Nagysármás

Megújult vezetőség a polgármesteri hivatal élén

Régi gondok, új tervek várnak megoldásra 

Három sikertelen próbálkozás után negyedik alkalommal nyerte el a sármási közösség bizalmát, és választották meg polgármesternek a függetlenként induló Botezan Valert, aki korábban a polgármesteri hivatalban, majd a ROMGAZ sármási egységénél könyvelőként dolgozott. Örvendünk a hírnek, hogy az alpolgármesteri tisztséget Trombitás Jolán tölti be, aki az RMDSZ színeiben pedagógusként került be a helyi tanácsba, és választották meg alpolgármesternek a polgármester kérésére. Együttműködésük a jelek szerint eredményes munkát ígér. 

– A település szülötteként minden vágyam azt volt, hogy segítsek azon a közösségen, amelyhez tartozom. 12. osztályos koromban, amikor az életcélunkról kellett vallani, azt írtam, hogy minden tudásomat embertársaim javára szeretném felhasználni, és jót tenni az embereknek. A tízéves találkozón erősödött meg bennem a vágy, hogy ezt a fiatalkori elképzelést megvalósítsam. Az idei választásokon függetlenként indultam a polgármesteri tisztségért, és sikerrel jártam. Fontos volt számomra, hogy az alpolgármester, akivel dolgozni fogok, a helybeli magyar közösséget képviselje – mondja Botezan Valer. 

– Milyen célokat tűzött maga elé a már elkezdett terveken kívül, amelyeket folytatni kell?

– Szeretném, ha Sármáson újra megnyílna a kórház belgyógyászati osztállyal, mert nagyon fontos lenne, hogy ebben a körzetben el tudjuk látni a krónikus betegeket. A rohammentő szolgálat helyi egységének sürgősségi jelleggel a sátor helyett egy zárt elkülönítő helyiséget biztosítunk, amelyben a covid-fertőzött betegeket szűrik (ottjártunkkor, az elmúlt pénteken 23 fertőzött volt a településen). Mi berendezzük a helyiséget, a működtetéséhez szükséges engedélyeket viszont a központból kell beszerezzék.

Terveim között szerepel vonzóvá tenni a települést a fiatalok számára, hogy legyen kedvük hazajönni és itthon letelepedni, családot alapítani. Ennek érdekében területet biztosítunk számukra, és kedvezményt adunk lakásépítésre, a törvényes feltételek betartásával. 

Fontosnak tartom új munkahelyek létesítését, ezért kedvezményeket nyújtunk a vállalkozóknak. 

– A munkahelyek mellett a település legnagyobb gondja a jó minőségű ivóvízzel való folyamatos ellátás, az akadozó szolgáltatás különösen nyári kánikulában évek óta megkeseríti a helybeliek életét. Milyen intézkedésekre gondoltak?

– Egy víztározó megépítését tervezzük, ami fennakadás esetén biztosítani tudja a vizet. Hamarosan tárgyalni fogunk a kolozsvári vízüzem vezetőségével, hogy a város nyugati részének és az arra eső falvaknak az ivóvízzel való ellátását a kolozsvári vízüzem hálózatára csatlakozva oldjuk meg, a megyei mesterterv elkészítése nyomán pedig a Ludason áthaladó vezetékből kapnánk az ivóvizet, mert a mezőségi hálózat már nem bírja ellátni a megnövekedett fogyasztást. 

Felvetődött a lehetőség, hogy Nagysármást vissza kellene minősíteni községgé, ami sokkal jobb pályázási lehetőségeket jelentene az európai alapokból. Ezzel kapcsolatban meg fogjuk kérdezni a helyi lakosság véleményét, s ha a háromnegyedük megszavazza, akkor szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel.

Az iskolára összpontosít 

Trombitás Jolántól, akit pedagógusként választottak meg alpolgármesternek, azt reméljük, hogy nagyobb odafigyeléssel követi majd a sármási iskola magyar V-VIII. osztályainak a helyzetét, a magyar diákok ugyanis, a város szégyenére, a XXI. századhoz méltatlan körülmények között tanultak. 

– Mikor várhatunk a változásra? – kérdeztük az alpolgármestert, aki óvónőként dolgozott. 

Amint elmondta, jövő szeptemberre megoldódik, hogy minden sármási diák hasonló körülmények között tanulhasson, függetlenül attól, hogy melyik tagozatra jár. A líceumban csökkent az osztályok száma, és hamarosan nekifognak az V–VIII.-os román tannyelvű osztályoknak helyet adó iskola felújításának, és mire elkészül, jövő szeptembertől minden osztály a XXI. századnak megfelelő környezetben tanulhat majd.  

