Mi vár Romániára az EU-csúcs után?

• 2011-11-01 15:46:37

• Kósa András

Az október 23-át követő hét az Európai Unió történetébe egyféle mérföldkőként vonul be. Nem annyira az éppen egy héttel ezelőtti maratoni ülés után Brüsszelben bejelentett intézkedések miatt, hanem azok esetleges elmaradása miatti félelemből adódóan.

Az október 23-át követő hét az Európai Unió történetébe egyféle mérföldkőként vonul be. Nem annyira az éppen egy héttel ezelőtti maratoni ülés után Brüsszelben bejelentett intézkedések miatt, hanem azok esetleges elmaradása miatti félelemből adódóan. Kérdés persze, hogy a meghozott intézkedések mennyire lesznek képesek a válságot valóban maguk alá gyűrni. A döntés fogadtatása abszolút pozitív volt, ezt követően azonban egyre-másra jelennek meg a pesszimista elemzések.

Görögország államadósságának 50%-os elengedése értelmezhető több formában is. Egyesek máris a görög állam csődjét látják ebben az intézkedésben, hiszen Görögország immár nemcsak önmaga finanszírozására nem képes, de az uniós állam-, illetve kormányfők október 23-i találkozója elismerte, hogy arra sem képes, hogy valamikor a már felhalmozott államadósságot teljes egészében visszafizesse. Mások – élen a görög miniszterelnökkel, aki a szerdai bejelentés után úgy nyilatkozott, hogy Görögország történetében új fejezet kezdődik – arról beszélnek, hogy ezzel a lépéssel a görögök mellett az eurózóna is elkerülte a csődöt.

Az európai pénzügyi stabilitási eszköz (European Financial Stability Facility – EFSF) 1000 milliárd euróra történő emelését mindenki üdvözölte, a kérdés csupán az, hogy elég lesz-e egy ekkora pénzügyi mentőcsomag a bajba jutott országok és bankok megmentésére (csak Olaszország államadóssága 1900 milliárd euró). Az első jelek azt mutatják, hogy a piac ebben kevésbé bízik, hiszen az olaszok a döntés után két nappal nem tudtak a tervezettnek megfelelő mennyiségű államkötvényt piacra dobni, úgyhogy az előző aukciókhoz képest jóval magasabb kamatra adták ki azokat. Vagyis hiábavaló volt Berlusconi régen látott igyekezete, hogy az EU állam- és kormányfői előtt tett ígéreteit betartsa, mert a piac jelezte, hogy sem neki nem hisz, sem pedig az EU-t nem tartja elsőrangú adósnak.

A legjobb minősítésű tőkeelemek figyelembevételével a csúcs 9%-os tőkemegfelelési mutatót ír elő az európai bankoknak, amit 2012. június 30-ig kell elérni, mégpedig az idei szeptember 30-i helyzetnek megfelelően. Ez számítások szerint 106 milliárd eurót emészt fel. „A bankoknak először magánforrásokból – ezen belül szerkezetátalakítással és hitelkonverzióval – kell biztosítaniuk a tőkét. A bankoknak a cél eléréséig korlátozniuk kell az osztalékok és prémiumok kifizetését. Szükség esetén a nemzeti kormány támogatást biztosít. Amennyiben erre nincs mód, az euróövezetbeli országok esetében az európai pénzügyi stabilitási eszközből nyújtott hitellel kell biztosítani a feltőkésítést” – áll az október 26-i keltezésű nyilatkozatban. Vagyis a bankok továbbra is szorult helyzetben vannak, a tőkeemelésre a tulajdonosoknak nem sok pénzük van, így valószínűbbnek látszik, hogy újra az államoknak kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk, ami további államadósságot eredményez majd.

Mi következik mindezekből Románia számára? Băsescu hazatérése után a jól megszokott arrogáns optimizmust mutatta, ami a mostani állam- és kormányfők közül sokakra jellemző. Ugyanakkor elfelejtette megemlíteni, hogy Románia olyan nagy léptékben adósodik el (mivel az adóbevételekből és járulékokból már régen nem tudja fedezni kiadásait), hogy nem kizárt a görögök sorsára való jutás sem. Az államkötvények eladása kapcsán Románia továbbra is igencsak magas kamattal tud piacra lépni, amit természetesen mi magunk fogunk finanszírozni. Az ország bankrendszere pedig teljes mértékben európai, annak értelmében, hogy a feltőkésítésre váró európai bankok közül több is jelentős piaci szereplő az országban (lásd a grafikont). Nem véletlen, hogy a csúcs előtti időszakban érkeztek olyan jelzések, mely szerint a bankok tőkekivonásra készülnek Romániából, ami azonnali összeomlást eredményezhet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a román gazdaság beindítása elmaradhat, hiszen a bankok ódzkodni fognak a további hitelkihelyezéstől, hogy ezzel se növeljék tovább tőkeigényüket. Tehát a román állam hamarosan újabb kihívások elé néz: saját finanszírozása érdekében az államkötvényei kamatát lesz kénytelen tovább emelni, ugyanakkor a hitelpiac befagyása miatt a gazdaság motorja maximum a belső fogyasztásra támaszkodhat. Ez utóbbi a kedvező inflációs adatok miatt akár még elérhető is lenne, ha nem tudnánk, hogy a lakosság mennyire elszegényedett az elmúlt három évben, így a fogyasztás felpörgetésére állami beavatkozásra, beruházás- és fogyasztásélénkítő intézkedésekre, adóreformra lenne szükség. Erre ugyan – választási évbe lépve – van némi esély, a kérdés az, hogy mennyire szállnak el a „parlamenti agyak”, aminek következményeit újra a lakosság fogja megfizetni.