Mostohagyerekként kezelt szociális szféra

A törvényhozásban elengedhetetlen az érintettekkel való folyamatos konzultálás

A szociális szolgáltatásokat nyújtó magánszféra nehézkes és csekély finanszírozása, a fogyatékkal élő személyek helyzetét, valamint az örökbefogadási folyamatot megkönnyítő törvénymódosítások kerültek a többi között szóba azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a napokban Csép Éva Andrea Maros megyei parlamenti képviselő kezdeményezett, és amelyre olyan, a szociális szférában dolgozó szakembereket hívott meg, akik törvényhozói munkáját az elmúlt négy év során folyamatosan segítették.

Csép Andrea az utóbbi három és fél évben bebizonyította, hogy a szociális és a munkaügyi szféra elkötelezettje, számos törvény, törvénymódosítás kezdeményezője, vagy azok kidolgozásában vállalt szerepet, amelyek a nők elleni erőszak visszaszorítását, a fogyatékkal élők helyzetének a könnyebbé tételét, valamint az örökbefogadás menetének az egyszerűsítését célozzák. Mint mondta, több mint ötventagú szakértői csapattal dolgozik, köztük állami intézmények (gyermekvédelmi hatóság, munkaügyi hatóság, munkaerő-foglalkoztatási ügynökség, nyugdíjpénztár, szociális kifizetési ügynökség) vezetőivel, valamint civil szervezetek szakembereivel. 

A képviselő hangsúlyozta: a munkájában rendkívül fontos az a szakmai segítség, amit a szociális szféra különböző területeinek szakembereitől kap. Hiszen ők azok, akik olyan dolgokra, hiányosságokra hívják fel a figyelmét, amelyeket nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni az őket érintő törvények meghozatalakor. Erre van szükség ahhoz, hogy a Bukarestben napvilágot látó törvények, döntések valós megoldásokat kínáljanak azokra a hiányosságokra, problémákra, amelyekkel az érintettek a mindennapokban szembesülnek.

A legtöbb törvény fényévekre van a mindennapok valóságától

Csata Éva, a fogyatékkal élők támogatásáért munkálkodó Hifa Románia Egyesület igazgatója rámutatott: a legtöbb törvény sajnos általában fényévekre van attól, hogy valóban a fogyatékkal élők érdekeit védje, ezért fogadja nagy örömmel azt, hogy a képviselő asszony folyamatosan a segítségét kéri abban, hogy megérthesse a sérültek mindennapjait, és ezáltal kiszűrhessék azokat a törvénybeli hiányosságokat, amelyek nehezítik az életüket.

 – A fogyatékkal élők, ahányan vannak, annyifélék, mindenkinek a betegsége, a története egyedi és különleges, emiatt nagyon nehéz egy olyan általános törvényt meghozni, amely mindannyiuk számára segítségnek bizonyul – tette szóvá.

A fogyatékkal élő személyekre nézve Csép Andrea egy jó hírrel szolgált, több mint egy hete kihirdette az államelnök az általa is kezdeményezett törvénymódosítást, amely tartalmazza többek között azt is, hogy a védett műhely kategóriába besorolhatók a családi vállalkozások is, amelyeket fogyatékkal élő személy alapít.

– Ezek a védett műhelyek nagyon fontosak, és oda kell figyelnünk a támogatásukra, hiszen fogyatékkal élőket foglalkoztatnak, olyan személyeket, akik ezáltal, ahelyett hogy otthon ülnének a négy fal között, kimozdulnak, hasznosnak érzik magukat, próbálnak pénzt keresni, dolgozni, és a társadalom fontos, hasznos tagjainak érzik magukat – hangsúlyozta a képviselő.

A törvénymódosítás kapcsán kiemelte, hogy ezentúl két lehetőség közül választhatnak a több mint 50 alkalmazottat foglalkoztató, fogyatékkal elő személyeket nem alkalmazó egységek: vagy befizetik a garantált minimálbér összegét az államkasszába, vagy pedig ezen pénzösszeg felét fizetik be az államkasszába, míg a másik felére védett műhelyek által nyújtott termékeket és szolgáltatásokat vásárolhatnak.

