Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-12-23 14:40:47
Hová a Vers, igen – de
Költő nem teheti lábát:
Színarany íjú Artemisz
Lejti a nimfák táncát
S emeli táncba Melpomenét,
Míg Thalia rigókat nevettet –
Helikón hegyén zengi a Kertet
Erató: bűvöl naplementét…
Szent Liget: Költészet!
Illatok s derűk polifóniája,
Kalliopé feszes, józanító bája,
Dalban vibráló ős-érdek:
Embert segítő Természet, s viszont!
Egymást sem bántó állatok,
A vágy, hogy egyszer hátha fog
Zúgni az Öröm! – s az iszonyt
Apollón lantjával messze űzi,
A Szellem uralta ösztönök szűzi
Világán túl is – de épp oda,
Hogy Ismerd meg magadat, ostoba
Lény, te férfi és, te nő!
Hisz’ benned a Vers, a Szó, a Dal,
Mit Euterpé fuvoláival
A kívülrekedtnek sző.
2014. december 1.