Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Amióta beindult a pandémia okozta gazdasági visszaesés helyreállítását célzó uniós pályázati program, szép hazánkban Marost lehetett volna rekeszteni azokkal a politikusi nyilatkozatokkal, hogy az ebből a forrásból megszerezhető milliárdokból mit fognak megvalósítani. Az utóbbi időben is naponta kerül szóba, főleg a programhoz kötődő feltételek teljesítése kapcsán, hogy mennyi pénztől eshetünk el. És ezek a milliárdok a jövő évi választási kampányokban is főszereplők lesznek. De, amiről szinte egyáltalán nem esik szó, az a már megkapott pénzek felhasználásának a hatékonysága. Nem véletlenül.
Mert az eddigi adatok azt mutatják, hogy a már megérkezett összegeknek csak a töredékét sikerült felhasználni. Pár napja a jegybanktól származó adatokat tett közzé az egyik gazdasági hírportál, eszerint eddig 6,35 milliárd eurót utaltak át az országnak. Ez aktuális jegybanki árfolyamon közel 31,6 milliárd lej, amiből szeptember végéig 4,6 milliárdot sikerült felhasználni. Ez sarkítva 15 százalék, a program teljes keretösszegének – ami még változhat is a már említett feltételek teljesítése vagy elmaradása függvényében – pedig szédületes 3,2 százaléka. Az eddigi szabályok szerint, amit 2026 augusztusig nem sikerül felhasználni, az elvész. Ebben még lehetnek változások, mert nem mi vagyunk az egyetlen uniós tagállam, amelynek gondjai vannak a hatékony pályázással, de az már most borítékolható, hogy kevesebb mint három év alatt a teljes keret felhasználásának a közelében sem leszünk ebben az iramban. Emiatt majd valamelyik következő kormánynak lesz sok magyaráznivalója, mert a program kifutása a következő kormányzati ciklus közepére esik. De addig egyszer jön jövőre négy választási kampány, melyek ideje alatt a politikusok mindent megígérnek ebből a rengeteg, de bizonytalan pénzből.
Arról még kevesebb szó esik, hogy a már beérkezett és fel is használt pénzeket milyen hatékonysággal, mekkora utólagos haszonnal, hozzáadott értékkel járó beruházásokra sikerült fordítani. Itt is bőven van helye a kételynek, mert azon túl, hogy általában véve a hazai pályázati és közberuházási rendszer távoli köszönő viszonyban sincs a hatékonysággal, rendszeresen bukkannak fel hírek politikai hátszelű pályázókról a médiában, világosan alátámasztva, hogy a milliárdok egy része a politikum holdudvarába tart. Legutóbb szeptemberben a kormányfő egyik rokonáról derült ki, hogy napelemparkok építésére pályázik több mint százmilliós támogatásra két olyan, tavaly alapított céggel, amelyek együtt termeltek 23 lej bevételt.
De nemcsak a következő ciklus valamelyik kormányának lesz még kényelmetlen ez a kérdés hosszabb távon, hanem az adófizetőknek is, azáltal, hogy a programban eddig az országba érkezett pénzből több mint 2,5 milliárd euró hitel, amit vissza kell fizetni. Annyi már biztosnak látszik, hogy az ország eddig is tetemes adósságállományát hatékonyabban sikerül fejleszteni ezzel a programmal, mint az eredményeket hozható reálgazdaságot.