Mítoszok, rítusok gyógyereje

A családi rítusok erejéről, az önmeghatározáshoz nélkülözhetetlen mítoszokról, a remitologizációról, illetve a gyógyító munka régi és új rítusairól esett szó egyebek mellett a Segítők Baráti Köre által nyolcadik alkalommal megszervezett konferencián. A marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban pénteken és szombaton zajlott ülésszak – mint azt Tatai Csilla köszöntőjében is kiemelte – a Gyulafehérvári Caritas, a Bonus Pastor Alapítvány, a Szociálpedagógusok Egyesülete, azaz a Kulcs, illetve a kulturális programot biztosító Művészeti Egyetem közreműködésével valósult meg. Tatai Csilla a korábbi konferenciákon rendszeresen jelen levő Varró Éva pszichológus, pszichoterapeuta levelével teremtette meg az együttlét hangulatát: „Számba venni gyógyító erejű régi és új rítusokat, megvizsgálni hatékonyságukat, előhívni a homályból a segítésben többnyire rejtetten működő mítoszokat és a szakmai közösség nyilvánosságának nagyítója alá helyezni azokat, a tudomány versus mítosz szűrőn keresztül vizsgálni a segítés hátteréül szolgáló implicit vagy kifejtett elméleteket és a gyakorlatot – izgalmas nagy vállalkozás. (...) Meggyőződésem, hogy ez a konferencia az erdélyi segítő mozgalom professzionalizálódásának jelentős lépése és emlékezetes állomása lesz”. 

– Mi áll az idei témaválasztás hátterében? – tudakoltuk a szervezőtől az előadások közötti szünetben.

– A konferencia témáját az a gondolat ihlette, hogy gyorsan változó világunkban mind a magánéletben, mind szakmai téren talán elveszőben vannak a megszokott rítusok. Arra keressük a választ, hogy milyen mítoszok léteznek a segítő szakma különböző területein, és hogyan tudjuk ezeket használni. Az előadások során számos kérdés fogalmazódott meg, amelyekre még nem születtek egyértelmű válaszok. Ez is arra utal, hogy elkezdődött egy folyamat, változásban vagyunk, és ezután következik a letisztulás – mondta Tatai Csilla. 

Az egymáshoz színes mozaikdarabkákként kapcsolódó előadásokat érdekes műhelygyakorlatok, könyvbemutatók és kerekasztal-beszélgetések egészítették ki. Az ülésszak számos izgalmas mozzanatából dr. Szabó Mónikának a placebo gyógyításban betöltött szerepéről szóló előadását, illetve dr. Hézser Gábor református lelkész remitologizációhoz és rítusrekonstrukcióhoz kapcsolódó gondolatsorát emelném ki, ezen belül pedig az előadászáró gondolatot, amelyben a lelkipásztor a mítoszváltozást a sárkányölő Szent György képét szemlélő négyéves unoka szavaival illusztrálja: „szegény sárkány”.