Négy iskolát marasztaltak el
2011-06-17 14:05:48
- Bodolai Gyöngyi
Ahol a kollégák nem partnerek a közös évzáró zavartalan lefolyásában, külön kellene búcsút mondani az idei tanévnek. A szólás, cselekvés joga adva van, tőlünk függ, hogyan élünk.
Virágillatú évzáróünnepségen tesznek pontot ma megyénk iskoláiban az idei tanév végére. Ilyenkor régi szokás szerint az iskola vezetői értékelik az eltelt tanévet, búcsúztatják a végzősöket. Jó lenne, ha ebben az ünnepélyes órában megyénk iskoláiban mindkét igazgató megszólalna, s minden gyerektől az anyanyelvén is elköszönnének. Úgy lenne természetes, ha nem csak formaságból szólna egy-két mondatot magyar nyelven az igazgató vagy az aligazgató, s ha beszéde alatt a román kollégák felügyelnék a rendet tanítványaik között. Ahogy az elsős magyar gyermek képes türelmesen végighallgatni a román nyelvű beszédet, ez kölcsönös kellene legyen.
Mindez annyira természetes, hogy szinte szóra sem érdemes, mondhatnák egyesek, csakhogy az utóbbi időben nem egy iskolában az ellenkezőjét tapasztaltuk, pontosabban azt, hogy a magyar tagozatot képviselő iskolavezetőnek a minősíthetetlen hangzavarban néhány mondat után abba kellett hagynia a beszédét. Ahol a kollégák nem partnerek a közös évzáró zavartalan lefolyásában, külön kellene búcsút mondani az idei tanévnek. A szólás, cselekvés joga adva van, tőlünk függ, hogyan élünk.
Ezt igazolja azoknak a szülőknek a példája is, akik a Civil Elkötelezettség Mozgalom támogatásával négy marosvásárhelyi iskolára (Dacia, Európa, Liviu Rebreanu és a 2-es számú ált. isk.) tettek panaszt. Pontosabban arra, hogy a tanintézetek névtáblája és a belső folyosók nem tükrözik a megfelelő arányban a kétnyelvű oktatást. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselői a helyszínen történt tájékozódás után a szülőknek adtak igazat, és határozatban marasztalták el a szóban forgó iskolákat, a kétnyelvűség érvényesítésére vonatkozó ajánlással.
Hadd tegyük hozzá, hogy bár márciusra ígérték, az ügyben született tanácsi határozat ellenére a polgármesteri hivatal nem intézkedett, hogy a kétnyelvű táblák elkészüljenek. A ODET elmarasztalása tanulságos lehet a többi iskola számára is, amelyek hasonló cipőben járnak, s ahol a szülők is tehetnek azért, hogy a törvények adta lehetőségek között oktassák a gyermeküket. Még egy olyan népszerű középiskolában is, ahol nemrégiben jártunk, és amelynek folyosóin szinte nyoma sincs a kétnyelvűségnek. Iskolakezdésig még van idő, s a magyar tagozaton oktató tanároknak és a tagozatért felelős iskolavezetőknek is át kellene gondolniuk, hogy miképpen szerezhetnek érvényt a törvények biztosította kétnyelvűségnek.