– Pedagógusként fontos számomra, hogy a régi magyar óvoda helyén a tervezett új bölcsőde felépüljön, ugyanis ez az igény a munkába járó anyukák részéről már többször megfogalmazódott. A terv készen van, a kivitelezés következik. A három európai projekt egyike a központban levő régi mozi épületének kultúrházzá való alakítása is – mondja, majd átbeszéljük a polgármester által felvázolt, már elkezdett tervek befejezésének szükségességét. 

Trombitás Jolán szerint is jól szót értenek a polgármesterrel, és kedvező a hivatalban dolgozók viszonyulása is az új vezetőséghez. A hat évre szóló városfejlesztési terv elkészítésekor figyelembe veszik a tanácsosok ötleteit, és a lakosságtól is, idősektől és fiataloktól egyaránt várják az igényeket, javaslatokat arra vonatkozóan, hogy mit tartanak a legfontosabbnak a település jelenét és jövőjét illetően. 

A közeljövőben meg kell oldani a városi illemhely gondját, hasznos lenne a vásárteret uniós szintre emelni, hogy a mezőségi állatvásárnak helyet adjanak, és sármási különlegességként, ami a mezőségi városkába csalogathatja az érdeklődőket, agroturisztikai panziókra is gondoltak, libatenyészettel, libamáj-feldolgozással, továbbá korszerű esztenával, ahol a vendégek végigkövethetik a sajt, a túró és az orda elkészítésének folyamatát, és vásárolhatnak az ízletes mezőségi termékekből. 

– Újak vagyunk a pályán, sok a tervünk, elképzelésünk, a jóindulat megvan bennünk, és ha sikerült egy jó csapatot magunk köré szervezni, akkor nyert ügyünk van – reménykedik Nagysármás új alpolgármestere. 

A méhek védelmében is szól a rádió

Mi, emberek is tanulhatunk tőlük 

Ott, ahol a tanyavilág ritkás házait elhagyva csak a mezőségi dombok ölelkeznek boldog összeborulással, egy akácosban sorakozó kaptárokban a télre készülődnek a méhek. Gazdájukkal, Imbre Attila méhésszel kaptatunk fel a domboldalon, miközben a Marosvásárhelyi Rádióból felhangzó zenére leszünk figyelmesek. Kíváncsian várjuk, hogy a világvégi mezőségi tájban kit szórakoztat a zene. 

Lehet, hogy nem a méhek télre való készülődéséhez ad jobb kedvet, mert zümmögésüktől talán nem is hallják, de a fakopáncsokat elriasztja attól, hogy kilyukasszák és megdézsmálják a kaptárokat – mondja a szép, színes méhházikók tulajdonosa. Majd hozzáteszi, hogy a medve is próbálkozott, ezért ellene villanypásztor védi a méhészetet. A fákon CD-lemezek forognak a szellő hatására, s megcsillan rajtuk a napfény. 

Imbre Attila méhészt a marosvásárhelyi napipiacon ismertem meg, a csarnok előtti standjáról ugyanis rendszeresen vásárolom a jó minőségű repcemézet. 

Az üvegre ragasztott címkéből jöttem rá, hogy nagysármási illetőségű, onnan jár be Vásárhelyre, és eszembe jutott a település határában látott méhészet, ahol szép környezetben, a legtisztább levegőben gyűjtenek a méhek.  

Sármáson kiderült, hogy amit korábban láttam, az csak az egyik fele, azaz 40 kaptár. A többi 60 a Mezőméhesről letérő úton megközelíthető Mezővelkér határában van. Így hát Sármásról Velkér felé tartunk a 17 kilométeres szakaszon, amely az aszfaltról köves útra vált. 

Érdeklődésemre vendéglátónk azt is elmondja, hogy 11 éves volt, amikor 1989-ben elveszítették az édesapjukat. A fiúkat a nagybácsi hívta segédkezni, akinek sok méhe volt. Az ott tapasztaltak és a később tanultak alapján Imbre Attila hat éve vette az első tíz családot. Gondosan kezeli őket, minden munkát időben elvégez, így betegség nem pusztítja, és mivel egyetlen méhrajt sem szalasztott el, a családok száma százra szaporodott. Gépkocsivezetőként a sármási szórványbentlakás diákjait szállítja, szabadidejét pedig a méhekkel tölti. 

– Mi, emberek, rengeteget tanulhatunk tőlük. A szervezettséget, a tisztaságot, a szorgalmat – ezért szeretek velük foglalkozni, jó érzés közöttük lenni – mondja, s hosszan beszél a kaptárok életéről, amelyekben mind nyáron, mind télen 30 fokos hőmérsékletet tartanak a méhek. 

