Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Hónapok óta zajlik a politikai háború Romániában. Év közben a liberálisoknak azért nem volt idejük – ahogy egy kormánypárthoz illenék – kormányzással foglalkozni, mert minden energiájukat a belső hatalmi harc emésztette fel, utóbb pedig egy bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott az államfő kedvenc miniszterelnöke és kormánya, azóta pedig – aminek már több mint egy hónapja – kormányalakítási tárgyalások folynak. Mindeddig kevés sikerrel.
Hogy mi lesz ezeknek a vége? Találgatni lehet. A kormányzó liberálisok tegnap este ültek össze, hogy döntsenek, végül is kivel óhajtanak kormányozni. Két út áll a PNL előtt: jobbra vagy balra térnek? A „vörös pestissel” tartanak vagy az „áruló” uszeristákkal? Így vagy úgy, nem várható hatékony, nyugodt, surlódásmentes kormányzás.
Éppen e sorok írása közben nyilatkozik a PSD elnöke, és komoly feltételek mellett nem tartja elképzelhetetlennek, hogy szövetségre lépjen a minap még halálos ellenségnek számító liberálisokkal. A politikus szavai szerint „a megoldás a két legnagyobb párt szövetségében rejlik”. A helyzet pikantériája, hogy a szociáldemokraták legnagyobb ellensége, az államfő – aki nemrég azt nyilatkozta, hogy hétéves mandátuma legnagyobb megvalósításának tartja, hogy megbuktatta a PSD-t –, azt az utasítást adta ki pártjának és protezsáltjának, a jelenleg fungáló ügyvivő miniszterelnöknek, hogy tárgyaljanak a szocdemekkel.
Az ügyvivő kormányfő, aki nemrég még azt hitte, a miniszterelnökség mellé könnyen megszerzi a pártelnöki funkciót is, ezzel hosszú távra biztosítva magának a problémamentes politikai karriert, és mindent ennek a célnak vetett alá, mára belátta, hogy ez nem lehetséges, és már hajlandó lemondani a kormányfői funkcióról. Az államelnök is kénytelen volt kompromisszumot kötni – elsősorban önmagával –, mert belátta, a szociáldemokraták nélkül nincs pártjának esélye a kormányon maradásra. Erre mondta valaki, hogy „aki másnak vermet ás…, az a PSD malmára hajtja a vizet”.
Megjegyzendő, hogy mindeközben az RMDSZ stabilan kormányban marad, a szervezet elnökének minden jel szerint be van betonozva a miniszterelnök-helyettesi széke.
Visszatérve az előbbi mondásra. Ha rosszhiszeműek lennénk, mi is ezt mondanánk, de nem vagyunk azok. Bennünket az emberek sorsa érdekel, nem a politikusok hatalmi harca. Illetve a harc is, mert a koncért való marakodás közben az egyszerű emberek egyre nehezebben élnek.
Hosszú, nehéz vajúdással születhet meg a kormány. És időbe telhet, amíg valóban dolgozni kezdenek a tehetségtelen, hataloméhes, kapzsi politikusok. Igaz, még nem vagyunk választási kampányban…