Ugyanakkor a súlyos és halmozottan fogyatékkal élő személyeknek, akik utazási jegyekben részesülnek, lehetőséget biztosítottak arra, hogy amennyiben az illető fogyatékos személy nem utazik vonattal, a neki járó összeget kiválthatja üzemanyagszámlával. A képviselő szerint sok család van, amelyben a gyerek olyan fogyatékossággal él, ami miatt nem is tud vonattal utazni, hiszen a vasúti kocsik nincsenek akadálymentesítve. A módosított törvény ugyanakkor kitér azokra a civil szervezetekre is, amelyeknek a tulajdonában van egy speciálisan átalakított gépjármű, például lifttel rendelkező kisbusz, amely hetente, kéthetente bizonyos terápiára szállítja a fogyatékkal élőket.

Járni jár, de jutni nem jut!

– röviden így jellemezhető Romániában a magán szociális szolgáltatóknak járó állami finanszírozás – mutatott rá a szomorú valóságra Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója. Azoknak a civil szervezeteknek, amelyek az államra háruló feladatokat látnak el, és sok esetben jóval magasabb színvonalú szociális szolgáltatásokat nyújtanak, mint az állami intézemények, gyakorlatilag könyörögniük kell azért a csekély állami támogatásért, ami szükséges ahhoz, hogy a nehéz helyzetben lévő ellátottakat támogathassák.

Ludescher László kiemelte: sajnos a nyugati demokráciákkal ellentétben a román állam számára a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek támogatása nem jelent prioritást. 

– Bár a törvény kimondja, hogy a magán- és az állami szolgáltatók egyenrangúak, a finanszírozás terén ez az elv messzemenően nem érvényesül, annak ellenére, hogy a civil szervezetek sok esetben olyan szolgáltatásokat végeznek, amilyeneket az állam nem tud felvállalni, hiánypótlóak, gyakori, hogy ha egy-egy szervezet megszünteti az adott tevékenységét, nincsen aki átvegye azt, ellenben amikor a finanszírozásról esik szó, akkor ahogy mondani szokás, „járni jár, de jutni nem jut”. Az utóbbi években növekedett ugyan az állam által kiosztott szubvenció, de sajnos még mindig elmarad attól, ami a működéshez szükséges lenne. Németországban a szociális szolgáltatások teljesen magánkézben vannak, nem szól bele az állam, csupán finanszírozza azokat – hozta fel a pozitív példát az ágazati igazgató, aki elismerően szólt arról az eddig nem tapasztalt partneri viszonyról, amit Csép Andrea a utóbbi években ápol a szociális ágazat képviselőivel.

– Sajnos Romániában nem jellemző, hogy a politikum kíváncsi lenne a szakemberek véleményére. Nyugaton ez normális. Romániában a jogszabályok íróasztal mellett születnek, és köszönő viszonyban nincsenek a mindennapi életben tapasztalt problémákkal – jegyezte meg Ludescher László. Mint mondta, a romániai mentalitás bőven hagy maga után kívánnivalót, hiszen amennyiben az állam a szociális segély címen odaítélt pénzbeli juttatás összegét növeli, az érintetteket egy adott politikai párthoz köti. Ehelyett a szociális szolgáltatásokat, azaz azokat az intézkedéseket kellene előnyben részesíteni, amelyek esélyt kínálnak ezeknek az embe-reknek, hogy kilábaljanak abból a nehéz helyzetből, amelyben vannak. 

Csép Andrea megerősítette, sajnos Romániában a magán szociális szolgáltatók kevesebb mint fele annyi támogatást kap, mint a szociális szolgáltatásokat nyújtó állami intézmények, holott sok esetben a magánszféra által nyújtott szolgáltatásoknak a színvonala messze magasabb. 

