Csütörtöki kimenő
Miközben egy szeszélyes május végén járunk, holott ez az időjárásmodell vagy típus inkább áprilishoz lenne illő, és remélhetőleg nem ismétlődik meg 1970 tavasza – az emlékezetes nagy árvíz....
Miközben levonulóban – aszongyák – a koronavirózis, pandémia, világjárvány, kivételt képez India, a kimeríthetetlen csodák országa, az ázsiai szubkontinens...
Miközben küzdünk a kínai vírus, Kína előretörése, olcsó bérmunkálatai ellen, miközben nem akarunk (én speciel nem szeretném, ha Budapest ezentúl Fudánpest lenne, mert akkor módosítanunk kell a dalt, hogy „Legyen a Horváth-kertben Fudán”. Sőt nem is biztos, hogy lesznek még Horváth-kertek, mindenféle kínai egy szótagos helynevet kell majd megtanulnunk... Ámbátor megértem, a kínai piac dolgozóinak is jár az esélyegyenlőség nevében helyben az anyanyelvi egyetem és az őshonos kisebbségi státus...
Miközben terrorizmusra, Hamász-fenyegetésre hivatkozva vadászgépek térítenek el a fehérorosz légtérben egy Athénból Vilniusba tartó gépet, és Lukasjankó elnök leszedeti négy KGB-ügynök nem túl udvarias kíséretében rendszerének ellenzéki vezetőjét, egy huszonéves bátor újságírót, olyat tesz, amit Ceauşescu nem tett Pacepával – úgy hiszem –, de Putyin mester még bármikor megteheti saját ellenzékével, sőt kapott egy – úgy látszik – használható modellt, na mondd már, elkerülik legfeljebb a légteret a külföldi repülőtársaságok, úgysem fizetnek, mi is (fehér és piszkosszürke oroszok) megkíméljük MIG típusú vadászgépeinket, az üzemanyagot, jut majd a tankokba, majd ellenzéki legyekre, rendszertagadó denevérekre vadászunk velük...
Apropó repülők, miközben hazánkfiai hozzák a formájukat, brexit ide, pikszis oda, összebalhéznak a lutoni légikikötőben, vagy azért, mert a szajré elosztása körül volt valami alap- és vályogvető diffi, vagy mert egyesek rendelkeztek elsőbbségi beszállókártyával, ami másoknak, a tömegízlésűeknek nagyon-nagyon búsította a csőrét, nem tudom, de parázs ribilliót csaptak, amiből az angolok, britek, írek, skótok, walesi bárdok megtapasztalhatták, milyen fejlettségi fokon áll az utazási kultúra és móres Balkániában...
Miközben Kim Dzsong Un(almas) betiltja az övénél különb hajviseletet az észak-koreai férfiak körében, és a parókakészítők is át kell térjenek az euro-afro-amerikai modellekről a félszigeti, középen elválasztott, egyenes szálú elnökfrizurára, vagy az illetőt kizárják az egypártból, megvetés tárgyát fogja képezni, és megdobálják rizsbombával a legnagyobb éhezés közepette, tankos felvonuláson...
Miközben a Pentagon több milliárdot szán UFO-kutatásokra, mert egyre szavahihetőbb repülők találkoztak azonosíthatatlan csészealjakkal, csészékkel és csuprokkal, amelyek olyan kunsztokra képesek, amit ember még nem tud kicsiholni intellektusából és a mai technikából.
Miközben a világtörténelem egyáltalán nem akar véget érni, hiába kuruzsolták-duruzsolták a fülünkbe képze(l)tt futurológusok és politikai elemzők, sőt a világ diktátorai látható szövetséget kötnek egymással; Törökország valószínűleg meg akarja ismételni Bécs ostromát (1683) – ezúttal sokkal sikeresebben –, mert Ausztria, az álnok Ausztria nem a Hamász pártjára állt az Izrael elleni frissen lezárt (???) konfliktus során...
Miközben Raed Arafat Balavásáron oltogat, lassan elcsitul a harmadik hullám, és a vajaskifli árát sem emelték meg, újra jelenléti suliba járhat az unokám, és megjelenhetnek könyvek, kinyitnak a teraszok, és rendezvényekre is eljuthatunk...
...Szóval ezenközben él mellettünk egy kedves kis lény, akit Jucinak hívnak, egyéves, és előírásszerűen fekete-fehér mellényt visel, roppant kíváncsi, mindent megszagol, miközben életpárom kedvenc virágait, zöldövezetét békésen szaggatja, és él-hal az olajbogyóért, tisztességtudóan megáll az ajtóm előtt, és csak ha beinvitálom, jő dolgozószentélyem könyvtemetőjébe.
Azt gondolom, hogy előző életében valami szellemi munkás, értelmiségi lehetett, ugyanis előszeretettel helyezkedik el, ha engedem, az íróasztalomon a zöld ernyős lámpa alatt, ráfekszik, elnyúl kényelmesen az éppen olvasott művön vagy irományon. Átgyalogol a laptopon. A kezem, írószerem után kapdos.
Miközben hűséges, kedves, válogatós, és egyáltalán nem olyan, mint a világtörténelem.
