Ne pongyolán!
2013-12-02 16:29:06
- Máthé Éva
Legott kiderül, hogy miként került a csizma az asztalra, vagyis ez esetben a pongyola kifejezés e jegyzet címébe. Kissé kacifántos a történet.
Legott kiderül, hogy miként került a csizma az asztalra, vagyis ez esetben a pongyola kifejezés e jegyzet címébe. Kissé kacifántos a történet.
Mivel mostanában ünnepeltük a magyar rádiózás napját, és 55 éves a Marosvásárhelyi Rádió, gondoltam, „rászállok” az Erdélyi Magyar Televízió Kultúrcsepp rovatának legutóbbi kiadására, amely éppenséggel a helyi, állami rádióstúdióról, annak magyar szerkesztőségéről szólt. Ám vedd elő onnan, ahol nincs: vasárnap estig nem került fel a múlt pénteken sugárzott műsor az ETV internetes honlapjára. Így ha ló nincs, a szamár is jó alapon (ez nem értékítélet!) a Visky Anna által szerkesztett, ugyancsak az ETV portfóliójában fellelhető Női szeszély című rovat legfrissebb kiadásánál horgonyoztam le, amely a nyelvtanulásról és ennek kapcsán különböző, hozzánk közel vagy tőlünk igen távol álló kultúrákról szólt, azokhoz kapcsolódott. Visky Anna, ahogy ezt már korábban jeleztem: jó adottságokkal és a tévészerkesztői munkához elengedhetetlenül szükséges magas intelligenciaszinttel rendelkezik, ami viszont nagyon hiányzik mellőle, az a tapasztalt, rutinos, abszolút megbízható nyelvi és tárgyi tudással rendelkező főszerkesztő. A „kedves nézőnek”, aki az internet segítségével pótolja mulasztásait, már a legutóbbi Női szeszély-t beharangozó szöveg láttán égnek áll(hat) a haja, amikor azt olvassa: a műsorban többek között „a román nyelv tökéletesítéséről” lesz szó. Holott az összeállításból természetesen az derül ki, hogy a kolozsvári Gopo Nyelvklub szimpatikus, ötletes, lelkes nyelvtanárnője, Gergely Andrea nem román nyelvújító, hanem igen korszerű módszerrel veszi rá a kolozsvári magyar nebulókat arra, hogy elkezdjenek folyékonyan beszélni az állam nyelvén.
A Női szeszély rovat rendeltetését bizonyára fölösleges lenne itt tüzetesen elemezni. Szerkesztése során arra azért mindenképpen figyelni kellene, hogy a habkönnyű, nőies témákat sem kötelező, sőt nem ildomos pongyola stílusban felvetni, kommentálni. Számomra Visky Anna szövegében ezúttal a legbántóbb vétek az volt, hogy a -ban, -ben toldalékot helytelenül használja: azt állította riportalanyairól, hogy már Kínába is jártak… Valljuk be: fáj a fül az ilyesmitől… Aztán meg ha valamit állítunk, és ha ezt a képernyőn tesszük, akkor jó, ha százszor meggondoljuk, mit mondunk. Ugyanis az egyszerű emberek, a zöm tudatában még mindig az a tévképzet terjed, miszerint ami a tévében elhangzik, arra mérget lehet venni, az úgy van! Visky Anna azt állította: a nők igencsak szeretnek nyelveket tanulni, ezért kell a rovatnak is foglalkoznia a nyelvtanulással. Nos, egészen biztos az, hogy nem minden nő akar, szeret nyelveket tanulni, ehelyett a legszívesebben egészen mással foglalkoznak. A legtöbb egyáltalán nem teszi ezt, illetve elsöprő többségük valószínűleg kényszerből tanul nyelveket, és bizonyára kis hányaduknak ez a legkedvesebb időtöltése.
Ismétlem önmagamat, de sebaj: annak idején, a bukaresti magyar tévészerkesztőség vezetőjeként Bodor Pál író minden egyes, adásba kerülő riportot, összeállítást gondosan, ha kellett, többször végignézett. A pontatlan, kétes valóságtartalmú mondatokat úgy vágta a virtuális szerkesztőségi kukába, hogy csak úgy nyekkent belé a zöldfülű munkatárs, majd megtörtént, hogy egész éjjel dolgozott anyaga átvágásán, szövege pallérozásán. Nos, a Bodor Pál-okat nem látom, nem érzem az ígéretes, ifjú tévések mellett, mögött.
