A bosszúság ott kezdődik, hogy az ellenőrzést végző utász-rendőr tandem elkapja az embert útmatrica nélkül. Ha így történt, a szabálytalankodó autós – bár a magas büntetések miatt eléggé berzenkedve – belenyugszik a dologba, hiszen a mulasztást meg kell fizetni.
Érdekes előírásokat tartalmaz a 2002. évi 15-ös kormányrendelet egyik cikkelye. Az útmatricával kapcsolatos kötelezettségek mellett a büntetéseket is felsorakoztatja a jogszabály, ami szerint a bírság mellett – ez önmagában is elég borsos: 500 lej, aminek 48 órán belüli kifizetése 125 lejre csökkenti a bírságot, miközben az egyévi úthasználati díj 115 lej – az Országos Útügyi Vállalat kártalanítást is követel a vétkes autóstól, mégpedig egyenesen 28 eurót! Szépen táblázatba is foglalták a különböző bírságértékek szerinti kártalanítási összegeket.
Nos, a fentiekkel kapcsolatban a bosszúság ott kezdődik, hogy az ellenőrzést végző utász-rendőr tandem elkapja az embert útmatrica nélkül. Ha így történt, a szabálytalankodó autós – bár a magas büntetések miatt eléggé berzenkedve – belenyugszik a dologba, hiszen a mulasztást meg kell fizetni. Bárhogyan is javasolgatja neki a fontoskodó utász, hogy érdemes bíróságon megóvni a jegyzőkönyvet, és még tanácsot is ad, mit írjunk bele, mert „meg lehet nyerni”. Aztán elmondja, hogy a 125 lejt hol lehet sürgősen kifizetni, a nyugta felmutatása ellenében pedig a rendőrség visszaadja az elvett forgalmit. Azt „elfelejti” említeni, hogy a kártérítést is ki kell fizetni, mert ha nem, nincs forgalmi.
Az egészben csak azt nem értjük, hogy milyen alapon kér kártalanítást az útügy és milyen logikával követeli a rendőrség nem a bírság, hanem a kártalanítás kifizetését igazoló nyugtát? Szabálysértés miatt normális körülmények között bírságot fizetünk, az anyagi igényeket esetleg külön perben fogalmazhatná meg az útügy, miután „megszakértették”, hogy mekkora az autó által okozott kár mértéke.
Fordítva már sokkal érthetőbb lenne: az autós kérjen kártérítést az Útügyi Vállalattól. Amiatt például, hogy egy országos besorolású út, amelynek használatáért matricát kell fizetni, úgy néz ki, mint egy falusi út. Amelyen az autó lengéscsillapítójától kezdve a felni, gumipersely stb. mind-mind károsodnak, akár féltengely is törik. Évek óta ilyen utakon közlekedünk, városban, városon kívül, a kelleténél sokkal gyakrabban járva a szervizeket. És mégis nekünk kell kárpótolnunk az útügyet! Egyébként sokkal többen befizetnének útmatricára, ha látnának is valamilyen – az úttest minőségében tükröződő – eredményt. Arra is kíváncsiak lennénk – és bizton utánanézünk –, hogy milyen szabványok vonatkoznak besorolás függvényében az utakra. Állítólag a törvénykezés e része eléggé ködös. Ha egyértelmű lenne – talán egy-két kivételtől eltekintve –, Romániában csak községi utakon közlekednénk.
