MÚRE-díjazás Szovátán

Tanácskoztak az újságírók

A hétvégén Szovátán tartotta éves közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), ahol a bejelentkezők szakmai tanácskozásokon, szakelőadásokon vehettek részt, és díjazták a szakma legjobbjait. A beszélgetéseken a szervezet szakmai kérdésein kívül elsősorban a kulturális sajtóról esett szó. 

A rendezvény október 6-án, péntek délután A kultúra sajtója címmel tartott beszélgetéssel kezdődött, ahol Szűcs László, a MÚRE elnöke moderálásával a kulturális sajtó jelenlegi helyzete, a romániai magyar médiában betöltött szerepe került terítékre. Szó esett a szaklapokról, illetve a napilapok kulturális mellékleteiről, a műkritikáról és a szakoktatásról is. Az eszmecserén kiderült, hogy szükség van a megyéken átnyúló információcserére, szakkritikusok kinevelésére. Többek között ezért is döntött úgy a szervezet, hogy megalakítja a kulturális újságírás szakosztályt – amelynek szervezésével Sarány Istvánt, a Hargita Népe korábbi főszerkesztőjét bízták meg, azzal a céllal, hogy olyan tevékenységeket, találkozókat szervezzenek, ahol alkalmat teremtenek az adott szakterületen dolgozó kollégák találkozására, tapasztalatcseréjére, továbbképzésére. 

A továbbiakban szó esett a közhasznúságról is, ugyanis hosszas ügyintézés után tavaly októberben sikerült elérni, hogy kormányhatározattal a MÚRE-t közhasznú egyesületté nyilvánították, így tagjai bizonyos feltételek teljesítése mellett nyugdíjpótlékot kaphatnak, ugyanakkor ez a státus kötelezettségekkel is jár. A beszélgetésen jelen volt Csép Andrea parlamenti képviselő, aki egyebek közt arról beszélt, milyen egyéb lehetőségeket kínál a közhasznúság, amelynek megtartása folyamatos odafigyelést, munkát igényel, és továbbra is támogatásáról biztosította a romániai magyar újságíró-társadalmat. Szombaton délelőtt rendkívüli közgyűlést tartottak, ahol módosították a működési szabályzatot. Délután, a Spectator Alapítvánnyal közösen tavaly indított sajtótörténeti sorozatot folytatva, az érdeklődők előadást hallgathattak meg Ligeti Ernőről, arról az erdélyi magyar íróról, publicistáról, szerkesztőről, a helikoni közösség tagjáról, aki sajnálatos módon a holokauszt áldozata volt. Emlékét H. Szabó Gyula moderálásával Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, a PIM kézirattárának vezetője, a Szent István Akadémia tagja és Filep Tamás Gusztáv irodalom- és eszmetörténész, publicista, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatója elevenítették fel, hangsúlyozva a szerkesztőnek a korabeli újságíró-társadalomban betöltött szerepét, munkásságát. 

A továbbiakban egyeztették a MÚRE és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége között tervezett együttműködési megállapodást, aminek alapján az újságíró-szervezet képzőközpontként használhatja majd a Teleki Oktatási Központot, ugyanakkor arról is szó volt, hogy a médiát népszerűsítő közös oktatói programokat is kezdeményeznek. Az egyezményt a későbbiekben írják alá. A hagyománynak megfelelően az idén is több olyan kötetet ismertettek, amelyet az elmúlt évben a sajtóban dolgozó kollégák írtak, szerkesztettek, adtak ki. Bemutatták Oláh-Gál Elvira Nobile Officium II., Sarány István Véső Ágoston (művészeti album), Szabó Gyula Kriterion 50+, Tóthfalussy Veress Éva Életek az életet adó természet szolgálatában, Tóth László Sorsformálók (Erdélyi színterek – politikai spektrumok), Kuti Márta Írók, relikviák, emlékek, Csermák Zoltán Bölcsőnk a jövő (portrékötet Kiscsőszről), Graur János Sorsok könyve 2., Bayer Dóra Karmok erdeje, Ferencz Melánia Olvasóból korrektor, Szóbuborékok című köteteit, illetve Szekernyés János Erzsébetváros-monográfiáját, a MÚRE Fehér megyei riportkötetét, valamint a Barcasági füzetek (4-5.) címmel megjelent helyismereti kiadványokat. 

