Mi okozza az Alzheimer-kórt?

Dr. Freund Tamás neurobiológus professzort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét kérdeztük

A Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete professzorának „fő kutatási területei leginkább az idegsejtek közötti kommunikációra, illetve az agyban történő információfeldolgozásra és -tárolásra összpontosulnak”. Marosvásárhelyen, a 31. Tudományos Diákköri Konferencián A belső világ és az információrobbanás hatása a kreatív gondolkodó képességre című érdekes előadását hallgathattuk meg. Előszavában elismerését fejezte ki, hogy a marosvásárhelyi egyetemi hallgatók a magyar nyelvet a tudomány nyelveként is próbálják megőrizni és az újabb meg újabb tudományos tendenciáknak megfeleltetni.

– 65-öt.

– Isten éltesse! Örvendünk, hogy harmadszor is eljött Marosvásárhelyre. Több kérdésre szeretnénk választ kapni: 

Az evolúció csúcsát, legkomplexebb termékét jelentő agyunk betegségei a legnagyobb szociális és egészséggazdasági terhet jelentik az EU-ban. Ezek egyike az Alzheimer-kór, amely a lakosság életkorának a növekedésével egyre több személyt érint, azok családját és a szociális ellátórendszert is. Az agykéreg működésének nemzetközi hírű kutatójaként mit tud mondani a betegség okáról?

– Az Alzheimer-kórban – még egyelőre nem ismert okból – egy enzim, a béta-szekretáz rossz helyen kezd el hasítani egy amyloid nevű fehérjét, és ha rossz helyen hasítja, akkor egy olyan fragmens (töredék) keletkezik, ami nem tud belépni az anyagcserébe. Az agyműködéshez, az idegsejtek működéséhez amyloid szükséges, viszont, ha rossz helyen van hasítva, akkor elkezd kicsapódni, és felhalmozódik az idegsejtek között. Ez az egyik legtipikusabb morfológiai jele az Alzheimer-kórnak, amit általában már csak post mortem találnak meg.

– Tehát korábban nem lehet kimutatni.

– Élő emberben a diagnózis mindig bizonytalan. Szövettani vizsgálatot nem lehet elvégezni, mert nyilván emiatt nem fognak mintát venni egy élő Alzheimer-kóros személy agyából. Korai diagnózist megállapítani is egyelőre csak a kóros agyműködés pontos nyomon követésével lehet. Vannak olyan próbálkozások, amelyek az agykéreg egyik kitüntetett részét, a hippocampust célozzák meg. Ez az agykéregnek elsősorban a memóriatartalom kialakításával összefüggő része. Ez kezd el először plakkosodni, tehát az amyloid-kicsapódások legelőször a hippocampusban jelennek meg, ezért is jelentkezik a memóriazavar már viszonylag korai stádiumban. A kicsapódások és degeneráció miatt a hippocampus térfogata is csökkenni kezd. Vannak jelenleg olyan MR- (mágneses rezonancia) módszerek, amelyek térben meg tudják mennyiségileg határozni a hippocampusnak a teljes méretét, ami nem egyszerű, mert kifliszerűen kanyarodik. Méretváltozása, a méretváltozás sebessége idősödő korban már előre jelzi, hogy egy Alzheimer-típusú demenciáról van-e szó vagy pedig másról. Tehát egyelőre csak a diagnózisról van szó, terápiáról semmi.

– Miért?

– Azért, mert egyszerűen nem tudják, hogy mitől bolondul meg a béta-szekretáz nevű enzim, miért kezd el rossz helyen hasítani, amikor normális körülmények között adott, hogy hol kell azt a fehérjét félbevágni, és akkor utána minden rendben van. Mint említettem, egyszer valami miatt elkezd rossz helyen hasítani, a miértre pedig csak feltételezések vannak. Az egyik, talán legnépszerűbb hipotézis az agyi vérellátás csökkenésére vezeti vissza, és az agy-érelmeszesedéstől kezdve mindenféle olyan problémára, ami az agy vérellátását csökkenti. De ez önmagában szintén beindít más egyéb mechanizmusokon keresztül is memóriazavart. Sokan mondják, hogy ha egy mikrokéményseprőt be lehetne küldeni az érrendszerünkbe, és ez belülről kitakarítaná az ereket, akkor évtizedekkel meg lehetne hosszabbítani az ember életét, mert nagyon-nagyon sok betegség vezethető vissza az idegrendszer és a vegetatív idegrendszer kóros működésére. Még a rák is, hiszen az immunrendszerünk arra van kitalálva, hogy a testünkben naponta képződő ráksejteket fölismerje és kilökje. Ha az immunrendszerünk nem működik rendesen, mert nem kapja meg a vegetatív idegrendszertől a megfelelő „rugdosást” és szinten tartást, ha alulműködik, akkor a keletkező ráksejtek meg tudnak telepedni, és el tudnak kezdeni burjánzani. Tehát még a rák is visszavezethető az időskori agyi funkció lassú leépülésére. Ezért kell nagyon odafigyelnünk az érrendszerünk állapotára, mert például a dohányzás nagyon súlyosan fokozza az érelmeszesedést és egyéb érproblémákat. A mozgáshiány és azok a közismert dolgok, amelyeket mindenki tud, mindenki hall a médiából, szintén. Folyamatosan azt halljuk orvosoktól is, hogy mire kell vigyázni ahhoz, hogy minél hosszabb ideig megőrizzük a fizikai állóképességünket, ennek következtében az érrendszerünk állapota is javulni fog. 

