Móga János és Mezőerked

Mezőerked (1890-ig Szászerked, románul Archiud, szászul Ergetten, Arkedn, németül Arkeden; Erkeden) falu Beszterce-Naszód megyében. Nem tévesztendő össze a Segesvár közeli, hasonló nevű Erked (románul Archita, németül Arkeden, szászul Ärkeden) faluval.

Mezőerked református temploma

Mezőerked (1890-ig Szászerked, románul Archiud, szászul Ergetten, Arkedn, németül Arkeden; Erkeden) falu Beszterce-Naszód megyében. Nem tévesztendő össze a Segesvár közeli, hasonló nevű Erked (románul Archita, németül Arkeden, szászul Ärkeden) faluval. Mezőerked Szászrégentől 32 km-re északnyugatra, Besztercétől 39 km-re délre fekszik. Közigazgatásilag Tekéhez tartozik, melytől 6 km-re délnyugatra van. 1238-ban Erkud néven említik először. A falu a Kökényesrénold nemzetség ősi birtoka volt. 1304-ben említik az e nemzetségből származó Erkedi Rénoldot (…), halála után birtokait a Kácsik nemzetséghez tartozó Simon székely ispán kapta meg. 1334-ben papja 2 garas pápai tizedet fizetett. 1890-ben nevét mezőségi fekvése és magyar, román lakossága miatt változtatták meg. 1910-ben 1174, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott. A 2002-es népszámláláskor 710 lakosa közül 668 fő (94,1%) román, 28 (3,9%) magyar nemzetiségű, 14 (2,0%) cigány etnikumú volt.

Itt hunyt el százötven éve, 1861. november 10-én Móga János honvéd altábornagy, a magyar honvédsereg főparancsnoka, a pákozdi csata győztese. Móga János (Brockó [ma: Gázlós], Nyitra vm., 1784. december 25 – Szászerked [ma: Archiud], Kolozs vármegye, 1861. november 10.) császári és királyi altábornagy, az 1848-49. évi szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezére. Móga János és Radl Rozália gyermekeként született Brockón 1784-ben. A császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúkban. 1809. július 6-án a wagrami csatában súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe. 1842 augusztusában vezérőrnaggyá, 1848 júniusában altábornaggyá léptették elő.

István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. Kossuth rábeszélésére 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windisch-Grätz egyesült csapataitól a schwechati csatában vereséget szenvedett. 1848. november 1-jén lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása (1849. január 5.) után letartóztatták. Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték.

Fogságának kitöltése után az akkori Kolozs vármegyében vejének, gróf Lázár Györgynek szászerkedi birtokán élt haláláig. Gyászjelentésének szövege: „Özvegy Gróf Lázár Györgyné, született Móga Eleonóra, mély fájdalommal tudatja feledhetetlen emlékü atyjának Móga Jánosnak élte 75-ik évében, folyó hó 10-én este 8 1/2 órakor, a haldoklók szentsége felvétele után, vizkór következtében történt elhunytát. A boldogult tetemei folyó hó 14-én fognak Szász-Erkedröl, a Körtvélyfái sirkertbe örök-nyugalomra szálitatni. Lelkéért az engesztelö áldozat a Szász-Erkedi r. k. templomban, az irt hó 16-án délelötti 10 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Szász-Erked November 11-én 1861.” Körtvélyfáján nincs híre annak, hogy ott nyugodna az altábornagy. (Forrás: Wikipédia)