Mi lesz veled, kisebbségi törvény?

Az RMDSZ csúcsvezetése minden politikai nyilatkozatában a kisebbségi törvényt nevezte a koalíció próbájának, a koalíciós partnerrel egyeztetett június 30-i határidőt nem sikerült betartani.

Az RMDSZ csúcsvezetése minden politikai nyilatkozatában a kisebbségi törvényt nevezte a koalíció próbájának, a koalíciós partnerrel egyeztetett június 30-i határidőt nem sikerült betartani. A törvénytervezet, miután hat évig porosodott a parlament valamelyik fiókjában, került csak napirendre.

– Nem az történt, amit a magyar közösség várt. A kisebbségi törvény bizottsági vitája nagy nehezen elindult, de rögtön két ügyrendi vitával kezdődött – indítottuk a beszélgetést Varga Attila alkotmányjogász- képviselővel.

– Vita egyrészt akörül bontakozott ki, hogy ott folytatják-e, ahol három-négy évvel ezelőtt abbamaradt, tehát a 19-es cikkelytől, vagy elölről. Itt a Demokrata Párt nem áll mellénk, az volt a döntésük, s ezáltal a bizottság döntése is, hogy elölről kell kezdeni. A kínkeservesen megszavazott cikkelyeket újra kellett tehát kezdeni, bizonyos cikkelyeket módosítottak, és nem előnyünkre, hanem hátrányunkra.

Egy másik ügyrendi vitát az képezte, hogy a kormánynak kell-e véleményeznie a törvényt vagy nem. Szerintünk kell, hiszen nem vonta vissza a kormány. Most pedig az a probléma állt elő, hogy módosítottak olyan cikkelyeket, amelyeket nagyon nehezen sikerült kiharcolni korábban, és nem előnyös a változtatás.

– Konkrétabban?

– Mindjárt az első cikkelyben az van, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők. Az államalkotó fogalmát egy enyhébb formára változtatták, magyarul elég nehéz megfogalmazni, de a súlyát mindenesetre lecsökkentették. Ám ennél is sokkal fontosabb például az, hogy miközben mi következetesen a nemzeti közösség fogalmát használtuk, ugyanolyan módszeresen nyesik le a partnereink segítségével, s térnek vissza a nemzeti kisebbség fogalmához. Nem mintha nekünk bajunk lenne ezzel a kifejezéssel, de ugyanolyan értékkel használnánk a nemzeti közösség fogalmát is.

Nem azt kell védeni, aki a hatalmat gyakorolja

– A legsúlyosabb változás, amely már a bizottságon átment, és ha mi ragaszkodunk ehhez a törvényhez, akkor vissza kellene térni rá, az, hogy töröltek egy olyan egyértelmű rendelkezést, amely egyébként benne van a kisebbségi keretegyezményben is, amelyet Románia ratifikált s amely kimondja, hogy az etnikai arányokat nem lehet módosítani, nem lehet olyan törvényt hozni, nem lehet olyan adminisztratív intézkedést foganatosítani, amelynek a következménye egy adott területen az egyébként hagyományosan ott élő nemzeti kisebbségek arányának a megváltoztatása. Ezt mi nagyon fontosnak tartottuk, s ezt egyszerűen törölték.

Ugyanennek a gondolatnak egy másik fokozata, hogy a közigazgatási határokat nem lehet úgy módosítani, hogy az etnikai arány sérüljön. Ezt a tilalmat, amely szintén benne van a keretegyezményben, úgy módosították, hogy az állam megváltoztathatja a közigazgatási határokat ott, ahol egyébként többségben él egy adott nemzeti kisebbség, azzal a feltétellel, hogy ne sérüljenek a kisebbségek jogai.

– Már azzal is sérülhetnek a kisebbségi jogok, ha megváltoztatnak például egy vesszőt, a régiós határmódosítás pedig egyértelműen ezt jelenti.

– Ha azt mondja a nemzetközi egyezmény, hogy nem lehet szabdalni a közigazgatási területeket ott, ahol kisebbségek élnek, mert ez óhatatlanul a hátrányukra és a rovásukra történik, akkor nem mondhatja azt, hogy lehet, csak ne sérüljenek a jogok. Mert ha már módosítja, eleve sérülnek, hiszen számtalan jog például éppen az arányokhoz van kötve: gondoljunk csak a húsz százalékra, vagy hogy attól lehetnek önkormányzati tisztségviselők, mert egy bizonyos arány van azon a közigazgatási területen.

