reméljük, hogy mindez az idei év folyamán megváltozik, és visszatér az élet a régi kerékvágásba.