A találkozó fénypontja az egyesület 2023. évi szakmai díjainak átadása volt. Az egyesület szabályzata szerint a tagság köréből érkező javaslatokat az igazgatótanács bírálja el, és így alakul ki az a lista, amely bizonyos kategóriákban díjazza az elmúlt év legjobbjait, a díjazott tevékenységeket is értékelve. 

Az írott sajtó Szilágyi Aladár-díjasa Miska Brigitta, a Háromszék sporttudósítója lett. Érdemeit  kollégája, Szekeres Attila méltatta. A pályakezdő újságírói munkájáért az idén Balló Áron-díjban részesült Molnár Boglárka, a maszol.ro munkatársa, akiről Borsi Balázs kollégája beszélt a jelenlevőknek. Egy különlegesebb díjat is átadtak, Benkő J. Zoltán-díjban részesült Cseresnyés Zsuzsanna, az RTV temesvári stúdiójának munkatársa, akit sokoldalú, kreatív televíziós vágói munkásságáért tüntettek ki, nyugdíjba vonult kolléganőjét Keresztes Péter, a stúdió fiatalabb munkatársa méltatta. Médiamenedzser-díjban részesült a 85 esztendős Graur János, akinek több évtizedes kitartó munkásságának köszönhetően sikerült megtartani a szórványban megjelenő Temesvári Új Szó című lapot, a bánsági magyarok anyanyelvükön megjelenő fontos írott hírforrását. Graur János újságíró, szerkesztő kiadóvezetői munkásságát Bartha Csaba, a temesvári rádió munkatársa méltatta. Az idén a rádiós díjjal azt az értékmentő munkát ismerték el, amelyet mind a kolozsvári, mind a marosvásárhelyi rádió munkatársai végeznek. Köztudott, hogy 1985-ben beszüntették a területi rádiókat, így a korábbi szalagok mostoha sorsra jutottak. Az 1990-ben újrainduló stúdiók az elmúlt több mint 30 év alatt is temérdek anyagot halmoztak fel, így igazi gondot jelent a történelmi dokumentációként is (már) hasznosítható, szalagra, CD-re rögzített anyag tárolása. Azért, hogy a múltat ne felejtsük el, a díjazottak emberfeletti munkával archiválták, illetve olyan műsorokat kezdeményeztek, amelyeknek keretében újra bemutatták az egykori „nagyjainkkal” – és nem csak – készített interjúkat, beszélgetéseket. A Kolozsvári Rádió Aranyhangok című műsoráért Majtényi Ágnes-díjjal jutalmazták Maksay Magdolnát és Bács Máriát, illetve a Marosvásárhelyi Rádió Aranyszalagtár című műsoráért Bódizs-Kleindl Edithet, Szász Editet és Sármási-Bocskai Jánost. Mindkét szerkesztőség rádiós kollégáit Rácz Éva, a kolozsvári rádió munkatársa méltatta. 