– Az állam feladatát végzik el, és mégis odajutnak, hogy könyörögnek az államnak, hogy tudják végezni a munkájukat. Kunyerálókat csinálunk a civil szervezetekből, ahelyett hogy hálásak lennénk nekik a munkájukért – nehezményezte a képviselő, aki szerint Maros megye szerencsés helyzetben van, országos viszonylatban élen jár a civilek nyújtotta szociális szolgáltatások szempontjából.

Az információhiány és a hosszadalmas procedúra sokakat elrettent az örökbefogadástól

Az örökbefogadás jogi hátterére, a nehézségekre, amelyekkel az erre vállalkozó párok szembesülnek, Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus világított rá, aki maga is két kislányt fogadott örökbe. Mint mondta, nagyon sok párban él a vágy, hogy gyermeket fogadjanak örökbe, ellenben a sok téves információ, illetve a bürokrácia miatt nem mernek belevágni. Úgy véli, az örökbefogadás felé kacsingatóknak a legnagyobb gondot az információhiány okozza, az, hogy nem látják át magát a folyamatot az elejétől a végéig, tartanak a hosszadalmas procedúrától. Az utóbbi években napvilágot látott törvénymódosításoknak köszönhetően egyszerűsődött a folyamat, már az is nagy könnyebbséget jelent, ha a gyámügy alkalmazottainak nem a negyedfokú, hanem csak a harmadfokú rokonokig kell felkutatniuk a gyerek családtagjait azért, hogy azok lemondjanak róla. Ugyanis, ha csak egy olyan rokon is van, akit nem tudnak felkutatni, a folyamat akár évekig elhúzódhat. Ugyanakkor jelentős előrelépés az is, hogy az örökbe fogadó szülőnek is biztosítanak gyereknevelési szabadságot, hiszen ez kiemelten fontos az összeszokásban. 

Kádár Annamária elismerte, sok szülőben felmerül, hogy miért nem könnyedebb, gyorsabb a folyamat, viszont szakemberként és örökbe fogadó szülőként állítja, hogy minden lépésnek megvan a maga célja. Amellett, hogy ki kell küszöbölni az esetleges visszaéléseket, számos olyan dologra rávilágítanak, amelyekkel leendő szülőként mindenkinek szembe kell néznie.

Egy iskolapszichológusra ezer gyerek jut

A beszélgetésen az iskolapszichológusok és logopédusok problémája is szóba került, Csép Andrea rámutatott, az érvényben lévő módszertan értelmében ötszáz ötéves óvodást kell felmérjen egy logopédus, és ezer gyerek tartozik egy iskolapszichológushoz. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz helyzetben vannak a szakemberek, illetve a gyerekek nem férnek hozzá megfelelőképpen ezekhez a szolgáltatásokhoz. A képviselő szerint sokáig, főként vidéken az a mentalitás uralkodott, hogy aki pszichológushoz jár, az bolond. Mára szerencsére felismerték a szülők, mennyire fontos szerepe van az iskolapszichológusnak, különböző élethelyzetekben jelentős segítséget nyújthat a családoknak, gyerekeknek. Az iskolapszichológusok szerepe a családi erőszak esetén is jelentős, hiszen a gyerekek látják, hogy mi történik otthon, de félnek jelezni, féltik az édesanyjukat, testvéreiket, nem mernek beszélni róla. 

– Ezer gyerekkel kell foglalkozzon egy pszichológus olyan körülmények között, hogy a gyerekek több iskolából vannak, a tanintézetek pedig bizonyos távolságra egymástól. Előfordul, hogy magyar gyerekekhez román logopédust küldenek, Szászrégenben például nincsen magyar logopédus. Törvényt nem tudok módosítani, mert a módszertan írja elő, hogy hány gyerek jut egy szakemberre, a módszertant törvénnyel nem lehet változtatni. A törvény szövegébe kellene bevinni egy módszertani rendelkezést, ami kötelező jelleggel törvényszöveggé válik. Most a jogászokkal azt elemezzük, hogyan tudjuk ezt kivitelezni – számolt be a helyzet javítása végett tett lépésekről a parlamenti képviselő.