Napi 200 édes botfánk

Bármely vásár, falu- vagy városnap sajátos íz- és színvilágához elengedhetetlenül hozzátartozik a kürtőskalács. Előadások hallgatása, vásári csecsebecsék válogatása vagy éppen koncert hallgatása közben jólesik az édes sült tésztát majszolni. Nem volt ez másképpen az idei Forgatagon sem. Már a Liget bejáratánál körüllengett a kürtőskalács jól ismert, ízlelőbimbókat ingerlő illata. A Göcsről érkezett Pécsi Kürtősház kínálta fenséges termékét. 

– Mikor, hol alakult meg a vállalkozás? – kérdeztük Pécsi Adrienn Henriettát, a Pécsi Kürtősház képviselőjét. 

– Vállalkozásunkat édesanyám, Pécsi Gizella 2010-ben hozta létre negyedmagával az Ákosfalva községhez tartozó Göcsön. Eredetileg családi vállalkozásnak indult, s úgy terveztük, hogy csak a településen értekesítjük a kürtőskalácsot. Később meghívtak különböző falunapokra a környéken, s most már minden falunapon részt veszünk vele. A kezdeti egy, sütésre alkalmas autó mára kettőre gyarapodott, az alkalmazottak száma pedig nyolcra nőtt. Így most már egyszerre két helyen is kínálhatjuk ezt a kedvelt ételt. Egy-egy sikeres vásáron naponta akár kétszáz kürtőskalácsot is sütünk. Túlléptünk az ország határain: Magyarországon voltunk tavaly és az idén is, tavaly Göcs testvértelepülése meghívására Szlovákiába vittük kis sütödénket. A mintegy 3-4 napos fesztiválon azt tapasztaltuk, hogy az ottaniak is szeretik a kürtőskalácsot, ott is elterjedt a kürtős. 

– Hogyan szereztetek tudomást a Forgatagról, hiszen az immár klasszikus ételnek számító kürtőskalács szinte egy vásárból sem hiányozhat? 

– Négy évvel ezelőtt a rádióban hallottunk róla, megkerestük a szervezőket. Első alkalommal csak a Víkendtelep parkolójában kaptunk helyet, majd a tavaly megkeresett a szervezőcsoport és a helyszínre hívtak meg bennünket. Így jöttünk az idén is. 

– Mit kell tudni a kürtőskalácsról, a tudvalevőleg magyar, székely ételről? 

– A kürtőskalács a 18. században terjedt el, akkor még csak ünnepi alkalmakra sütötték, mára azonban a mindennapok ételei közé tartozik. A 19. század előtt még dorogfánknak, botratekercsnek, botfánknak nevezték, s csak a 20. század közepén nevezték át kürtőskalácsnak, hiszen a formája nagyon hasonlít a kürtőre. A kalács kelt tésztából készül, az alapreceptben liszt, cukor, élesztő stb. szerepel, de minden vállalkozás hozzátesz más összetevőket is, amitől saját, „titkos” receptté válik. A tésztát, miután megkelesztették, henger alakú kürtőskalácsfára tekerik fel, cukorral megszórva szenen megsütik. Ezután ízesítik dióval, fahéjjal, de vannak különleges ízesítések is: mákkal, szezámmaggal, kakaóval. Azt tapasztaltuk, hogy minden vásárban mindenki másképpen szereti a kürtőskalácsot. Van, aki a sültebbet, van, aki a világosabbat szereti. Tapasztalatunk szerint a legkedveltebbek azonban, helytől függetlenül, a sima és a diós. 

 

Kép és szöveg: 

Czimbalmos Szabolcs Attila 

(X. A osztályos tanuló, 

Bolyai Farkas Elméleti Líceum)