– Bizonyára a szokásos szólam jegyében, hogy ugyanolyan jogok illetik meg a kisebbségeket is, mint a többséget…

– Nem lehetnek ugyanolyan jogok, mikor van egy húszmilliós románság ebben az országban, ő gyakorolja a politikai hatalmat, és van egy-, másfél milliós magyarság, s valamennyi egyéb kisebbség is. Úgy kell egyenlőséget teremteni, hogy egyenlő esélyeket teremtsünk, egyenlő lehetőségeket, egyenlő feltételeket. A gyengébbet jobban kell védeni, mint az erőset, az erős meg tudja védeni magát. Nem azt kell védeni, aki a hatalmat gyakorolja, hanem azt, aki a hatalomnak ki van szolgáltatva adott esetben.

Kétharmados többség... a törvény ellen

– Ezek szerint még mindig nagyon súlyos mentalitásbeli probléma van.

– Nagyon súlyos problémák vannak, és ha a politikai érdek úgy kívánja, megint előszedik a kisebbségi kérdést, és eszközként használják a politikai csatározásban. Azt tapasztalom, hogy a nacionalizmus, a fokozott magyarellenesség politikai harci eszköz, hogy így lehessen az ellenfelet ledorongolni, vagy így lehessen pontokat szerezni egy amúgy nagyon rossz gazdasági helyzetben.

– Vagy a következő választásokra készülve…

– Nyilván minden a választások érdekében történik, hogy eredményes legyen annak, aki ezt használja, de szomorú, hogy még itt tartunk. Sokan továbbra is azt gondolják a politikai elitben, hogy a nacionalizmus „nyerő” eszköz a választásokon.

– A június 30-i határidő lejárt. Mi történik az elkövetkezendőkben?

– Igazából nem történik semmi. Egyre jobban látszik, hogy nincs meg a politikai akarat a törvény elfogadására. Ha csak arról szólt volna a dolog, hogy időszűkében vagyunk és fel kell gyorsítani, akkor azt mondanám, hogy teljes gőzzel előre, el kell fogadni. S ha mégsem, akkor el lehet gondolkozni a kérdésen. De most azt látjuk, hogy a kisebbségi törvénnyel kapcsolatosan ki lehet alakítani egy közel kétharmados többséget, csakhogy nem mellette, hanem ellene. S ha ez így van, és így van, mert a bizottsági hangulat is ezt mutatja, elképzelhető, mi lesz a plénumban, borítékolható, hogy ez lesz a hangulat.

Ha amiatt lépünk ki a kormányból, mert nincs kisebbségi törvény, sok minden egyébbel beetetik a közvéleményt. Én magam szívem szerint kilépnék a kormányból, de eszem szerint – és a politikus nem a szíve szerint kell döntsön, hanem az esze szerint – , bent kell maradni, mert azonkívül, hogy előidézünk egy nem tudni meddig elhúzódó kormányválságot, amely maga után von egy politikai válságot és mélyíti a gazdasági válságot, döntésképtelenség lesz. Netán előrehozott választások következhetnek, de ezt nem tudhatjuk biztosra. Ha tudnánk, hogy szeptember-októberben előrehozott választás lesz, akkor lehetne fontolgatni a kilépést.

Tehát miközben azt mondom, hogy szívem szerint otthagynám a kormánykoalíciót, mert nem tartják be a szavukat, a megállapodásokat, aközben tudom, hogy egy ilyen kilépés nem oldaná meg a kisebbségi törvényt sem, viszont nehéz helyzetbe hozná nem is első sorban a parlamentet, nem is a kormányzatot vagy a többségi kormánypártot, hanem a társadalmat. Tehát maradni kell most egy ilyen rendkívül nehéz helyzetben a kormányzásnál, amíg eljön az ideje annak rendje-módja szerint a választásoknak. Azért nem lehet például szerintem közigazgatási reformot, területrendezést végrehajtani, mert rövid az idő, és ez el fogja indítani száz vagy annál is több törvény módosítását. Ezt nem lehet négy hónap alatt, szeptembertől decemberig végigcsinálni, hogy aztán majd annyira zökkenőmentesen, gördülékenyen menjenek a dolgok, hogy a jövő májusi önkormányzati választásokon mindenki tudja, mi a feladata egy ilyen teljesen átalakított területi-közigazgatási rendszerben.

