A jeles napokon tudunk kedvesek lenni, tudunk úgy tenni, ahogyan az ténylegesen normális, elvárható lenne. A kérdés az, hogy miért csak évente néhány napon tökéletes minden, vagy legalábbis annak tűnik. Miért gondolják sokan úgy, hogy március 8-a csak a virágadás ünnepe?
A naptári tavasz nyolcadik napja nem csupán a virágadásról szól, bár ez a nap nemzetközi nőnap, 1857-ben ugyanis ezen a napon sztrájkolt mintegy 40.000 textilmunkásnő New Yorkban egyenlő bérekért és a munkaidő csökkentéséért. Március 8-a ennek is az ünnepe, ahogyan a női egyenjogúságért folytatott politikai küzdelem napja is, amelyet az ENSZ 1977-ben tett tematikus nappá. Természetesen nem egy nap kell legyen az évben, amikor odafigyelünk a hölgyekre, az egyenjogúságra, minden nap ez kellene legyen. Elfogadhatatlan, hogy sok helyen a mai napig az a mentalitás, hogy „a nőnek a konyhában a helye”, ezt az álláspontot kellene végre teljességgel megváltoztatni, nemcsak március 8-ára, hanem minden napra.
Vannak pozitív példák, és bizonyos szinten Románia is ilyen. Sok mindenért lehet kritizálni az országot és a vezetését, viszont a korábban említett bérek szempontjából sikerült elérni az egyenlőséget. Idén februárban a nők átlagos bruttó bére magasabb volt, mint a férfiaké. Persze az átlagok nem mindig mutatják a teljes valóságot, hiszen minden felmérésben van egy bizonyos fokú hibahatár, de a következtetést le lehet vonni belőlük: fizetés szempontjából, átlagban nézve, nincs különbség a nemek között. Van viszont máshol annál nagyobb eltérés, ilyen a közélet is. Egy időben arra törekedtek, hogy a szebbik nem nagyobb arányban képviseltesse magát a politikában, viszont ez mára mintha elfelejtődött volna. Igen, volt Romániának (egy bukott) női miniszterelnöke. A parlamentben is mélyen a férfiak alatt van az arányuk, fényévekre az egykoron áhított 50%-tól. Pedig a nemzetközi nőnap alkalmából ezzel a kérdéssel is kellene foglalkozni.
Ahogyan azzal is, hogy hány nő él félelemben, hányat zaklatnak, bántalmaznak, használnak ki és még sorolhatnánk. Talán most volt egy nap, amikor valamivel jobb volt a helyzetük, de ezt is csak nagyon feltételes módban lehet leírni. Egyre több esetről hallani, és ilyenkor elkezd gondolkozni az ember, hogy vajon mi van a felszín alatt? Ezen jelenségek ellen kellene harcolni, bátorságot adni a nőknek, hogy álljanak fel, ne tűrjék tovább, ne gondolják azt, hogy ez máshol is így van. Semmilyen értelemben nem szabad tűrni, hogy bántalmazottak, elnyomottak, modern kori rabszolgák legyenek.
Mindezeket magában kellene hordoznia március 8-ának és az év többi napjának is. Lehet virágot adni, ki lehet mutatni a tiszteletet és a szeretetet, de nem szabad, hogy ez egy napra korlátozódjon.
