Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-02-14 11:00:00
Játszanék én is hajnalonként
Aranyhúron a Pangaia-hegyen
A Napnak hosszan – és Nap estén
Ülnék csendben a fellegeken
Figyelném, hogy a trák asszonyok
Haján az arany miként csorog
A földre le –
Hogy dalomra miként fénylik föl, éled
Lányaik párálló szeme
Játszanék én is estelente
Aranyhúron a Pangaia-hegyen
A Holdnak hosszan – és csillag estén
Eltűnne hangom – a lantom legyen
Vigasza annak, ki meg nem ölt,
A trák asszonyé, ki szeretett –
Oly messze már az ég, a föld,
S aki még boldog is lehetett...