A kaptárokat maga készítette, és nem tudom, hogy van-e asztalos, aki szebb munkát tett volna rájuk. Gondja volt arra is, hogy a virágport a szintén saját készítésű méhcsapdával gyűjtse, amelynek lyukas rácsain a méhek által szállított pollengolyó fennakad. A kis faházikóban pedig minden van, ami a méz kipergetéshez szükséges. Ahhoz, hogy a családok erősek maradjanak, évente 20 anyát cserél fiatalabbra, erősebbre. 

A gyűjtőmunka kora tavasszal kezdődik, a dolgozó méhek először a repcetáblákról gyűjtik a nektárt, majd a dombok pártáját képező akácerdők sokasága szolgáltatja a bőséges táplálékot, hogy később a vadvirágos legelőkről hordják be az édes nedűt, s a léptáblák viasz méhsejtjeiben raktározzák el, esős időre, télire szükséges táplálékként. Ha jó a legelő, és Velkér határában biztosan az, a szükségletüknek a többszörösét termelik, amiből a gazda évi három tonna mézet tud kipergetni. A mézen kívül Imbre Attila virágport, propoliszt, méhkenyeret is kínál, ez utóbbit ajánlja immunerősítőként, májregeneráló szerként, emésztési és veseproblémákra. A méhészkedésben a lányai segítenek, a fia az esetleges méhcsípések miatt nem kedveli ezt a munkát.

– Kelendő-e a méz? – kérdeztem.

– A jóízű, tiszta mézet el lehet adni, ezt bizonyítja a már kialakult vevőkör is.

Fárasztó az online oktatás 

Tamás Lukács Ingrid, a sármási általános iskola magyar tagozatának hatodik osztályos tanulója éppen lekapcsolja a laptopot, amikor meglátogatjuk. Az online testnevelésórát szeretnénk megnézni, de éppen lejárt. Ingrid jónak tartja a digitális oktatást, mert nem maradnak le a leckékkel, viszont nagyon fárasztónak érzi órákon át a számítógép előtt ülni. 

A múlt évben színtízes lányka, aki szabad idejében angolt tanul, és több hangszeren játszik, örömmel újságolja, hogy az osztályfőnök bejelentette: 40 perces órák lesznek, hogy egy kicsit könnyebb legyen. Hozzáteszi, hogy a tanárok nagyon segítőkészek.

Ahhoz, hogy a múlt évihez hasonló teljesítményt elérje, félórai pihenés után nekifog a tanulásnak, a házi feladatok elkészítésének, és megtörténik, hogy este fél tízkor fejezi be.

A hazatérést választotta 

Kedves, mosolygós, de ugyanakkor komoly, okos fiatal lány Tőkés Szidónia Odett, a nagysármási iskola magyar tagozatának új matematikatanárnője. Örülnek neki a szülők, és már kezdettől megszerették a tanítványai is, akikkel hamar megtalálta a hangot. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika szakának végzettjeként jelenleg mesteri képzésre jár, és közben a kínálkozó lehetőségek közül a szülővárosába való visszatérés mellett döntött.

– A visszaútra ma már kevesen vállalkoznak, a tanárnő miért tette? 

– Nehéz választás volt, de tudtam, hogy szükség van rám, hívtak, és szívesen jöttem haza. Ismertem a tanítványaim egy részét, és szerettem volna segíteni nekik. 

Gyermekkorom óta óvónőnek, tanítónőnek készültem, örömmel foglalkozom a gyermekekkel, szeretem tanítani, nevelni is őket. A matematikát azért választottam, mert a legnehezebb tantárgy, és a heti több óra során több időt tölthetek velük. 

Sármáson jártam iskolába, az első nyolc osztályt magyar tagozaton, a középiskolát a helyi román líceumban végeztem. A példaképem az általános iskolai matematikatanárnőm, Fekete Erzsébet volt. Valójában informatika szakot végzett, és helyettesítőként dolgozott Sármáson, de nagyon komolyan vette a tanítást, széles látókörű pedagógusként a leckéken kívül sok érdekes dologra tanított, könyveket ajánlott. 

– Így képzelte a tanítást, vagy csalódott?

– A gyermekekben semmiképpen sem. Nem volt eleve tökéletes minden, de idővel valamennyi osztállyal elkezdtünk komolyan dolgozni, és jó érzés, hogy örülnek, amikor meglátnak. A tanügyet pedig már diákként volt alkalmam megismerni, és tudtam, hogy mi vár rám. Érdekes viszont kolléga lenni a volt tanáraimmal, és úgy látom, hogy ők is örülnek, hogy visszajöttem.