A legnagyobb elismerés az életműdíj, amelyet olyan kollégának ítélnek oda, aki évtizedes munkásságával kiemelkedőt alkotott életpályája során. Az írott sajtó kategóriában ezúttal Jámbor Gyula szerkesztő, író, helytörténész, az aradi Jelen munkatársa vehette át a díjat. Érdemeit Bege Magdolna méltatta. Több évtizedes televíziós munkásságáért, és nem csak, az idén a MÚRE Boros Zoltánt díjazta. Volt kollégáját Simonffy Katalin, a MÚRE alelnöke méltatta. Többek között kiemelte, hogy Boros Zoltán nemcsak a televíziózásban, hanem az erdélyi magyar kultúrában is kiemelkedő személyiség. Életpályája regénybe illő. Középiskolai tanulmányai után, 1955-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemre felvételizett magyar nyelv és irodalom szakra, ahonnan három évvel később több társával együtt az ország minden egyeteméről kizárták, a diákság megfélemlítésére megrendezett ’56-os „bűnök” megtorlását követően. Pár év kerülővel, egy egészségügyi technikum és sok muzsikálás után ’62-ben sikeresen felvételizett Iaşi-ban a Zeneakadémiára. 1967-ben a kolozsvári Konzervatóriumban diplomázott. Szabadúszó zenészként folytatta, majd 1969–1971 között a Nagyváradi Állami Magyar Színház karmestere volt. Bodor Pállal 1970-ben a Siculus könnyűzene fesztiválon ismerkedett meg, aki a magyar tévéadáshoz hívta meg zenei szerkesztőnek. Így kezdődött el Boros Zoltán több mint három évtizedes tévés pályafutása, ahol zenei szerkesztőként, rendezőként, műsorvezetőként szinte minden műfajban kimagasló teljesítményt nyújtott a régi és az új magyar adásban. Olyan műsorokat kezdeményezett, amelyek teret adtak az erdélyi magyar zenei tehetségeknek a régi- és a népzenétől a dzsesszen át a rockig. 1986 után, amikor megszüntették a területi magyar rádióműsorokat és a délutáni tévéműsorokkal együtt a magyar adást, Boros Zoltánt az RTV román zenei szerkesztősége alkalmazta szerkesztőként, zenei rendezőként, és így tovább folytathatta zenei életünk népszerűsítését, a fesztiválok szervezését. Kevesen tudják, hogy a ’89-es rendszerváltásig saját műsoraival együtt a tévé szalagtárában őrzött anyagok egy részét is kimentette. Oroszlánrésze volt az 1989 után induló magyar adás elindításában, ahol 2002-es nyugdíjazásáig főszerkesztőként dolgozott. Részt vett az audiovizuális törvény megalkotásában, tagja volt az első műholdas román televízió kuratóriumának. A MÚRE-ban a kilencvenes években alelnökként megszervezte az Audiovizuális Kollégiumot, a romániai magyar tévés, rádiós főszerkesztők tanácskozási fórumát, és elindította Drótposta néven a romániai magyar elektronikus média lapját. Csép Sándorral együtt a Duna tévé megalakulása előtt egy műholdas magyar televízióadás létrehozásáról gondolkoztak. Számos műsort, riportot, dokumentumfilmet készített, amelyeknek ma már óriási dokumentumértékük van. Dzsesszegyüttese van, zeneszerzőként is sokat alkotott, és sok fiatal zenészt is elindított a pályán. Egy igencsak zavaros korszak kultúr- és médiaharcosa volt. 

Időnként a MÚRE Pro Amicitia-díjat is kézbesít olyan jeles romániai román személyiségeknek, akik munkájukkal hozzájárulnak a többség és a magyar kisebbség közötti mesterséges szakadék áthidalásához. Az idén a barátságdíjjal dr. Adrian Majuru történészt, antropológust, egyetemi előadótanárt, a Bukaresti Városi Múzeum kurátorát, menedzser-igazgatóját jutalmazták. A szakembert szintén Simonffy Katalin mutatta be a kollégáknak. Elmondta, Adrian Majuru 2004-ben humán földrajzból doktorált a bukaresti egyetemen. A nagydoktori címet 2011 és 2012 között a Román Akadémia Antropológiai Intézetében folytatott tanulmányainak köszönhetően nyerte el. Szakdolgozatában a további munkásságára jellemző irányként fogalmazta meg a több tudományágat ötvöző kutatások fontosságát. Egyetemi előadótanárként a Ion Mincu Műépítészeti Egyetemen mesteriző és doktoranduszhallgatóknak tart városi antropológiai kurzusokat, és ebben a témakörben folyóiratot is szerkeszt. Írásait több hazai irodalmi-művészeti folyóirat közölte. 2003-tól megjelent tucatnyi könyvének nagy olvasótábora van. Ezekben a Kelet és Nyugat olvasztótégelyeként jeleníti meg Bukarest múltját, és a Román Fejedelemségekbe több évszázada érkező görög, örmény, török, bolgár, albán, szerb kereskedők, mesteremberek, a Krím-félszigetről jövő tatárok, oroszok, az erdélyi magyar, német, zsidó és olasz emigráció történelem- és kultúraformáló szerepét. Idén augusztus 29-én Csíkszeredában nyitották meg A magyar Bukarest. Egy szórvány története című kiállítást, amelynek kezdeményezője és szervezője volt. A kiállítás arról is szól, hogyan jelentek meg a magyar iskolák, templomok, a magyar sajtó, a magyar orvosok, a magyar zenei élet a fővárosban, így ezzel is hozzájárult a két nemzet kultúrájának a közeledéséhez. Tudományos kutatói munkájáért és a nemzeti kulturális örökség megismertetéséhez, megőrzéséhez és gyarapításához való hozzájárulásáért 2019 decemberében a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával tüntették ki a kutatót, az idén „a szakmai kiválóságra épülő, népeink és az itt élő nemzetiségek közötti kapcsolatokra figyelő, fölöttébb szükséges munkásságát a MÚRE Pro Amicitia-díjjal ismerte el”.