Lényeg helyett áltémák

– Ha sarkítani akarnék, azt mondhatnám, ez a koalíció olyan az önök számára, mint a malomkő, amit akár akarjuk, akár nem, vinni kell?

– Így is lehet mondani, vinni kell, még ha hibázik is időnként a kormány, mert még mindig jobb, ha van egy ilyen nem túl jól teljesítő kormány, mint hogy ne legyen kormány, vagy mint egy olyan kormány, amelynek nincs hatásköre. Egy technokrata kormány azért nem jó, mert politikai támogatás kell a döntésekhez. Egy ügyvezető kormány azért nem jó, mert annak korlátozottak a lehetőségei. Tehát még mindig jobb, ha egy kormány tud cselekedni, mint ha hónapokig lebénul a kormányzat.

Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy a kormány nem ül össze a Victoria palotában, hanem kihatással van a minisztériumok személyzetére, egy ilyesmi pedig tovább görgeti a problémát az önkormányzatokba, pontosabban a dekoncentrált hatóságokba, nem történik semmi, aminek egyébként történnie kellene központi, de helyi szinten sem. És ez most nem engedhető meg, amikor amúgy is versenyt futunk az idővel.

– De mondhatni, egyetlen intézménye sem működik normálisan ennek az országnak…

– Persze, nem működik jól, és nem úgy működik, ahogy elvárná a társadalom. De mégis valamilyen szinten működik. Azért mondom, hogy versenyt futunk az idővel, lehet látni, hogy mi van Görögországban, mi van Portugáliában, Írországban, Spanyolországban, amelyek magasabb szinten állnak mint Románia, de a meg nem hozott intézkedés, a kivárás sokszor nagyobb problémát okozhat, mint az esetleg nem szerencsés intézkedés. Tehát működtetni kell, mert különben a baj nagyobb lesz.

Ezért tartom áltémának és hamis témának ezt a közigazgatási átszervezést, mert ma nem ez a legfontosabb kérdés. Egyébként az elnök egy csomagba tette ezt és a kisebbségi törvényt. Az igazi baj viszont nem ez, hanem az alkotmánymódosítás és a közigazgatási reform. A kettő összefügg. Márpedig érdekes módon az alkotmánymódosításban nincs szó közigazgatási reformról és a közigazgatási reformban egy szó sincs arról, hogy ez kötődik az alkotmánymódosításhoz. És itt lóg ki a lóláb. Pedig ha komolyan gondolják, ezek szervesen összekapcsolódó dolgok.

Meztelen az elnök?

– Akkor ez az egész csupán az államfő egy újabb ravasz fogása saját pártja megmentésére?

– Szerintem az elnök ezzel a témafelvetéssel és azzal, hogy nekünk erre nemet kell mondanunk, megkönnyítette a Demokrata Párt negatív viszonyulását a kisebbségi törvényhez. Holott mi nem vagyunk adósai a DP-nek, és azért kellene megszavazzuk a közigazgatási reformot, hogy ők megszavazzák a kisebbségi törvényt. Ők tartoznak az RMDSZ-nek a kisebbségi törvénnyel, mert mi megszavaztunk olyan törvényeket is, amelyekkel nem értettünk egyet. Megtettük, mert meghiteleztük ezt a kormányt, amiben mi is benne vagyunk, és most lett volna a sor azon, hogy ők is törlesszenek, és szavazzák meg a kisebbségi törvényt. Ehelyett az elnök a rá jellemző ravaszsággal bedobott egy témát, amelyre csak nemet mondhattunk, és ezáltal minket hozott olyan helyzetbe, mintha mi lennénk az adósok.

– Egyelőre mind a két téma zárójelbe került.

– Szerintem valamilyen szinten folytatódnak az egyeztetések. Amíg ilyen fokozott magyarellenes hangulat van, jól látható, hogy nem lehet kisebbségi törvényt, nem lehet kulturális autonómiát elfogadtatni. Világos, hogy az ellenzéki képviselők a nacionalista hangot művileg ütötték meg, amivel az volt a cél, hogy megfélemlítsék a kormánypárti kollégát, nehogy megszavazza. Itt arról szól a dolog: vigyázzatok, rajtatok a szemünk.

Nem tudom tehát, hogy a király áruló-e, valószínűleg nem, de hogy az elnök időnként meztelen, az biztos.