És persze, az agy igénybevétele is nagyon fontos, mert agyunk ugyanúgy reagál az igénybevételre, mint mondjuk az izmaink. Ha az ember rendszeresen edzi például a bicepszét, akkor az meg fog nőni, meg fog izmosodni, és az izomkötegeknek a gyarapodásával együtt kell hogy járjon a vérellátás gyarapodása is. Tehát az ott lévő erek, kapillárisok elkezdenek sarjadzani, hogy az újonnan keletkezett izomszalagokhoz is elvigyék a vért. Ha az agyunkat is intenzíven igénybe vesszük, az különösen jelentős időskorban, mert az agy rendszeres intenzív igénybevétele még ebben az időszakban is okozhat véredénysarjadzást, új érkapillárisok keletkezését, amelyek javíthatják a már leromlott vérellátást. Tehát az intenzív agyi igénybevétel, az életfogytig tartó tanulás vagy más egyéb szociális kapcsolatok kialakítása jó hatással van az agy működésére. Sokat hallani például arról is, hogy idős emberek rendszeresen kártyával, tarokkal, ultival vagy bridzzsel tartják fitten az agyukat. A mi házunkban is élt egy idős asszony, 92 éves volt, amikor utoljára találkoztam vele. Négyen összeültek 90 éves kor fölött is minden héten legalább kétszer bridzsezni, pedig a bridzs nagy koncentrációt igénylő kártyajáték. 

A szociális környezet ugyanúgy nagyon fontos. Amikor kiszakad az ember nyugdíjasként a munkahelyi szociális környezetéből, elmagányosodik, netán már az unokák se nagyon látogatják. Megszűnik az a szociális beágyazottság, ami szintén fontos ahhoz, hogy az agy működését szinten tartsa. Tehát erre is oda kell figyelni. Abban az esetben, ha az időskori elbutulásnak vagy a leépülésnek a vérkeringés gyengülése az oka, az ellen sokat lehet tenni. Az Alzheimer ellen viszont jelen pillanatban nem tudjuk, hogy mi a teendő.

– A professzor úr előadásában hangzott el, hogy mai világunkban a megszaporodott információ feldolgozására, rögzítésére nincs elég idő, ami nem jó irányban hat az agy működésére.

– Nagyon fontos, hogy az információkat úgy raktározzuk el, hogy arra a belső világunk üsse rá a maga pecsétjét, rendeljen hozzá érzelmeket, motivációs impulzusokat, mert ezek teszik hosszú időre elraktározhatóvá és könnyen előhívhatóvá az emléknyomokat.

Ha habzsoljuk az információt, szörfölgetünk az interneten egyik hírről a másikra, akkor elvész az érzelmi viszonyulás, elvész a primér motiváció, mert már nem is emlékszem rá, hogy miért ültem le a számítógép elé. Ilyenkor az ember teleírja agyának az átmeneti tárolórekeszeit teljesen haszontalan információval, amiből nem keletkezik egyetlen eredeti, új gondolat sem, mert ezeken az információcsomagokon nincsenek az érzelemvilágból eredő motivációkból származó kapaszkodók, amik lehetővé tennék, hogy berántsuk őket egy tudatos gondolkodási folyamatba. Ezért nagyon fontos, hogy úgy szerezzünk információt, hogy szelektáljunk, arra koncentráljunk, amihez megvan a kellő érzelmi viszonyulás vagy motiváció, tudom, hogy miért akarom azt megtanulni vagy megnézni. Ha csak úgy szörfölgetek, akkor hiába hiszi azt az ember, hogy na, eltöltöttem most két órát a számítógép mellett, és mennyivel okosabb lettem. Holott az égvilágon semmivel sem lett okosabb, mert ezekre az így tárolt információcsomagokra nem lehet építeni semmit. Az a nagyon fontos, hogy a belső világunkat hogyan lehet gazdagítani. Mert nem elég az, hogy időt hagyjak neki, hogy hozzáadja a maga értelmét, hanem gazdagnak kell lennie. Az érzelemgazdagság növelése pedig elsősorban a művészeti nevelés révén valósul meg.

– Amit a romániai oktatási rendszerben jól elhanyagolunk.

– Pedig kell a katarzis. Miniszterelnökünk állandóan mondja, hogy kell a mindennapos testnevelés, én meg mondom neki, hogy ugyanannyira szükség van mindennapos katarzisra is, hogy az ember karbantartsa az érzelemvilágát és a lelkivilágát.

– A Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét betöltve marad-e ideje a kutatásra?

– Mióta 2020-ban megválasztottak, jelenleg leginkább az Akadémia ügyeivel kell foglalkoznom. A kutatóintézet igazgatását is át kellett adnom egy kiváló munkatársamnak, illetve a kutatócsoportom vezetését is egy igen eredményes, tehetséges tanítványomnak, akik profi módon viszik az intézetet, viszik a csoportot. Csoportom zömmel az általam elindított programokat folytatja, és születnek nagyon szép eredmények, amelyeket nemzetközi tudományos folyóiratokban publikálnak. Úgyhogy 2026 májusáig nem is gondolhatok arra, hogy visszalépjek a kutatás világába, utána remélem, hogy a kutatócsoportomba visszafogadnak.