Milyen életet ajándékoz Jézus?
„A húsvét ünnepe előtt Jézus, jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig…”
„A húsvét ünnepe előtt Jézus, jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig… Felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve körülkötötte magát, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: »Uram, te mosod meg az én lábamat?« Jézus így válaszolt neki: »Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.«” Jn 13, 1. 3-7
Húsvét előtti történet húsvét utáni üzenettel: „Milyen az az élet, amit a feltámadott Krisztus ajándékoz nekünk?”
Mindenekelőtt szeretetbe ágyazott élet. „Szerette őket mindvégig…” – olvassuk.
Vannak múló szeretetek. Szerelmek, melyek időközben eltűnnek. Ha megkérdeznének, hány ilyen keserű élményben volt részünk, bizonyára lenne, kire gondolni mindannyiunknak. Emberek, akikről azt hittük, hogy szeretnek, s kiderült, hogy mégsem. Elhagytak, hátat fordítottak. Hány férj vagy feleség szenvedi ezt a törést, hány szülő érzi elhagyatottnak magát, mert messze van térben vagy lélekben, hány egykori barát vált ma már csak ismerőssé?! Vagy vannak múló szeretetek, abban az értelemben is, hogy mulandó az élet, s el kellett engednünk szeretteink kezét. Egyedül Krisztus szeretete az, amelyik megtart, összekapcsol. Ő a tökéletes szeretet, amelyik mindent odaad – még az életét is. Nem oltja el a tanítványok hűtlensége, tagadása. Hordoz bennünket a földön, a halálban és a halálon túl is.
Másodszor Krisztus megtisztított életet ajándékoz nekünk. Amikor Izráel poros, sáros útjairól vendég érkezett a házhoz, íratlan szabály volt a lábmosás szertartása, melyet a szolga vagy maga a gazda végzett.
Élet útjain járó tanítványok vagyunk, bepiszkolódunk, porossá, szennyessé válik lelkünk. Ezt tükrözi mindennapi beszédünk, ez árad a körülöttünk levő világból. Erkölcsi lazaság, hazugság, lopás vesz körül kicsiben és nagyban. Az egyszerű embert kihasználják, munka és boldogulás elválik egymástól. A fizikai világban nem tudunk mit kezdeni szemetünkkel, fojtogat, megüli környezetünket. Jézus egykor megmosta tanítványai lábát, hogy megtisztítsa az út porától őket. Az ő érettünk való áldozata pedig minket tisztít meg minden bűntől. Valahányszor részesülünk a megterített asztal áldásaiban, az úrvacsorában, ezt a megtisztított életet ajándékozza nekünk.
Harmadszor a feltámadott Jézus a szolgáló életformát mutatta meg tanítványainak. Utolsó földi együttléte ez Jézusnak, a Mesternek tanítványaival. Senki sem várta, hogy Jézus, az Úr kötényt ragadjon, letérdeljen és megmossa lábukat. De Ő cselekedetével mutatja meg, hogy a tanítványi élet szolgáló élet kell hogy legyen. Szolgálatra tanít uralkodás helyett. Nehéz, de ha valaki ezt megérti és megcselekszi, boldog lesz, mert igazán embernek érezheti magát, és megtapasztalhatja a másokért tett jó örömét.
Ezt a szeretetbe ágyazott, megtisztított, szolgáló életet adja nekünk a Feltámadott Krisztus!
Papp Noémi evangélikus lelkész
