MPP-megemlékezés a Petőfi-szobornál

A Magyar Polgári Párt a Petőfi-szobornál tartott szombaton megemlékező ünnepséget.

A Magyar Polgári Párt a Petőfi-szobornál tartott szombaton megemlékező ünnepséget. Ugyanitt koszorúztak az Erdélyi Magyar Néppárt, illetve a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői is. Műsorvezető Barabás Miklós volt, fellépett Kali Margit népdalénekes és Kozsik József színművész, hegedült Vidám Gyula.

Bíró Zsolt, Marosszék Székely Tanácsának elnöke egyebek mellett kiemelte: – Az Aradon kivégzett 13 vértanú közül 7-8 áldozat nem is volt magyar származású (Aulich, Damjanich, Knezich, Láhner, Leiningen, Pöltenberg, Schweidel és részben Kiss Ernő), mégis a magyar ügyért, a világszabadságért, a haladásért haltak meg. Olyan hősök előtt tisztelgünk ma, akik megértették 1848-49-et, a pillanat feladatát, és vállalták azt. Kegyelettel áldozunk nekik, emberi nagyságuk szolgáljon példaként. A békés együttélés, együtt gondolkodás és együtt munkálkodás csak akkor lesz hiteles, ha nem másodrangú polgárokként kezelnek minket, mi pedig (vezetőinket is ide értve) nem a mindenkori hatalom elvárásaihoz, a „merjünk kicsik lenni”, avagy a „Bukarest úgysem engedélyezi” logika mentén lépünk fel. Hőseink kapcsán azt szokták mondani, hogy haláluk nem volt hiábavaló, mert őket felidézve vagyunk csak képesek becsülni, mit jelent az elmúlt korokból átszelídülni egy oly régóta vágyott, szebb jövőbe.

Bíró Zsolt élesen bírálta az eltelt 22 év „szervilis politizálását”, amelynek következtében „ma sincs önálló magyar egyetemünk és paradox módon távolabb vagyunk Székelyföld autonómiájától, mint voltunk 1989-ben”.

Nem egymás ellen, hanem egymásért

Pálosi Csaba, az MPP marosvásárhelyi elnöke kijelentette: – Azt kívánom, hogy a magyar nép ne essen újra és újra áldozatául nagyhatalmak politikai játszmáinak. Itt és most az a fontos, hogy felismerjük: nem vagyunk ellenségek, senki, aki itt él. Azonban valakik nem hagyják begyógyulni a sebeket, állandó feszültséget és ellenségeskedést keltve magyar és magyar, magyar és román között. Jó lenne tudni, kik ezek, mert tulajdonképpen ők azok, akik a szabadságot mindenkoron megtapossák. Gondoljunk csak bele: autonómia esetén a velünk együtt élő románokkal együtt, közösen tudnánk élvezni a régióban megtermelt javakat, azok nem kerülnének a központosított költségvetés feneketlen bugyraiba. Vajon nem ez az akadálya a megbékélésnek?

Nem egymás ellen, hanem egymásért. Egymást segítve, megalkuvások és árulások nélkül – ez az üzenete ma a 13 hősnek! Meghajtom hát a fejem a 13 kivégzett vértanú emléke előtt, és önöket látva erőt és hitet merítek, hogy bátran tovább cselekedjek, cselekedjünk!

Csegzi Sándor, aki Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala nevében koszorúzott mind a Petőfi-szobornál, mind a Székely vértanúk emlékművénél, az aradi hősökre emlékezve kijelentette: – Kívánom, hogy mindannyian hordozzuk magunkban azt a büszkeséget, magyar büszkeséget, amit egy szabad nép szabad polgárának éreznie kell, s akkor valahonnan ránk tekintő hőseink, vértanúink is büszkék lesznek ránk és elégedettek, mondván: megérte!

A rendezvényt a magyar és a székely himnusszal zárták a résztvevők.