Gondoskodott a kormány a spórolós ötletelésével arról, hogy az idei uborkaszezon ne fulladjon unalomba. És még messze van a cirkusz vége, ha azt is számításba vesszük, hogy az a bizonyos deficit és a vele járó baj nagyobb lesz, mint gondolták. Amiatt is, mert a hozzá nem értés és az alantas hatalmi játszmázások miatt hónapokat vesztegettek el, s az idő alatt lépni lehetett volna.
Ha visszaemlékszünk, az elemzők már a múlt év végén, amikor elkészült a költségvetés, jelezték, hogy gond lesz. Abszurdisztánban már hagyomány, hogy a költségvetésekkel gond van, de ha nem ég a ház, az illetékesek a fülük botját sem mozdítják a szakértői jelzésekre. A hagyománytól most sem tértek el, de aztán a tavasz elejére, amikor már megérkeztek az első kézzelfogható adatok is a bevételekről és a kiadásokról, már a Holdról is látszott, hogy baj van. Egy jólnevelt demokráciában ekkor úgy rúgták volna ki a pénzügyminisztert, hogy mindmáig alacsony röppályán körözne a sztratoszféra határán, és sürgősen nekiálltak volna rendet tenni. De a miénk nem egy jólnevelt demokrácia, tehát a kormány akkori tábornoka először jól lehordta az adózó nagyvállalkozókat, hogy azért van baj, mert ők nem fizetnek időben, és arról is nyilatkozgatott, hogy vissza kéne fogni a kiadásokat. De konkrétan nem sok történt egészen a kormányfőváltásig.
Ha a generális a vállalkozók lehordása helyett például napiparancsba adta volna, hogy egy szakértői csoport készítsen komoly hatástanulmányt a szóba jöhető takarékossági intézkedésekről, és beismerte volna, hogy elszabták a dolgokat, egy vesztett csata után felemelt fejjel távozó hadvezérként hagyhatta volna ott a kormányrudat. De az ehhez kellő tartás és tisztesség sem volt meg benne, gazdasági szakértelmet pedig eleve kár lenne számonkérni egy hivatásos katonától, aki harctéri parancsnokként szolgált, nem hadtáposként. Az utódja pedig irigylésre méltó buzgalommal vetette magát munkába, de minden megszólalásából ordít, hogy a gazdaságpolitikai lépésekhez annyit ért, mint az űrkutatáshoz. Nagyobb gond, hogy a médiába eddig kiszivárgott részletek alapján a keze alatt dolgozók szakértelme is inkább a padlót mintsem az eget veri.
A baj pedig egyre nagyobb, a költségvetési tanács friss jelentése szerint a költségvetési deficit nagyobbnak ígérkezik, mint várták, elérheti a hat százalékot is. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a kormány most láncfűrészes gyilkos módjára nekifog lefaragni a kiadásokat, azzal nem fog célt érni.
Gazdaságot ilyen lépésekkel rendbe tenni nem lehet, annál inkább sikerülhet olyan káoszt okozni, amit csak a világválság utáni mentőakcióhoz hasonló drasztikus megszorításokkal és mentőcsomaggal lehet orvosolni. Ha nem a bőrünkre menne, jól lehetne szórakozni a saját balgasága és teszetoszasága miatt kutyaszorítóba került kormányosok vergődésén, csak ott a baj, hogy mindennek az árát az adófizető fogja törleszteni, és ahogy halad az idő, a számla egyre vaskosabbnak sejlik.
